HUN:

A képen látható nő Lerch Péter, lánykori nevén Céhá.

Egyszer azt mondta nekem: „Tudod, hogy te vagy az egyik legjobb barátom, de bármikor eladnálak egy közepes dugásért.”

Nyilván azt feleltem, hogy én egy szar dugásért is eladnám.

Az aranyfuxos roma strigók ajánlgatták is rendszeresen mérsékelt fogazatú lányaikat kapualjas gyorsmenetekre, mondván, hogy cserébe szükségük lenne egy visszafogott növésű avasi lumpolóra, akivel el lehet menni hullarészegen metál koncertre. Petri György versére gondoltam, Hogy elérjek a napsütötte sávig, (a hivatkozott link tartalmát el kell olvasni!), és ennek nyomán bármennyire is vonzott egy metrófogantyús kézzel megnyálazott félpuha betuszakolás lehetősége egy ürítés után csupán hanyag mód’ megtisztított meredő potroh alá az elefántormány módjára lelógó „Love” márkájú cseresznyés gumióvszerrel – de végül mégsem adtam el Céhát. Hanem inkább elhívtam magammal az El Caminora.

Ja, de pénze egyikünknek sincs. Sebaj, majd odastoppolunk, aztán utcazenélünk! Dobozgitár, kiskonga, didzseridu stb., útközben majdcsak megtanulunk játszani is valamelyiken…

„Tőlem mehetünk – válaszolta – de én nem fogom cipelni azt a sok cuccot. Szerezni kéne egy szamarat, vagy valami.”

…

Ez…

…A VILÁG LEGJOBB ÖTLETE!!!

Megvan, ez a puzzle darab hiányzott a jövőképemből.

Camino szamárral – annyira nyilvánvalónak és magától értetődőnek tűnik, hogy biztosan csinálják már, nem létezhet, hogy Lerch Péter /25, Miskolc, munkanélküli/ találta ki elsőként a világon. Szóval egyből rágugliztam, és valóban, a történelem során rengetegen zarándokoltak el Szent Jakab sírjához szamárháton, avagy a csomagokat vitetve a hátas jószággal. Az Alto de Perdón híres zarándok-szoborcsoportja emléket is állít az állatokkal zarándoklás hagyományának. Az egymást követő történelmi korok zarándokait balról jobbra sorban felvonultató emlékmű legvégén ott kullognak a 20. század zarándokai, ezen a képen meg pont egy felmálházott szamárszobrot takarnak ki a 21. századéi, a koreaiak.

Aztán az utcazenélést zárójelbe téve született egy B terv a túlélésre, Céhá ugyanis végzettsége szerint nem tudom mi, de azt tudom, hogy szokott animált klipeket rendezni, meg vicces videókat is vágott már életében. Íme, egy-egy mind a kettőből:

 (Niburta - Awakening, 2012)

 ("Sztárinterjú", 2010)

Szóval az ötlet adta magát: csináljunk vlogot vagy dokufilmet a zarándoklatról, és kerítsünk a projekthez támogatókat.

Akár viszünk magunkkal sok cuccot, akár nem, számomra egyvalami már változtathatatlan volt: csacsi az lesz!

Aztán csacsi lett is, Céhá viszont nem. (ÍGY KEZDŐDIK… 2 hónappal az utazás előtt; 1 hónappal az utazás előtt; 5 nappal az utazás előtt; Az utazás. ÍGY VÉGZŐDIK…)

Úgyhogy videoblog sem. Helyette lett mostanra ez.

Pedig már a projektterv szinopszisát is megírtam, amivel szponzorokat vadásztunk volna. Ez a leírás lesz majd a következő poszt. Merthogy a projekt, amit akkor megírtam, tökéletesen megvalósult, csak épp film nem lett belőle, meg semmiféle dokumentáció. Csak az életem 180 fokos fordulata.

Jól is van ez így, kösz a tippet, Céhá brader! A tiszteletedre neveztem el a szamarat Petinek.

Ja, nem. Rocinanténak neveztem el. Na, mindegy…

Azért néha bánom, hogy nem adtalak el inkább: 

:D

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ENG:

The attractive lady in the photo is Péter Lerch, nicknamed CH.

Once he told me: „You know you’re one of my best friends, but I would sell you any time for a mediocre fuck.

Obviously I answered that I would sell him even for a fuck that sucks.

Gold chained gipsy pimps have frequently offered me their moderate-number-of-teeth girls for a quickie in the doorways, since in exchange they would have needed an idler of a modest stature from Miskolc Steel City with whom it’s possible to visit metal concerts, dead drunk. I was thinking about György Petri’s poem  „To reach the sunlit path” (the content of the referred link is to be read!), and since that, khm, I was so attracted to the opportunity of a semi-soft plugging, wrapped in a cherry-flavoured, „LOVE”-branded condom hanging down like an elephant trunk, into a sticked-out bottom carelessly wiped out after unloading… but finally I haven’t sold CH. Instead I told him to join me for El Camino.

Yeah, but none of us has money. Never mind, then we will hitchhike and play street music. Boxguitar, a small conga, didgeridoo etc., possibly we learn on the way how to play on at least one of them…

„Fine by me – answered he – but I sure will not carry all that many stuff. We should get a donkey or something.”

…

This…

…IS THE BEST IDEA EVER!!!

This last piece of puzzle was missing from my vision of future, and now I got it.

Camino with a donkey – it seems so obvious and self-evident that many people must do it, it can’t be that Péter Lerch /aged 25, Miskolc (Hungary), unemployed/ is the inventor of it. So I immediately googled it and, indeed, throughout the history many pilgrims have gone to St. James’ tomb on a donkey, or at least have put their packages on donkeys’ back.

The famous pilgrim statues of Alto de Perdón commemorate the tradition of pilgrimage with animals. The monument demonstrates the pilgrims of the successive historical ages. Pilgrims of the 20th century are crawling in the end, and in this photo the pilgrims of the 21st century (i.e. the Koreans) are covering exactly a packed donkey statue:

Then putting the idea of the street music into a bracket, „plan B” has been born to survive, since CH is… actually I don’t know what he is according to his degree, but I know that he directs music videos (for example this one), and he has already cut funny videos before (like that one).

So the idea was given: do a vlog or a documentary of the pilgrimage and get sponsors to the project.

Either we pack many stuffs, or not, I was determined in one thing: donkey there will be!

Then donkey there was, but no CH.

(THIS IS HOW IT STARTS... 2 months before the trip; 1 month before the trip; 5 days before the trip; The trip. THIS IS HOW IT ENDS…)

So neither was a video blog. Instead, for now this.

Though I have already written the synopsis of the project plan, to hunt sponsors. This description will be the next post. For me it’s extremely interesting to read it now, because the project I wrote, was perfectly realized. Only no documentary became of it, neither any other documentation. But became the 180 degree turn of my life...

Well this is so, thanks for the tip, CH brother! I named the donkey Peti for your honor… Or no. He is called Rocinante, sorry. Whatever.

Anyway, sometimes I regret that I didn’t sell you instead:

:D