Rolandante
https://rolandante.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://rolandante.blog.hu/2020/10/14/_a_szamaras_zarandok_gyalogturne-beszamolo_1_resz
"A szamaras zarándok" gyalogturné-beszámoló 1. rész
2020-10-14T10:37:50+02:00
2020-10-14T10:37:50+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Engem ezek a covidos történések hullára földhöz vágtak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az áprilist és a májust Miskolcon töltöttem a lakásban, ahol felnőttem. Jóanyám ezalatt átköltözött a nagymuterhez, akit ápol, hogy egyiküket se hozzam életveszélybe például egy köhögéssel. ("<a href="https://www.youtube.com/watch?v=6PU9qDLTE-Q&ab_channel=RadicsPeti" target="_blank" rel="noopener noreferrer">De miért?</a>")</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Júniusra aztán találtam magamnak mezőgazdasági idénymelót a holland virágföldeken, hogy belekóstolhassak a kelet-európai rabszolgalét nyomorába nyugaton: kelés hajnal 4-kor, előre sohasem tudott munkaidő, testet-lelket nyomorító robotolás hőségben-viharban, helyi léptékkel megalázó fizetés, korrekteskedő inkorrekt főnökök, lehúzó munkaközvetítők, tömegszállások egymást késelgető részeg lengyelekkel stb. (Megérne egy külön blogbejegyzést, vagy akár egy könyvet is, de hál<span face="Liberation Serif, serif">'</span><span face="Liberation Serif, serif">istennek már sikerült a tudattalanomba fojtani az élményt, úgyhogy </span><span face="Liberation Serif, serif">én biztos </span><span face="Liberation Serif, serif">nem fogom megírni.) </span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/dsc_0102.JPG" alt="dsc_0102.JPG" class="imgnotext" width="475" height="356" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><span face="Liberation Serif, serif">Júliusban, amikor végre megnyílt a spanyol határ, nyilvánvaló volt, hogy én azon rögvest át fogok lépni: megyek a megszokott helyeimre rekreálódni. </span><span face="Liberation Serif, serif">Arzúa határában táboroztam le, 35 kilométerrel Santiago előtt – </span><span face="Liberation Serif, serif">osztottam az erdőben a csacsipecsétet, reggelente </span><span face="Liberation Serif, serif">faunként</span><span face="Liberation Serif, serif"> furulyáztam a laza létszámú zarándokseregletnek.</span><span face="Liberation Serif, serif"> </span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><span face="Liberation Serif, serif"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20190919_091358-01_1.jpeg" alt="img_20190919_091358-01_1.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" width="362" height="522" /></span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><span face="Liberation Serif, serif">Bár szigorúak a szabályok a vírushelyzet miatt (én is raktam ki például kézfertőtlenítőt a pecsételőállomásomra, meg minden), a Camino Francés mégis kegyelmi állapotában van,</span><span face="Liberation Serif, serif"> </span><span face="Liberation Serif, serif">hiszen e</span><span face="Liberation Serif, serif">z a környék valószínűleg évtizedek óta nem látott ennyire kevés embert az </span><span face="Liberation Serif, serif">év adott </span><span face="Liberation Serif, serif">szak</span><span face="Liberation Serif, serif">á</span><span face="Liberation Serif, serif">ban – </span><span face="Liberation Serif, serif">ideális </span><span face="Liberation Serif, serif">periódus</span><span face="Liberation Serif, serif"> ez az elcsendesüléshez.</span><span face="Liberation Serif, serif"> A zarándokok mennyisége az ilyenkor szokásosnak 10-15%-a volt csupán; főleg spanyolok, azon belül is inkább fiatalok. Kétszer </span><span face="Liberation Serif, serif">néhány</span><span face="Liberation Serif, serif"> napra</span><span face="Liberation Serif, serif"> átruccantam Fisterrába is, </span><span face="Liberation Serif, serif">majd szeptember első hetében haza Miskolcra, kéthetes kötelező karanténba – ezúttal már semennyire sem depressziósan, </span><span face="Liberation Serif, serif">viszont</span><span face="Liberation Serif, serif"> újjáéledetten, a <a href="https://corvinakiado.hu/index.php?action=konyv&id=139482463" target="_blank" rel="noopener noreferrer">frissen megjelent könyvem</a> k</span><span face="Liberation Serif, serif">örüli ügyeket home office-ból intézvén.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/konyv2.jpg" alt="konyv2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="530" height="397" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Rocinatéra március óta egy gyerekkori barátom, Robi vigyázott Abaújszántón. Az nem Borsodban van, hanem Abaújban, ami tulajdonképpen még Borsodnál is<i> borsodabb</i> – azon a környéken jártunk mi együtt általános iskolába, egész konkrétan Encsen. Méghozzá annyi idős korunkban, amennyi most a Robi kislánya, Flóra, Rocinante fő felvigyázója.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/miskolc2.jpg" alt="miskolc2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="590" height="442" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Rociantéval ugyan csak pár hónapja, de Robival immár huszonvalahány éve nem láttuk egymást személyesen, úgyhogy volt nagy öröm, amikor megérkeztek értem Miskolcra a ház elé. Robi szabadidejében motorral járja a világot, de otthon ő is szamarakat (plusz lámákat, kecskéket, nyulakat és ki tudja, még mi minden mást) tart szabadtartásban, hogy Flórával a fauna is együtt legyen... A terv az volt, hogy elfuvaroz minket az előző felvigyázó pajtásainkhoz Érdre, ahol druszám meg akarta lepni nejecskéjét: Timi nem is sejtette, hogy egy est erejéig ismét szamárvendégség lesz az udvarukon.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20200927_132057.jpg" alt="20200927_132057.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="586" height="330" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Szóval Érdről indultunk el a könyvet népszerűsítő gyalogturnéra – mondom, mi volt eddig.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Legelőször is az, hogy mégsem Érdről indultunk el. Ez úgy lehetséges, hogy Roliék épp azokban a napokban szereztek be egy 80-as évekbeli VW kisbuszt, szép kéket, volánosan retróbarna műbőrülésekkel, amelyek középső sora ráadásul kivehető, avagy angolul <i>rimúvöböl.</i> Éltünk hát a lehetőséggel, és közös erőfeszítéssel betessékeltük Rocinantét, hadd örüljenek a rendőrök, akik meglátják, meg a padlószőnyeg, amit összehugyoz. (Rendes volt végül, mert nem tette.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20200927_151922.jpg" alt="20200927_151922.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="577" height="325" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Martonvásáron szálltunk ki a <a href="https://www.facebook.com/MacskaPanzio" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Macska Panzió</a> udvarán, mert ott vannak almafák, amiket a Jóistenke is szamárkikötésre teremtett, alattuk a gyepet meg direkt legeltetésre, bár az ő ujjait megtestesítő kertészek erről valószínűleg akkor még nem tudtak. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Beültem a kávézóba netezni, hogy útnak indítsam a „turné” szerveződési folyamatát, véglegesítsem az útvonaltervet, stb. Hát az éppen nem véglegesült, viszont elpasszoltam az első könyvet, méghozzá a pincér srácnak, aki még borravalót is adott, úgyhogy én is őneki. Meglepett engem, hogy hallott már rólam, és ezzel nincs is egyedül: egy csomóan állítanak meg minden nap, hogy „áh, te vagy az a hülye, aki a világot járja”, és ilyenkor, gondolom, a szamárhoz beszélnek, aki bólogat is rendre, hogy „ja ja, én vagyok, vegyél a hátamról könyvet, mert pont erről szól”.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Mostanában éppen már csak Magyarországot járjuk, de a „csak” talán nem is a legmegfelelőbb szó ide, hiszen egy csoda ez a gyalogtúra: Székesfehérvár, a Velencei-tó, a Balaton szépségeit csodálhattuk máris meg, méghozzá sétálva, mert mint tudjuk, úgy az igazi – a könyv erről is szól.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20200927_215906.jpg" alt="20200927_215906.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="586" height="330" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Első éjszaka Martonvásáron rögtön ronggyá is áztam, mert a sátor, amivel útnak indultam könnyen nyitódik-csukódik ugyan, de eső ellen semennyire nem véd, eső márpedig mostanában akad. Sebaj, a következő estére már Gárdonyba értünk, ahol Csenge nagymamájánál várt a fullextrás turbódízel „kidobós” sátrunk, ami ezennel a legdurvább viharoktól is megvéd, csak a csacsinak kell valami félfedelet találnunk ilyenkor, de ez rendszerint nem szokott problémát jelenteni. E nagyanyó vendégül is látott arra az éjszakára – emlékezetes, hogy az ő vendégségébe igyekeztünk tavaly is, amikor végül szamarastul-kecskéstül vonatra „kellett” szállnunk Székesfehérváron, hogy odaérjünk vacsorára. A vacsora ezúttal is mennyei volt, a nagymamák már csak ilyenek; Borsó kutya meg közben a szamárra vigyázott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20200929_083023.jpg" alt="20200929_083023.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Másnap Dinnyés magasságában zúztunk a kerékpárúton Rocinantéval, ahol is zarándoktárssal találkoztam: egy mosolygós apuka az ötéves kisfiával vett tőlem könyvet, majd továbbhajtott mindenféle kommentár nélkül, meglepetésemre „buen camino”-val elköszönve. De csak nem bírta ki (és milyen jól tette!), visszavezetett végül hozzám és a szamárhoz, hogy elmesélje történetét. Jó öt évvel ezelőtt egy caminós társasággal utazott el Galiciába, hogy csatlakozzon pár napos nosztalgiasétájukhoz Santiagótól az óceánparti Muxiáig. A többiek előzőleg már végigsétáltak a Camino Francés mind a nyolcszáz kilométerén, neki viszont csak e néhány napos élménye van az útról, ami ennél maradandóbb nem is lehetne: visszatérve, sok évnyi eredménytelenség után fogant meg kisfia, akit így a Camino csodájaként tart számon – teljes joggal! </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20200929_172355.jpg" alt="20200929_172355.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="615" height="346" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ugyanott, a dinnyési fakilátónál döbbentem rá arra is, hogy valójában elég lenne egy helyben legeltetnem a szamarat egész nap, akkor is működne a könyvterjesztés: alig tudtam elindulni, mert sorra érkeztek a kilátónál megpihenő autósok, kerékpárosok, és kb. minden másodikuknak fájt a foga a szamaras kalandokra is, hogy betűk formájában az agyukba lövellhessék a szemükön keresztül... Sétálni viszont jó, úgyhogy folytattuk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az útvonal egyébként úgy alakult ki, hogy érkeztek hozzám meghívások: majd ide meg oda is menjünk már el a szamárral, ha épp arrafelé járunk, és a térképre tekintve ezek elkezdtek kiadni egy mintázatot. Én ezeket a pontokat a térképen összekötöttem, így keletkezett egy kör – a közbeeső helyszínekre kellett már csak bejelentkeznem, és megszervezni a dátumokat, kitalálni, hogy hová mikor érkezünk csacsitempóban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">(A lenti útvonaltérképen azok a helyszínek vannak feltüntetve névvel, ahová szerveződött könyvbemutató rendezvény is. A legvége november 15-e Pócsmegyer, majd november 17-e Budakalász lesz, csak azok már nem fértek fel az útvonaltervezőre...:))</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/terkep.jpg" alt="terkep.jpg" class="imgnotext" width="577" height="441" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Baracska községen tavaly is átsétáltunk (csak épp az ellenkező irányba haladva), sokan emlékeztek is a szamárra. A kisboltban meg is hívtak a meggyes pitére és a meggyes sörre, amit vásárolni akartam, meg még a telefonomat is tölthettem ott – ezerkösz! </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Minket meglátva az emberek általában ugyanazokat a dolgokat szokták kérdezni, ezért megmarad bennem, ha valaki valami szokatlan után érdeklődik, és éppen itt, a baracskai faluvégen hangzott el az elmúlt hét év egyik díjnyertes érdeklődése két cigány sráctól – így szól: „oszt ketaminod nincs?” Röhögtem nagyon, és mondtam, hogy ez az állat már így is eléggé nyugodt, erre ők: „hát jó, de mi nem”. Mondtam nekik, meditáljanak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Sötétedett már, és a főút mentén sétáltunk, ahol egy ifjú család lassított le mellettünk, hogy adjanak nekem péksütiket meg üdítőt. Kérdezték, mit csinálok én itt, mert csak annyit látnak, hogy ez kurva jó, mondom, van egy könyvem, hát akkor azonnal adjak belőle két példányt – azzal tovább is hajtottak. Pár száz méterrel odébb viszont bevártak egy tisztáson, fotózkodni a csacsival, aláíratni a könyveiket, és érdeklődni, mire van szükségem. Lámpára és láthatósági mellényre szorultam épp, előbbit kaptam is, utóbbiért meg a srác visszahajtott volna nekem a benzinkútig, de azt már nem hagytam. Ő hagyott viszont egy névjegykártyát, hogy hívjam, amíg a környéken vagyunk, bármire is lenne szükségem. Kigyúrt, kopasz forma volt, de csak másnap láttam a kártyán: személy- és vagyonvédelemmel, rendezvénybiztosítással foglalkozik, magyarán <i>bizti boy, </i>akik nekem főellenségeim, hiszen én meg hivatásos fesztiválrandalírozó vagyok. A könyvemben is leírtam: ez az utazási forma olyan emberekkel sodor engem össze, akikhez egyébként biztosan nem kerülnék közel, és ilyenkor sztereotípiadestrukció történik: emberként láthatjuk meg a tőlünk különböző embert, és ezzel a világ máris szépült egy kicsit… Köszönöm a kedvességet Laciéknak – aztán mindenki a <a href="https://www.facebook.com/Bl-Pro-Solutions-Kft-355211098267136" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span color="#ff0000" style="color: #ff0000;">Bl-Pro Sol</span><span color="#ff0000" style="color: #ff0000;">ut</span><span color="#ff0000" style="color: #ff0000;">i</span><span color="#ff0000" style="color: #ff0000;">o</span><span color="#ff0000" style="color: #ff0000;">ns Kft</span></a>-t keresse, ha hasonló szolgáltatásra lenne szüksége (ugye elnézitek nekem a fogadatlan influencerkedést:))!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Megérkeztük Székesfehérvárra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20201001_153625.jpg" alt="20201001_153625.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Volt nagy eső előző éjjel, de a kidobható sátor jól funkcionált. A városba vezető úton meghívtak a benzinkutasok egy kávéra, este a kisboltban a panellakók sörökre. Mindenki vágyik a csacsipacsira, Rocinante meg rutinosan pózol szikár modelltestével a képeken.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20201001_152400.jpg" alt="20201001_152400.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="618" height="348" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Egy rokonom összekötött a <a href="https://trimetrik.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span color="#ff0000" style="color: #ff0000;">Trimetrik Kft</span></a>-vel, hogy a cég városszélen található telephelyén tölthessük az éjszakát a csacskóval. Az ott dolgozó emberek örömmel láttak vendégül egy szőrös állatot – meg a szamarát is... Luxuskanapén háltam, és még a hasamat is kigyúrhattam!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20200930_214512.jpg" alt="20200930_214512.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="579" height="326" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Másnap innen indultuk el a vasútállomás felé, ahol tavaly vonatra szálltunk. Az állomással szembeni Panama Söröző pultosa, Melinda protezsálta be akkor a szamarat a Máv alacsonypadlós járatára, most meg helyet biztosított egy kis szamaragolós író-olvasó találkozónak a kricsmi teraszán.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">A helyszínre menet egy részeg biciklis állított meg, hogy azonnal menjek el hozzájuk enni valamit. Nem voltam éhes (és mire odaértünk, egyébként is elfelejtette már, hogy miért hívott), de erősködött, az időmbe meg éppen még belefért. Örömködhetett a család a szamár felett, aki kapott az ő nyelvén szóló <i>Besame mucho</i>-t a lagzis szintetizátorból, én meg rozé bort kannából. Magyarország, szeretlek - köszi!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20201001_150253.jpg" alt="20201001_150253.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="565" height="318" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Útba kellett ejtenünk a sétálóutcában a Vajda Jánosról elnevezett Líra boltot, mert oda érkezett számomra 20 példány a könyvemből – így tudok a nagyobb városokban mindig utánpótláshoz jutni. A könyvesboltos elmondta, hogy a napokban pont a kezébe került egy példány, és végig is olvasta, mert érdekesnek találta, csak attól tart, nem sok mindenki számára fog átjönni az üzenete ebben a fura világban. Én azt tapasztalom az eddigi visszajelzések alapján, hogy átjön az, és pont azokat találja meg a szöveg, akiket kell – mint például adott esetben eme kedves könyvárus urat. (A boltokban megtaláljátok a könyvet egy Lisszabon album és egy Párizs térkép között - de elvileg folyamatban van már az átminősítés útikönyvből "önsegítő kiadvánnyá", ami továbbra sem fedi teljesen a valóságot, de hát sajnos "bekategorizálhatatlan" kategória még nincs a Lírában.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20201005_153757.jpg" alt="20201005_153757.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="625" height="352" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">A Panamába aznap, október 1-jén fél 6-ra volt meghirdetve a találka, de már 5-kor répákkal támadták Rocinantét az összegyűlt gyerekek. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20201001_164937.jpg" alt="20201001_164937.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Az eső csepergett, szóval tömeg éppen nem verbuválódott össze, de tökéletes volt ez így, mert máris alig tudtam megosztani magam a szamaragolásra váró kölykök, dedikált könyvre vágyó szüleik, és a helyi kocsmabútorok által (is) folyamatosan hozott sörök között. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Érkeztek sorban a meglepetésvendégek: egy lány, aki középiskolában volt évfolyamtársam, egy másik, aki egyetemen, egy harmadik, akit a Caminóról ismerek, valamint meglepett Józsi is, aki még tavaly ezen a környéken sétálgatva látott meg a szamárral egy faluban, és később eljött Pesten egy előadásomra lepacsizni. Végül a dinnyési zarándokapuka is megjelent a kisfiával, meg egy szatyornyi, nekem és a szamárnak szánt kajával. Ő korábban taxis volt errefelé, és neki a Panama név egy hotelt jelent Fehérváron, szóval verhette az asztalt a recepción, hogy hol van a szamaras zarándok, de végül megtalált minket a másik, sokkal híresebb Panamában. Egy helyi apuka még hazabicajozott számomra egy esőkabátért is, mert rendes, ránk meg éppen éjjeli esőtúra várt, hiszen 12 kilométerrel odébb, Kőszárhegyen várt minket szállás anyukám barátnőjénél... A kép már reggeli:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20201002_115728.jpg" alt="20201002_115728.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="560" height="315" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Erzsike néni korábban Fehérváron, még korábban pedig Balatonkenesén lakott, és voltunk is gyerekkoromban mindkét helyen nyaralni, szóval őhozzá fűződik az első Balcsi-élményem (tudjuk, hogy magyar embernek az mennyire meghatározó), és az első Velencei-tavi strandolásom is, azóta viszont nem találkoztunk. Éjjel 1-re slattyogtunk be a portára a szamárral. A hely adottságaihoz alkalmazkodva őt pányvára tettem, amiről reggelre jól el is szabadult – nem volt tapasztalatom még ebben, most már legalább az is van. A pusztító szörny megtizedelte a szőlőtőkéket, én meg pironkodhattam miatta… hát, öö… bocsánat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Másnap a szomszéd néni, Rózsika ajánlotta fel kertjét Rocinaténak, és még könyvet is dedikáltatott velem a férje számára. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20201002_155832.jpg" alt="20201002_155832.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="613" height="345" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Nem siettünk sehová, legközelebb csak 9-én volt aktuális rendezvényünk a közelben, Bálványoson. Kőszárhegyen töltöttünk hát két napot jólétben, házi koszton és füvön, szóval végül csak október 3-án, szombat délután kerekedtünk fel ismét, felpakolva Erzsike néni és Rózsika ellátmányával, becélozva a Balatont. Ott újabb élmények vártak ránk – innen fogom folytatni alkalomadtán…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20201005_104208.jpg" alt="20201005_104208.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span color="#000000" style="color: #000000; font-family: georgia, palatino, serif;">Többen aggodalmaskodtak (élükön anyámmal), hogy Magyarországon nem fog működni az a mód, ahogy Spanyolországban, Franciaországban vagy Olaszországban vándoroltam, mert a magyarok olyan – <i>másmilyenek</i>. Ezúton jelezném nyomatékosan, hogy NEM! Az emberek szamaras zarándokot látva itt is közvetlenek és érdeklődőek, az autókból itt is vidáman dudálnak és mutatják a lájkot meg a metálvillát, a zöldségboltokból itt is répákkal jönnek elő, még a rendőrök is jó fejek, a segítségüket ajánlják fel, s így tovább a végtelenig. Csak itt többet itatnak, úgyhogy valójában egy kicsivel még jobb, mint külföldön... Legbelül egyek vagyunk – és ennek kapcsán álljon is a bejegyzés végén a mai napi „coelho”, amit én találtam ki:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><span color="#000000" style="color: #000000;"><i>Szerintem kétféle ember létezik: az első szerint kétféle ember létezik, a másik szerint nem. Te melyikhez tartozol? (Én például ahhoz, amelyik szerint nem.)</i></span></strong></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2F_a_szamaras_zarandok_gyalogturne-beszamolo_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2F_a_szamaras_zarandok_gyalogturne-beszamolo_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2F_a_szamaras_zarandok_gyalogturne-beszamolo_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="A szamaras zarándok" gyalogturné-beszámoló 1. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2020/10/14/_a_szamaras_zarandok_gyalogturne-beszamolo_1_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/16238584" border="0" /></a><br /></p>
könyv
irodalom
székesfehérvár
szamár
aktualis
Rocinante
a_szamaras_zarándok
rolandante
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/dsc_0102.JPG
https://rolandante.blog.hu/2020/03/23/covid-19_tesztelesen_voltunk_a_szent_laszlo_korhazban_ezt_tapasztaltuk
COVID-19 tesztelésen voltunk a Szent László Kórházban – ezt tapasztaltuk
2020-03-23T21:17:49+01:00
2020-03-23T21:17:49+01:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p>Állandó úti- és jelenlegi lakótársam, Csenge nemzeti ünnepünk estéjén, március 15-én kezdett el köhögni és belázasodni. Alapesetben nem is tulajdonított volna jelentőséget a dolognak, csakhogy ezúttal szokatlan módon mindehhez nehéz légzés is társult, ami az új koronavírus fő differenciáldiagnosztikai markere. Ráadásul éppen ezt megelőzően volt Bécsben, ahonnan vonattal utazott haza. Magyarországon a regisztrált fertőzöttek száma azokban a napokban még egy számjegyű volt (ahol a kulcsszó a <i>regisztrált</i><span>, mindjárt látni fogjuk, miért), de Ausztria már meglehetősen fertőzött területnek számított. </span></p>
<p><span>Az ilyenkor</span><span> javasoltaknak megfelelően</span><span> megkísérelte felhívni a háziorvosát, </span><span>de</span><span> </span><span>r</span><span>endelési időn kívül lévén nem volt elérhető. </span><span>A</span><span> </span><span>112-höz folyamodtunk </span><span>hát</span><span>, </span><span>ahonnan k</span><span>apcsolták a mentőket, ők meg közvetlenül</span><span> a Szent László Kórház</span><span>at</span><span>. </span><span>(Várakoztató zene: Vivaldi </span><i>Négy évszak</i><span>ja közül valamelyik.)</span><span> Egy hölgy válaszolt a hívásra – </span><span>ő</span><span> már a harmadik személy volt tehát, akivel a bürokratikus útvesztőkön </span><span>keresztül</span><span>hatolva meg kellett küzdeni.</span></p>
<p><span>-</span><span>Tessék, Szent László.</span></p>
<p><span>-</span><span>Jó napot kívánok, azért telefonálok, mert koronavírusra utaló tüneteim vannak.</span></p>
<p><span>-Jó, azt majd én megmondom, hogy koronavírus-tünetei vannak-e.</span></p>
<p><span>Mi, magyar </span><span>emberek</span><span> ezt a stílust mind jól ismerjük – ilyenkor érezzük a bőrünkön, ahogy Kádár János ránk mosolyog odafentről (vagy odalentről, ki tudja).</span></p>
<p><span>-</span><span>Ausztriában voltam, és most köhögök, </span><span>lázam</span><span> van és nehezen lélegzem. </span></p>
<p><span>-Igen, Ausztria veszélyeztetett </span><span>területne</span><span>k minősül. Mikor jött onnan haza? </span></p>
<p><span>-Tegnap.</span></p>
<p><span>-Me</span><span>nnyi időt töltött</span><span> ott?</span></p>
<p><span>-Két napot.</span></p>
<p><span>-Akkor az nem korona! Annak a tünetei 5 nap után jelentkeznek. </span></p>
<p><span>Nos, az internet szerint </span><span>a lappangás </span><span>átlagosan </span><span>valóban</span><span> </span><span color="#ce181e" style="color: #ce181e;"><span><a href="https://infostart.hu/tudomany/2020/03/10/atlagosan-ot-nap-utan-jelentkeznek-a-koronavirus-tunetei" target="_blank" rel="noopener noreferrer">5,1 nap</a></span></span><span>,</span><span>de az „átlagosan” jelenthet 2-7 nap intervallumot. Persze a Johns Hopkins Egyetem kutatói sem tudhatnak mindent, de szerencsére a vonal másik végén lévő hölgy igen. A felvetésre, hogy </span><span>az érintett</span><span> korábban, itthon is elkaphatta a nyavaját, azzal válaszolt hogy </span><span>ez nem valószínű, mert Magyarország még nem annyira fertőzött, de ha bemegy tesztelésre, ott a többiektől jó eséllyel elkaphatja…</span><span> E</span><span>z biztató.</span><span> </span></p>
<p><span>A</span><span>zt is mondta, hogy a légszomj bármilyen lázas tünetegyüttes része lehet. D</span><span>e</span><span> akkor az internet miért mond ebben is mást?!</span></p>
<p><span>Egy szó, mint száz, kézzel-lábbal igyekezett </span><span>lebeszélni a tesztelésről. </span><span>Azzal is </span><span>érvelt</span><span>, hogy rengeteget kell majd várni. </span></p>
<p><span>Nem baj, azért csak teszteljük le, ezt éreztük felelős magatartásnak.</span></p>
<p><span>Oké.</span></p>
<p><span>Egyáltalán nem volt világos, hogy mi is akkor a teendő, de szerencsére a mentőktől </span><span>hamarosan</span><span> visszahívtak, így tisztázhattuk, hogy igen, kérjük a mentőautót. Az </span><span>nagyjából két</span><span> óra múlva meg is érkezett. Benne </span><span>ült </span><span>egy</span><span> másik koronagyanús személy </span><span>is: </span><span>egy szintén Ausztriából, szintén tegnap, szintén lázasan hazatérő bácsi</span><span>. </span></p>
<p><span>Az </span><a href="https://index.hu/belfold/2020/03/22/koronavirus_teszteles_tapasztalatok_hogy_tortenik/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span color="#ce181e" style="color: #ce181e;"><span>interneten fellelhető</span></span><span color="#ce181e" style="color: #ce181e;"><span> beszámoló</span></span><span color="#ce181e" style="color: #ce181e;"><span>ban közöltekkel</span></span></a><span> ellentétben Csengére azonnal szájmaszkot és gumikesztyűt tettek – éppen azért írom le mindezt, mivel a </span><span>szóban forgó</span><span> beszámolót olvasva csak tovább erősödött a benyomásom arról, hogy milyen is Magyarországon</span><span> a helyzet </span><span>kezelése:</span><span> </span><i>ellentmondásos.</i><span> (Ezen nincs is mit csodálkoznunk, ha figyelembe vesszük, hogy még egyetlen, felelős</span><span>nek bátran nevezhető</span><span> személyen belül is eltér például </span><a href="https://media1.hu/2020/03/14/a-tv2-belezavarodott-orban-viktor-iranyvaltasaba/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span color="#ce181e" style="color: #ce181e;"><span>az iskolák bezárásának kérdésére adott válasz</span></span></a><span> attól függően, hogy délelőtt, vagy ugyanaznap este kérdezik-e meg.) </span><span>Igyekeztünk mindent az általános protokoll szerint tenni, de a következők nyilvánvalóvá tették, hogy </span><span>a</span><span> való</span><span>ság</span><span>ban nem létezik általános protokoll. Minden attól függ, hogy ki veszi fel a telefont, </span><span>majd</span><span> az adataidat, </span><span>ki jön ki érted,</span><span> ki csinálja meg a vizsgálatot, és hogy éppen milyen kedvében van, mennyire fáradt. </span><span>(Jobbára </span><span>sajnos</span><span> nyilván</span><span>valóan</span><span> </span><i>nagyon</i><span>.)</span><span> </span></p>
<p><span>A talpig védőruhás mentősfiú még a beszállás előtt </span><span>szintúgy tett egy próbálkozást</span><span> a páciensjelölt lebeszélésére:</span></p>
<p><span>-Biztos nem maradsz itthon még egy napot? </span></p>
<p><span>-</span><span>Nem szeretnék</span><span>.</span></p>
<p><span>-Lehet, hogy elmúlnak holnapra a tünetek. Mik is azok?</span></p>
<p><span>-</span><span>Köhögés, láz, légszomj.</span></p>
<p><span>-Voltál mostanában külföldön?</span></p>
<p><span>-Tegnap jöttem meg Ausztriából.</span></p>
<p><span>-</span><span>N</span><span>incs több kérdésem, beszállás.</span></p>
<p><span>A kórház illetékesétől eltérően ő</span><span> nem </span><span>firtatta,</span><span> hány napot töltött a beteg </span><span>a fertőzött országban. A kapcsolati hálóra, a továbbadás esetleges lehetőségér</span><span>e s</span><span>em kérdezett rá, ahogy ezek </span><span>előtt vagy</span><span> után senki más sem, így én mindezt csak a kapuból néztem, </span><span>és a továbbiakat csak elmondásból tudom.</span><span> </span><span>Az időközbe</span><span>n</span><span> elhaladó </span><span>mindkét gépjármű belassított a </span><span>ház előtt</span><span> parkoló mentő mellett –</span><span> </span><span>nagyjából </span><strong><a href="https://youtu.be/-nzCvOYTCXE?t=35" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span color="#ce181e" style="color: #ce181e;"><i>így</i></span></a></strong><span> (plusz mentőautóba irányított telefonkamera). </span></p>
<p><span>A </span><span>folyosón – szintén ellentmondásban az ismert beszámolóval – úton-útfélen volt fertőtlenítő és csapok, </span><span>szóval nem olyan balkániak azért az állapotok.</span><span> Nagyjából két órát kellett várni, míg az újonnan behozottakhoz hozzászólt valaki a folyosón, és ekkor </span><span>viszont</span><span> valóban mindenkinek ugyanazzal a tollal íratták be az adatait a felvételi lapra. </span><span>Ezután további két-</span><span>három</span><span> órába </span><span>te</span><span>lt, míg sorra kerül.</span><span> </span></p>
<p><span>Várakozás közben a hangulat állítólag feszült, de meglepően </span><span>közvetlen</span><span> volt. A </span><span>korona</span><span>aspiránsok kedvesen</span><span> szemeztek, adott esetben beszélgettek is</span><span> egymással, a kétméteres távolságot </span><span>fegyelmezetten</span><span> tartva. Csenge szerint a maszk nemhogy akadályozza, de kifejezetten segíti a kommunikációt: nem tudod, ki hogy néz ki, és fogalmad sincs a mimikájáról, viszont mindenki jót feltételez a másikról – a közös baj </span><span>többnyire </span><span>a </span><span>szolidaritás</span><span>t hozza elő az emberekből. </span><span>Van a maszknak „romantikája”.</span></p>
<p><span>Az egyik rendelő </span><span>ajtaján</span><span> kijövő összes vizsgáltn</span><span>ak a</span><span> kezében piros matrica volt, amely a karanténban lévő személyre figyelmeztet, és állítólag kötelező kiragasztani otthon a bejárati ajtóra – ezt elméletileg még a rendőrség is ellenőrizheti. Ehhez képest Csengének nem adtak ilyet, miután megvizsgálták, mivel ő másik rendelőbe került (pedig az Ausztriából előző nap beautózó bácsi már a határon is kapott, hiába nem volt akkor még neki sem láza). Ebben a rendelőben is volt egy halom a piros lapokból, úgyhogy külön kért egyet („Ja, jól van, vigyen nyugodtan!”), de azt végül nem ragasztottuk ki itthon, mivel padlástéri albérletünk sajátosságaiból fakadóan ide nem tud jönni senki, még csengőnk vagy postaládánk sincs.</span></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/karantenos.jpg" alt="karantenos.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><span>A közös tollnál </span><span>érdekese</span><span>bb </span><span>talán</span><span>, hogy mindenki</span><span>re ugyanazt a vérnyomásmérőt szorítják, ugyanazt a véroxigénszint-mérőt csiptetik, és ugyanazt a lázmérőt cuppantják a fülébe (utóbbinak a végén lévő műanyagot egy hanyag mozdulattal fertőtlenítve – 37,7 lett az eredmény ott és akkor). </span><span>A </span><span>garat- és orrváladékminta vétele</span><span> </span><span>közben az érintett területek</span><span> ingerlés</span><span>e egyébként</span><span> eléggé </span><span>indukálja a tüsszentést ill. a krákogást. </span><span>Fontos, hogy a mintavétel előtt 6 órán át nem szabad enni, de ez pont le is telt, míg kivárta a sorát.</span></p>
<p><span>A túlterheltség ellenére egyébként igen kedvesek voltak. A kórtörténeti kikérdezés és az annak nyomán születő ambuláns lap egészen részletes (még a legutóbbi széklet színe is szerepel rajta), de nem igazán pontosan jegyezték fel a dolgokat. Például azt írták, a légszomj a vizsgálat idejére már elmúlt, holott a vizsgált kifejezetten hangsúlyozta, hogy épp majd</span><span face="Liberation Serif, serif" style="font-family: 'Liberation Serif', serif;"><span>'</span></span><span> megfullad. Mire hazaért, egyébként tényleg elmúlt róla, és soha nem is tért vissza a légzési nehézség</span>. Láza sem volt azóta, és a köhögés is hamarosan hurutosra váltott, majd meg is szűnt.</p>
<p>Nem tartották bent. Csak azt a teszteltet tartják benti karanténban, aki bizonyosan kapcsolatba lépett regisztrált koronavírusossal, valamint a hajléktalanokat, akiknek nincs hová hazamenniük.</p>
<p>A hazajutást mindenkinek magának kell intéznie. A kérdésre, hogy kaphat-e mentőt, azt válaszolták, hogy adott körülmények között reggel 10-re saccolják annak megérkezését. Hajnal 2 óra volt ekkor. Azt javasolták, menjen inkább gyalog, nincs olyan messze az a X. kerület. Az eredményről telefonon értesíteni fogják, de 48 óra múlva attól függetlenül is el kell majd végezni a második tesztet.</p>
<p>Végül taxival jött haza, de utólag kiderült, hogy egyébként az is tilos lett volna – erről ott és akkor nem szóltak. Kesztyűt és maszkot továbbra is viselt, nem úgy, mint a taxisofőr, aki elmondta, hogy őt nem érdekli ez a járványmizéria, muszáj dolgoznia. Ez az attitűd egyébként az emberek igen nagy hányadának körében általánosnak tűnik.</p>
<p>Elzártuk tehát magunkat mind a ketten.</p>
<p>Hajnalban történt a vizsgálat, vártuk a telefonhívást, de az két nap múlva délelőttre sem érkezett meg. Délután felhívtuk hát a kórházat, ahol ezúttal egy igen ifjú hangú hölgy jelentkezett, és azt mondta, ő nem tudja megmondani, pozitív lett-e vagy negatív, be kell érte menni saját kocsival vagy mentővel. Ekkor derült ki, hogy nem csak tömegközlekedéssel, de taxival is tilos. Jó, akkor küldjön mentőt. Nos, az tőlük független, a bejutást ki-ki magának intézi.</p>
<p>Nem terheltük inkább a mentősök kapacitását, ki tudja, mikor ért volna ki, ráadásul napról napra változott a tisztifőorvos ajánlása a teendőkről: ekkorra már azt kommunikálta, hogy enyhe tünetekkel még pozitív teszt esetén is otthon kell maradni kéthetes karanténban. Kórházi kapacitás már csak a súlyos esetek számára van. Esteledett, úgy döntöttünk, másnap együtt besétálunk. Hét és fél kilométerre lakunk a Szent László Kórháztól, zarándokláshoz szokott, életerős embereknek valóban nem sok.</p>
<p>Délelőtt már nem lehetett elérni a kórházat, ahol arról szerettünk volna érdeklődni, hogy adott pillanatban éppen mi a <i>policy</i> a helyzetünkre. A vonalak folyamatosan túlterheltek, így a tájékoztató zöldszámot hívtam fel, ahol egészen hosszasan elbeszélgettem egy igen kedves hölggyel. Elismerte az anomáliák meglétét a helyzetkezelésben, és biztosított róla, hogy közvetíteni fogja a problémákat az illetékes elvtársak felé, például a telefonos adatközlés kapcsán.</p>
<p>Csenge felkötötte a maszkját, én jobb híján a sálamat az arcom elé (sok mindenre talán nem jó, de így legalább nem nyúlkál az ember ösztönösen a saját arcához, mások meg ösztönösen elkerülik az ilyen banditakinézetűeket), és mellékutcákon ellavíroztunk a kórházig.</p>
<p>Délutánra értünk oda. Rögtön fertőtlenítettünk, majd érdeklődtünk a recepción. A fiatal hölgy elmondta: alá kellett írniuk, hogy telefonon nem mondhatnak be teszteredményt, hiszen bárki lehet a vonal másik végén, hogy adhatná már ki a személyes információt névbemondásra. Majd ezek után kinyomtatta Csenge eredményét – névbemondásra. A lapot ideadta nekünk: egy műtőskinézetű lánynak és banditaküllemű kísérőjének.</p>
<p>Negatív.</p>
<p>Az is elhangzott, hogy a háziorvos megkapja az eredményeket, és tőle el lehet kérni. (Ő valószínűleg telefonon is kiadná, ami némileg megint csak következetlen.) Csak hát erről elfelejtettek szólni a vizsgálat alkalmával.</p>
<p>A második tesztelés szükségességét firtatva a lány azt mondta, jócskán kívül vagyunk a 48 órán, és ilyenkor újratesztelni „már nem ugyanolyan”, szóval menjünk inkább haza. Ezt nem teljesen értettük, mert józan paraszti ésszel úgy gondolná az ember, hogy minél később megy a páciens második tesztelésre, annál nagyobb eséllyel kimutatható a kórság – ha Csenge vár még másfél napot, akkor már valószínűleg az is látszana, amit esetlegesen az első tesztelésre várva kapott el a folyosón. A teszteredmény validálásának időpontjánál egyébként ugyanazon nap délelőtt 10 óra szerepel, tehát az előirányzott 48 óra helyett a teszt elvégzése után mintegy 80 órával lett meg az eredmény.</p>
<p>Ismerve kedvenc állatfajtám, <i>a kommentelő </i><span>habitusát, ilyenkor következhetne </span><span>az okoskodás, hogy mit hogy kellett volna, meg mi a szabály igazából, meg mi a helyes, meg ki az ember valójában és ki nem az. Ezúttal ezt akár meg is spórolhatja, hiszen e bejegyzés éppen arról szól, hogy </span><span>az illetékes szakértők véleménye és helyzetkezelése is mennyire nem egységes. </span><span>Hogy klasszikust idézzek: </span><i>nem kell okosabbnak lenni a szakértőknél, </i><span>hahaha. A dolgozók feletti pálcatörés szintén nagyon méltatlan lenne. Iszonyúan túl vannak terhelve, rájuk fér minden segítség és megérdemelnek minden tiszteletet, ahogy az este 8 órai ötperces tapsvihart is!</span></p>
<p>Egy ismerősünk Nápolyból tért haza nemrég. Három nappal később influenzás tünetekkel ment be egy Pest megyei kórházba koronatesztre. Két napra bent tartották, majd megjött a negatív teszteredménye, és második tesztelés nélkül hazaküldték. Ezen felbuzdulva elfogadtuk hát a betegfelvételnél ülő lány javaslatát, és mi is hazamentünk, mielőtt tényleg elkapjuk a vészt az ott egyre nagyobb számban és sűrűségben várakozóktól. Visszaútra kértem én is egy rendes maszkot. 90-120 percig működik.</p>
<p>Egyikünknek sincs semmilyen tünete.</p>
<p>Itthon, a – Csengének kötelező, részemről önkéntesen vállalt – kéthetes karanténban (amelynek most léptünk csak a második hetébe) legalább sok mindenre jut ideje az embernek, például végignézni az egyes tévécsatornák kommunikációját a témában. A Hír Tv-n futottunk bele abba a narratívába, amely szerint mi, magyarok szerencsések vagyunk, hiszen Európa többi országához képest nálunk jóval kevesebb a megbetegedés.</p>
<p>Nem.</p>
<p>Fenti tapasztalataink alapján az igazság az, hogy egyelőre még fogalmunk sem lehet róla, hogy szerencsések vagyunk-e vagy sem. Spanyolországban, Svájcban, Németországban (stb.) legalább tudják, hogy mekkora nagy kakiban vannak, mi viszont nem tudjuk ezt, mivel nem teszteljük le. Nem rábeszélni próbálnak a tesztelésre, hanem lebeszélni róla, még komoly gyanú esetén is, mivel egyre inkább csak a súlyos esetekre van kapacitás.</p>
<p>Az sem világos, hogy a tesztelt személyek száma jelenik-e meg a statisztikában, avagy az összes elvégzett tesztté. A legtöbben az utóbbira tippelnek. Tehát ha valakinek van két, egymást követő negatív tesztje, az kettővel növeli a negatív tesztek számát a statisztikában, míg ha valakinek van két, egymást követő pozitív tesztje, az eggyel növeli a megerősített esetek számát, míg kettővel az elvégzett tesztekét. Adott matek szerint ha valakinek az első tesztje negatív, a második pozitív, ezért harmadszor is letesztelik, és az ismét pozitív lesz, akkor az a statisztikában értelemszerűen úgy jelenik meg, mint <i>három elvégzett teszt</i><span>, abból</span> <i>egy negatív </i><i>teszt</i>, valamint <i>egy megerősített eset</i>. Ez is torzít ám a számok percepcióján.</p>
<p>Remélem, nem így van; kérem, cáfolja meg valaki. Valamint reméljük mind együtt, hogy valóban szerencsések vagyunk!</p>
<p>Nem gondolom, hogy az adott körülmények között a magyar kormány mindezidáig rosszul kezelné a kialakult helyzetet. Marad viszont a kérdés (kérdés?), hogy az adott körülmények létrejöttében (pl. az egészségügy dolgozó- és eszközhiányában) mennyi a szerepe…</p>
<p>Hazafelé – a negatív teszt birtokában – egyébként már az 1-es villamossal indultunk, amelynek kis túlzással kb. minden második megállója egy-egy új(ított) stadion... Bármi ilyenfajta gondolatfolyamot elindítani természetesen a demagógia csúcsa, ahogy évek óta annak minősül az is, ha ezeket a stadionokat átszámítja valaki lélegeztetőgépekre. (Átszámolhatná éppen gumicukorra is, mert annak is több értelme van, mint a magyar focinak, de így most kifejezetten a sors szomorú fintorának tűnik, hogy éppen lélegeztetőgépek tömegére lenne szüksége az országnak.)</p>
<p style="text-align: center;"><iframe src="https://www.youtube.com/embed/Zfe7gHucbK8?enablejsapi=1" allowfullscreen="true" width="100%" height="360" frameborder="0"></iframe></p>
<p>Sok mindenki meg fog bánni sok mindent, amit ezekben a napokban, hetekben mond vagy leír, mivel ennek az ismeretlen történetnek sajnos csak az elején járunk, és napról napra változik minden. Nekem is van véleményem a pandémiáról, de azt igyekszem minél inkább magamban tartani, hogy minél kevesebbet kelljen majd megbánnom. Három mondatban:</p>
<p>Földanyácskánk tisztogatja magát: az ő immunrendszere jobb, mint a miénk.</p>
<p>Amit vele művelünk évtizedek óta: nem természetes.</p>
<p>Ami éppen történik: tragikus, de természetes.</p>
<p>...</p>
<p>További személyes érintettségem a szituációban, hogy első könyvem (<i>A szamaras zarándok</i><span>)</span> áprilisra előirányzott megjelenése (és a népszerűsítésére tervezett országjáró sétafikálás Rocinantéval) bizonytalan ideig halasztásra kerül. A <a href="https://www.facebook.com/corvinakiado/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><span color="#ce181e" style="color: #ce181e;">Corvina kiadó</span></a>val való mélységes egyetértésemben akkorra, „amikor az élet újra beindul”. Pillanatnyilag még senki nem tudja, hogy ez mikor lesz (a <a href="https://www.facebook.com/rolandyrocinante/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Fb-oldalamon</a> lehet majd értesülni a fejleményekről), de kicsit abban bízom, hogy jó néhány benne foglalt dolog addigra már evidenciának fog minősülni. A bevezető fejezet egy rövid részletével búcsúzom, és jó egészséget, kitartást kívánok! Tegyünk róla, hogy az emberiség megerősödve kerüljön ki ebből a satuból.</p>
<p>„<span face="Liberation Serif, serif" style="font-family: 'Liberation Serif', serif;"><span size="3" style="font-size: medium;"><i>/.../ A</i><i>z értékválság minden kor szükséges velejárója, de a mostani mintha intenzívebbnek és jelentékenyebbnek tűnne fel az eddigieknél, </i><i>legalábbis</i><i> tíz értékválság-specialistából kilenc ezt állítja. Ezúttal az életterünket rongáljuk le módszeresen és végzetesen, miközben vígan termelünk, fogyasztunk, használunk, felélünk. Valójában még csak nem is feltétlenül vígan, sokkal inkább kényszeresen. Visszaélünk az utódainktól kölcsönbe kapott világgal, és nem érezzük efölött a felelősséget. Saját jövőnk puszta lehetőségét játsszuk épp el – ez </i><i>lehet</i><i> az alapvető minőségi különbség a jelenlegi és a korábbi értékkrízisek között.</i></span></span></p>
<p><span face="Liberation Serif, serif" style="font-family: 'Liberation Serif', serif;"><span size="3" style="font-size: medium;"><span color="#242021" style="color: #242021;"><i><span>E</span></i></span><span color="#242021" style="color: #242021;"><i><span>közben az információk végtelen lehetősége mindenkit egy-egy jól körülhatárolt véleménybuborékba zár, és ennek ellenére mindenki meg van róla győződve, hogy a világon ő az egyetlen ember, aki márpedig nem él véleménybuborékban, </span></i></span><span color="#242021" style="color: #242021;"><i><span>holott</span></i></span><span color="#242021" style="color: #242021;"><i><span> dehogynem. Még nemzeti szinten is nehéz közös pontokat találni a felebarátok között, európai szinten pedig egyenesen lehetetlennek tűnik. A világháló nem egyesítette a világot, hanem feldarabolta azt, nem hozott közelebb a másikhoz, hanem eltávolított tőle.</span></i></span><span color="#242021" style="color: #242021;"><i><span> /.../</span></i></span><span color="#242021" style="color: #242021;"><span>”</span></span></span></span><span face="Liberation Serif, serif" style="font-family: 'Liberation Serif', serif;"><span size="3" style="font-size: medium;"><span color="#242021" style="color: #242021;"><span></span></span></span></span></p>
<p>A bezártságban hátha megtanuljuk kényszerűségből azt is, hogyan használjuk e kiváló találmányt, az internetet arra, hogy valóban összekössön minket, ne pedig szétválasszon.</p>
<p><i><b>h-e-s-t-e-g-m-a-r-a-d-j-o-t-t-h-o-n</b></i></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2020%2F03%2F23%2Fcovid-19_tesztelesen_voltunk_a_szent_laszlo_korhazban_ezt_tapasztaltuk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2020%2F03%2F23%2Fcovid-19_tesztelesen_voltunk_a_szent_laszlo_korhazban_ezt_tapasztaltuk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2020%2F03%2F23%2Fcovid-19_tesztelesen_voltunk_a_szent_laszlo_korhazban_ezt_tapasztaltuk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=COVID-19 tesztelésen voltunk a Szent László Kórházban – ezt tapasztaltuk"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2020/03/23/covid-19_tesztelesen_voltunk_a_szent_laszlo_korhazban_ezt_tapasztaltuk#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/15548908" border="0" /></a><br /></p>
karantén
aktualis
Szent_László_Kórház
koronavírus
COVID_19
A_szamaras_zarándok
0
COVID-19 tesztelésen voltunk a Szent László Kórházban
Személyes tapasztalataink a koronavírus-tesztelés menetéről, anomáliáiról, "romantikájáról".
https://rolandante.blog.hu/media/image/karantenos.jpg
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/karantenos.jpg
https://rolandante.blog.hu/2019/09/04/rolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e_961
"Úgy döntöttem, megőrülök, mert ez az egyetlen megfelelő reakció" (3/3.rész)
2019-09-04T08:28:24+02:00
2019-09-04T08:28:24+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p><strong>A <a href="https://hvg.hu/elet/20190828_Ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio__interju_a_zarandokkal_aki_megvonatoztatta_a_szamarat?fbclid=IwAR0YZUslIhp8IXKGmCHO_f-FRiJ6Pg8MNOIyfs4fzeaziU1DFUK1zy4n_gY" target="_blank" rel="noopener noreferrer">hvg.hu</a>-n velem megjelent interjú vágatlan verziójának befejezése.</strong></p>
<p><strong><a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/02/_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio_3_1_resz" target="_blank" rel="noopener noreferrer">KATT ide</a> az első részért. </strong><strong><a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/03/rolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare&fbclid=IwAR3kqrbxsE9za4AGO_1tYuBl2-imlQZ2YQH3aQRirMHVCR1O3Seyjk4qDjM" target="_blank" rel="noopener noreferrer">KATT ide</a> a másodikért.</strong></p>
<p><strong>Csatlós Hanna kérdései, Reviczky Zsolt fotóival</strong></p>
<p> </p>
<p><strong>III.rész</strong></p>
<p>/.../</p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Hat évvel ezelőtt, az induláskor azt is elhatároztad, hogy eleve szamárral vágsz neki az útnak, akit Spanyolországban vettél magad mellé. De gondolom, előtte nem igen értettél a szamarakhoz. Mikre tanított meg az állat? Hogyan kell bánni egy szamárral? Voltak-e nehézségeid az út során azért, mert Rocinantéval együtt gyalogoltál? Feltételezem például, hogy nem mindenhol lehet szállást találni 1 fő+1 szamár számára, illetve lehetnek ennek plusz költségei is. </b></span></span></span><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>Lassabb-e a haladás egy szamárral?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3">Lassabb, igen. Nagyjából 3 és fél kilométert teszünk így meg óránként, de említettem már, hogy ennek előnyei is vannak ám. Magamtól kb. 5 km-t mennék egy óra alatt. Persze utánajártam, aminek lehetett, de semmi gyakorlati tapasztalatom nem volt szamarakkal. Alapvetően erős, és a szó legjobb értelmében igénytelen állat. Lovakkal, kutyákkal több gond van. Legeli a füvet, ha pedig adok neki plusz gabonát, vagy jutifali-répát is, azt csak megköszöni. Nagyon okos állat, eleinte nem könnyű vele, de gyorsan tanul. Ahol már egyszer voltunk, ott csak követnem kell, mert emlékszik az útra oda-vissza. Sokszor ő talál sátorhelyet: amikor beesteledik, tudja, hogy jön a szálláskeresés ideje, és magától megáll a sík, füves területek mellett. Mindig kifejezi a közérzetét, de sosem panaszkodik. Ez máris valami, amit meg kellene tanulnunk. Hasznos tanulságokat lehet levonni az emberek szociális viselkedésére nézve is, abból, ahogy egymással viselkednek a szamarak. </span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">Én is azt hittem, hogy majd drágább lesz miatta az út, de valójában pont, hogy olcsóbb. Sokszor kijönnek pékségekből, zöldségesektől, hogy másnapos kenyeret, vagy már nem eladható zöldséget-gyümölcsöt adjanak a csacsi számára, ezek pedig sokszor nekem is tökéletesek. A szállásokon, ahol van kert, vagy bármilyen közeli füves terület, kifejezetten örülni szoktak, mert felhívja a figyelmet a szállásra, így szinte reklámértékkel bír. A fő nehézség vele, hogy bizonyos terepeken nem lehet vele átjutni, és olyankor körbe kell mennünk. Ezt a franciaországi szakaszokon nagyon megsínylettük, az ottani „Chemin” semennyire nem akadálymentesített szamarak számára. Nem egyszerű egyébként kezelni, irányítani a szamarat; a titok az, hogy tisztelni kell, közben természetesen megtartani a dominanciát, és akkor ő is tisztelni fog. Mindezeken felül nagyon jól működik vele a tükröző funkció, ami a kutyákkal kapcsolatban is közismert: az állatod viselkedéséből a saját nem-tudatosult lelkiállapotodra következtethetsz, ami hatalmas önismereti jutalommal jár. Egyébként a simogatásokra, kedvességre nem igazán vevő, kivéve, ha az gyerekek részéről érkezik. Velük mindig kedves, egy hullámhosszon rezegnek. Ezért kiváló terápiás állat.</span></span></span></span></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Az út vége felé, Szlovéniában egy kecskével bővült a csapat. Bolhát miért vittétek magatokkal?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Ez állandó-visszatérő útitársam, Csenge mániája volt, de utólag örülök neki, mert Rocinante is kiegyensúlyozottabb lett báty szerepben. Bolhát egy húskecskenyájból mentettük ki a mészárszék elől, és szinte kiskutyaként bánunk vele, így sok mindenben hasonlít is kutyára. Csordaállat, szóval fontos neki, hogy együtt maradjon a csapat, különben nagyon siralmasan tud ordítani, ilyen értelemben ő tart minket egyben.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/image_aspx3.jpg" alt="image_aspx3.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Mi lesz az állatokkal?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-weight: normal;">Most úgy néz ki, a Szentendrei-szigeten, Pócsmegyeren lesznek leparkolva, a Sziget Malom </span><span style="font-weight: normal;">rendezvény</span><span style="font-weight: normal;">házban, amelyet kedves ismerőseim üzemeltetnek. Bolhát pár hónap múlva majd szeretnénk bemutatni egy kedves, gáláns bakkecskének, hogy adjon tejet, Rocinantéval pedig ugyebár valószínűleg megyünk jövőre egy jó nagy kört az országban, a későbbiekre pedig még egy Mária-út van vele a bakancslistámon: séta a csíksomlyói búcsúra, valamikor, pár éven belül. </span>Oda szeretném elcsábítani az anyukámat is, Csenge pedig a nagymamáját, hiszen mindkettejüket Máriának hívják.<span style="font-weight: normal;"> Aztán pihi, legalábbis valamivel kevésbé aktív nyugdíjas kor számára.</span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Na és akkor a mocskos anyagiak. Azt is említetted egy blogposztodban, hogy sokan meg szokták kérdezni, hogy de mégis miből lehet megélni az évekig tartó zarándoklás során, ugyanakkor konkrét választ nem adtál - ha jól láttam. Viszont tényleg érdekel a gyakorlati oldala: mivel lehet pénzt keresni, ha az ember folyton gyalogol, élete, otthona, minden holmija pedig egy szamár hátán van? Körülbelül mennyi pénzt költöttél havonta?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://rolandante.blog.hu/2016/05/02/hogyan_teremtsunk_anyagi_joletet_how_to_create_material_wealth" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Abban a posztban </a></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">a képek adnak konkrét választ a kérdésre, a szövegben szándékosan kerültem meg </span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">a</span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> konkrétumokat, mivel némileg bosszant, hogy mindenkit ez érdekel a legjobban. Ugyanis ez a kíváncsiság azokból a hazugságokból fakad, amelyek befészkelték magukat az emberek fejébe, és így tartják egyben </span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">ezt a beteg rendszert</span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">. Mindenki nyilván az adott nyugati gazdasági-társadalmi berendezkedés felől kérdezi, </span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">hogy miből lehet ilyen életmód mellett megélni,</span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> ezért tartottam fontosnak tisztázni, hogy én nagyon mást gondolok az anyagiakról. </span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">Szerintem egy normális világban sokadlagos témának kellene ennek lennie...</span></span></span></span></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #ce181e;" color="#ce181e"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"></span></span></span></span></span></span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"></span></span></span></span></span></span></span><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3">Csenge egyébként keramikus, és az utóbbi időkben kerámiaékszereket- és dísztárgyakat árultunk a zarándokoknak, amelyeket ott, a Caminon égettünk ki gödörégetéssel, akárcsak régi őseink. Az utcazene-állatsimogató kombó is igen jól működik Rocinantéval, de hozzá kell tennem, hogy mindent lerombol, ha ez kapitalista nyerészkedésbe fordul. Ha többet keresek, mint amire aktuálisan tényleg szükségem van, azt valahogy Szent Jakab nem is szokta hagyni: kirabolnak, vagy esős idő jön, amiben nem lehet dolgozni, vagy valami váratlan történik. Így mennek a dolgok a Caminon. Nem kell sok, mivel reciklálunk mindent: azt viselem, azt használom, és azt is eszem, amit találok, például a szupermarketek kukáiban, akik nyugaton rendre kidobják az aznap lejárt szavatosságú kaját, ami egyébiránt nagyon szomorú. Amúgy csak egy ötlet kell, abból meg mindig van, mert út közben sok gondolat szokott megszállni. A legőrültebb ötlete mégis az olasz csajomnak volt anno: fessünk hímestojásokat, és dugjunk beléjük üzeneteket egy lapon, majd osztogassuk a tojásokat Fisterrában, az óceánparton, ahová az emberek Santiago után megérkeznek, és végleg lezárják a zarándoklatukat. A világítótorony tövében a pompás tojás mandalává válik: szét kell törni, el kell engedni a szépségét, és az üzeneten, amit benne találsz, elmerenghetsz kicsit – ez a te zarándoklatod üzenete. Cserébe annyit kértünk, hogy egy lapra írjanak ők is egy üzenetet, egy tanulságot vagy esszenciát abból, amit a zarándokúttól kaptak. Ezeket az üzeneteket dugtuk a következő napi hímestojásokba, tehát az általad választott tojásban mindig egy előző nap megérkezett zarándok üzenete volt. Ez erősítette az egységélményt a zarándokok körében. Nekünk, a postásoknak pedig bedobhattak érte adományt a ládikánkba, ha úgy érezték. És nagyrészt úgy érezték, mert sokaknak adott valamit az az üzenet. Mi meg minden nap palacsintát ettünk a sok kifújt tojásból, és megéltünk az adományokból. Lehet, hogy ez az ötlet nem dönti a tőkét, nem termel anyagi produktumot, de mosolyokat fakasztott, mindenki boldog volt tőle. A boldogság meg még kapitalista szemszögből is jó; a komolyabb nyugati vállalatok ezt már be is látták, ezért egyre nagyobb figyelmet szentelnek a dolgozóik jólétének. Ez egy jó tendencia, csak épp a cél nem jó, mert az a profit, és a profit a rendszer logikája szerint soha nem lehet elég.</span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Tavalyi szomorú hír, hogy a nomád életmódot folytató, egy ökrös szekérrel a világot járó Gecse Balázs Gergő meghalt egy balesetben. Te kerültél bármikor életveszélyes helyzetbe?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Bo hatalmas példakép, és sajnálom, hogy nem ismerhettem személyesen, de így is nagyon-nagyon meghökkentett a rossz hír. Annál is inkább, mert szintén Franciaországban voltam akkor, éppen szembe közlekedtünk. Amikor elkezdtek adományokat gyűjteni az állatai hazahozatalára, Csenge küldte el nekem a hírt otthonról, és bedobta, hogy kijön hozzám Franciaországba, hagyjuk Rómát a francba, kössük Rocinantét is a szekérhez, és vigyük haza a kompániát mi, gyalog és ingyen. Én ezt akkor nem tudtam vállalni, de a helyzet hál'istennek megoldódott, úgyhogy csak folytattuk az utat Rómába, fokozottan odafigyelve a biztonságra. Történtek necces szituációk velünk, eshettünk volna le szakadék széléről, meg ilyesmik, de hálát adok a sorsnak, hogy valójában semmi halálközeli.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Bölcsész szakon végeztél, ha jól tudom, de az út során sikerült megszerezned a diplomát pszichológiából is. Mégis hogyan lehet egyetemet végezni "gyaloglás közben"?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Csak az államvizsgám hiányzott, azt kellett letennem. Már említettem is, hogy arra pont egy testi-lelki krízisszituációban került sor, ezért nem is sikerült túl jól. Egyébként nincs diplomám, mert nincs rá szükségem, nem azért jártam egyetemre, hanem mert érdekelt. Egy középfokú nyelvvizsga hiányzik a kettőből, és az angol mellé valószínűleg bármikor le bírnám tenni a spanyolt is, de nem foglalkozom ezzel. Elsősorban tanári identitásom van, sosem lettem valódi pszichológus, nem is akarok akként dolgozni.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Sokat kellett stoppolnod is. Adnál valami jó tanácsot leendő stopposoknak?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Mindig legyen nálad törölköző! Douglas Adams-nél nem tudok bölcsebb lenni.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Végezetül egy bónuszkérdés: mennyire tudtad követni a világ eseményeit (érdekeltek-e ezek egyáltalán)? </b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Érdekeltek, és valamennyire igyekeztem követni. Főleg a hazaikat, és erről van is mondandóm. A politika kiakaszt. A legjobban pedig annak a következményei, azon belül főleg ez a mesterséges polgárháború. Elképesztő, hogy el tudták hitetni egy teljes társadalommal, hogy nekünk valamelyik politikai oldalhoz kell tartoznunk, és attól lennünk boldognak, ha az az oldal legyőzte a másikat. Szerintem meg az ellenfelünk nem a másik oldal, főleg, hogy nem is csak kettő van, még ha jól belátott érdekből ezt is próbálják nekünk hazudni. Az ellenfelünk sajnos maga a politika. A mi „pártunk” Magyarország, és ezt a pártot a politika 30 éve rendre legyőzi. Becs szó, ha lenne egy hiteles baloldali párt, akkor arra szavaznék, ha lenne egy hiteles liberális párt, akkor arra, ha lenne egy hiteles jobboldali párt, akkor meg arra. De nincs, úgyhogy részemről marad a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, mint egyetlen komolyan vehető opció. A politikának arról kellene szólnia, hogy ingyen dolgozunk, a közösségért, és ez örömet okoz. A humor ennek az örömnek a kifejeződése, nem mellesleg egy konstruktív feszültséglevezető csatorna. A beszűkült agyú, komolykodó vagy cinikus pártszóvivőktől csak ökölbe szorul az arcom, és üvöltök, hogy mégis hogyan hihet nekik bárki is. Hiszen már azon látni kéne, hogy hazudik és manipulál, hogy öltöny van rajta. Amúgy mi a francért venne fel öltönyt valaki, ha nem akarna valami fals dolgot sugallni?! Mazochista talán?! Hát egy beteg elmére végképp ne szavazzunk! Hiszen az öltöny tök kényelmetlen!!! </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F04%2Frolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e_961%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F04%2Frolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e_961%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F04%2Frolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e_961%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Úgy döntöttem, megőrülök, mert ez az egyetlen megfelelő reakció" (3/3.rész)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/04/rolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e_961#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/15039076" border="0" /></a><br /></p>
interjú
hvg
zarándok
szamár
el_camino
zarándoklat
nomád
camino
aktualis
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/image_aspx3.jpg
https://rolandante.blog.hu/2019/09/03/rolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e
"Úgy döntöttem, megőrülök, mert ez az egyetlen megfelelő reakció" (3/2.rész)
2019-09-03T10:55:27+02:00
2019-09-03T10:55:27+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p><strong>A <a href="https://hvg.hu/elet/20190828_Ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio__interju_a_zarandokkal_aki_megvonatoztatta_a_szamarat?fbclid=IwAR0YZUslIhp8IXKGmCHO_f-FRiJ6Pg8MNOIyfs4fzeaziU1DFUK1zy4n_gY" target="_blank" rel="noopener noreferrer">hvg.hu</a>-n velem megjelent interjú vágatlan verziójának folytatása.</strong></p>
<p><strong><a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/02/_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio_3_1_resz" target="_blank" rel="noopener noreferrer">KLIKK ide</a> az első részért.</strong></p>
<p><strong>Csatlós Hanna kérdései, Reviczky Zsolt fotóival</strong></p>
<p> </p>
<p><strong>II.rész</strong></p>
<p>/.../</p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Sok olyan kényelmi tényezőről le kell mondani a gyalogló életmódhoz, amihez a négy fal között töltött életünk során hozzászokunk. Neked mit volt a legnehezebb elengedni?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Gondolkodom, de valójában nincs ilyen. Persze, jobb, ha épp van melegvizes zuhanyzód, mint ha nincs, de az a helyzet, hogy annyi mindent kapok cserébe ettől az életmódtól, hogy az ezeknek az ún. komforttényezőknek a hiányát teljesen felülírja. Amikor meg mégis van melegvizes zuhanyom a nap végén, akkor az így ünnepnek minősül. Amúgy meg csak igénykielégítés, a homeosztázisunk része. Szóval valójában több szinten is nagyon megéri lemondani a modern társadalom nyújtotta kényelmi tényezők egy részéről. Azok rend szerint csak arról szólnak, hogy minél többet fogyasszunk, az meg sokkal inkább vezet frusztrációhoz, mint boldogsághoz. Akármennyire is próbálják hazug módon mindenfelől a boldogságot árulni nekünk, azt nem lehet megvenni.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Egy gyalogút is teli van hullámhegyekkel és mélypontokkal. Mikor voltál a legmélyebben?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Volt egy olasz barátnőm odakint, akivel elég balul sült el a közös ügyünk, pedig regénybe illő módon kezdődött. Az a helyzet, hogy magasról lehet nagyot zuhanni. Akkor azt az egészségem is megsínylette, a pszichés állapotom meg teljesen offon volt. E kettő nyilván össze is függ. Az volt a gáz, hogy pont akkor kellett államvizsgáznom. Ironikus módon pszichológiából. Jó szarul is sikerült, de azért meglett. Valójában csak akkoriban blogoltam aktívan, mert az írás volt az önterápiám, ahogy előzőleg maga a Camino. Idő kellett hozzá, és amikor eljött az ideje, akkor a lánnyal is összefutottam teljesen véletlenül, és megbeszéltük a dolgokat, begyógyítottuk a megmaradt hegeket. Egyébként neki is volt szamara, méghozzá egy bazi nagy: Solomon. </span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Eredetileg is úgy tervezted, hogy évekig tartó gyalogútra mész, vagy közben alakult így? Nagyon érdekel, hogy abba lehet-e ezt egyáltalán hagyni, ha az ember egyszer belejött?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Úgy voltam vele, mikor elindultam, hogy a zarándoklat végeztével azt fogom csinálni, ami jön, ami adja magát. A folytatás adta magát, ami pedig újabb és újabb lehetőségekhez vezetett el. A gyaloglást abba lehet hagyni, sőt, bele is lehet fáradni, de az általa szerzett tapasztalat és lelki hozadék már velem lesz, akármibe is kezdjek ezek után.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/image_aspx2.jpg" alt="image_aspx2.jpg" class="imgnotext" width="522" height="348" /></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Egyszer a következőt írtad: <i>"</i><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><i>Úgy érezzük, hogy ezeken az utakon találkoztunk azzal a bizonyos normalitással, ami a világ hétköznapi folyásából kiveszni látszik, ellentmondásos módon mégis mind megkaptuk már az "őrült" jelzőt." </i></span></b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>Mit jelent az a normalitás, amit megtapasztaltál?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Ezt akkor írtam, amikor volt egy közös nyilvános beszélgetésünk nettó 30 ember előtt három hosszútávos gyalogkakukk kollégámmal, Jakusovszky Dorinával, Vizy Petivel és Écsi Ádival. Ez volt az esemény ajánlója. „Van, hogy normális reakció a valóságra az, ha megőrülsz” <span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">– </span></span></span></span></span></span>ez egy sc-fi írótól származó idézet, és azt hiszem, Don Quijote méltó utódairól szól. Ő is egy dilinyós társadalomra reagált a megőrülésével. Azt hiszem, a mai társadalom még dilinyósabb. Konkrétan kinyírjuk magunkat. Közben wannabe-diktátorokat istenítünk, feláldozunk mindent a technológia és a kényelem oltárán, és jó rabszolgák módjára tesszük, amit a kapitalizmus nyertesei diktálnak: vígan fogyasztunk… habár szerintem nem is annyira vígan, mint inkább kényszeresen. Gondolkodjunk már el egy kicsit. Én elgondolkodtam, és úgy döntöttem, megőrülök, mert ez az egyetlen megfelelő reakció. A valós térben Don Quijote szükségszerűen elbukott, de a morális térben megkérdőjelezhetetlen maradt, és az sokkal fontosabb, mivel örök. Nem én fogom megmondani, mi a normális, mivel azt a természet folyamatosan megmondja nekünk, csak ki kell rá nyitni a lelki füleinket, ehhez pedig lebontani az egónkat. Én marha sokat tanulok abból, ahogy az időjárást, a ciklikusságokat, a növények életét figyelem; a legtöbbet pedig Rocinantétól, aki egyúttal lelki tükröm is. A pénz például nem normális dolog, egy kitalált, mesterséges elem, evolúciós beágyazottság nélkül. Ha az emberek etikai bázisa egészséges lenne, akkor nem is lenne rá szükség, és élhetnénk úgy, ahogy az ősközösségek tették, csak éppen a modern kor vívmányait is felhasználva a közboldogsághoz, mint ahogy az például a Star Trek utópiájának világában megjelenik. A Caminon nagyon jól működnek az adományalapú, méltányosságon és becsületen alapuló szolgáltatások (rend szerint én is ilyenekből élek), ez máris a normalitás irányába mutató tendencia. Nem én állítom ezt, hanem a zarándokok kiugró boldogságszintje, szembeállítva a társadalom depressziójának általánosságával.</span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Ha jól értem, akkor most értél a nagy utazásodnak a végére azzal, hogy visszajöttél Rocinantéval Magyarországra. Milyen érzések vannak most benned? Feltöltődés vagy éppen valamifajta üresség, esetleg pánik, hogy most új utat/célt kell keresni? Elképzelhetőnek tartod, hogy rövid időn belül ismét útnak indulsz vagy maradsz most egy kicsit itthon? Mik a terveid a következő egy évre? </b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Vannak terveim, és boldog vagyok, hogy a legutóbbit sikerült megvalósítanom: Rocinante itt van velem a hazámban, és szabadon látogatható azok számára is, akik esetleg még csak hallottak róla. Sok-sok tapasztalat és bölcsesség árad a szemeiből, érdemes belőle töltekezni. Télen be fogom fejezni az utazásaimról szóló, humorosan filozofálgatós könyvemet, és olyan kiadót keresek, amelyik belemegy, hogy személyesen én is terjeszthessem a kiadványt korlátlanul. Ugyanis az a tervem, hogy jövőre felpakolok néhány könyvet a szamárra, és elkezdjük járni az országot. Pár naponta lehetne könyvbemutatókat, beszélgetéseket tartani a kisebb-nagyobb településeken, ahol az utunk visz, és így, direkt módon árulnám a könyvet, közben pedig le lehetne pacsizni annak főhősével, Rocinantéval is. Pár hónapig ebből éldegélnék, aztán meg meglátjuk, mi lesz az eredmény... De a terv mindig csak „b terv”; az „a terv” úgy szól, hogy majd valami teljesen más fog történni.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Könyvet is írsz, amelyben – mint írtad korábban – "különféle <span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21">társadalmi, politikai, vallási hátterű zarándokok lesznek, akiket nagyrészt az Útról ismersz". Mit értesz ez alatt? </span></b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Ezt nem a könyvről írtam, hanem egy beszélgetéssorozatról, amit tavaly télen szerveztem Budapest különböző pontjain. Általában szűk körben, a magyar caminós közösség érdeklődői előtt beszélgettem a zarándokúton megismert magyar meghívottaimmal egy-egy olyan témáról, ami a Caminoval kapcsolatban engem érdekel, és valamennyi tapasztalatom van is róla, a meghívottamnak viszont sokkal több. Ezek a beszélgetőpartnerek a legkülönfélébb társadalmi, politikai, vallási háttérrel rendelkeztek, mégis sok mindenben egyet tudtunk érteni, ettől is volt érdekes az egész. Azért tartottam ezt fontosnak kiemelni a leírásban, mert a beszélgetéssorozatot az a szellemiség járta át, hogy a közös pontokat keressük, azokra koncentráljunk a különbözőségek helyett. Ezt a szemléletet sok mindenben tartanám üdvösnek. </span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Az El Camino kifejezetten népszerű a nem vallásos zarándokok körében is. Van esetleg "zarándoketikett", amit érdemes nekik is betartaniuk?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Szerintem van, és nem mindenki tartja be. Ez az elcsendesülés útja, és ezt illik tiszteletben tartani, még akkor is, ha már nem mindenki azért megy oda. Egyébként alapvető emberi normákról van szó. De amúgy azt se szeretem, amikor valaki „zarándoknáciskodik”, és feszt azon puffog, hogy ki milyen minősíthetetlenül viselkedik. Tegyük magunkat túl az ilyeneken, az elengedés képessége is egy nagy tanítása tud lenni az útnak. Engem az ilyen „etikettszegők” sosem zavartak, csak azok, akik lábbal tiporják az út eredeti szellemiségét, és odamennek például nyerészkedni. Az nem szép dolog. Csinálhatnák máshol.</span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Mennyire turistásodott el az el Camino?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3">Nagyon. Legalábbis a legnépszerűbb útvonal, a Camino Francés eléggé. De vannak alternatív útvonalak az egész félszigeten, sőt, egész Európában. Kevesen tudják, hogy akár Budapestről is indíthatsz Szent Jakab-zarándoklatot, és szerintem nem is feltétlenül fontos, hogy az ember elmenjen egészen Santiagoig. A magyar szakaszok a „0” kilométerkőnél kezdődnek a Clark Ádám téren. Oda érkeztünk meg minap az állatokkal, hatalmas élmény volt. Természetesen nem volt nálunk képrögzítő eszköz, szóval innen kérem, hogy küldjék már a képeket, akik akkor megígérték. Köszi! :) </span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3">Engem egyébként a turisták sem zavarnak, járom a magam útjait: megyek délután vagy éjszaka, amikor már senki nincs az úton, és alszom sátorban, ahol senki nincs. </span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/image_aspx4.jpg" alt="image_aspx4.jpg" class="imgnotext" width="576" height="384" /></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #1c1e21;" color="#1c1e21"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Melyek azok a tapasztalatok, amelyeket minden zarándok átél (lelki, de gyakorlati értelemben is)? És mi az, amit abszolút a sajátodénak tudhatsz? </b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">A Camino most sokfelé népszerű téma. Ezekkel a dolgokkal, amiket a zarándokok általánosan átélnek (a vízhólyagoktól kezdve az apró csodákon át a lelki egységélményig) tele van az internet, úgyhogy inkább az utóbbira válaszolnék. Amit csinálok, azt ebben a felállásban biztos, hogy csak én csinálom, és ebből elég sok minden fakad, amelyeket nehéz is átadnom és megosztanom, ezért csak arra tudok biztatni mindenkit, hogy keressen valamit az életben, amit <i>csak</i> ő csinál. Talán nincs új a nap alatt, de mindig lehet újabb konstellációba állítani az elemeket. Vannak a zarándokúton élők, vannak szamarasok, vannak szabadságkergetők, de ebben a konstellációban ez csak az én életem, és ezt szeretem is benne. A legszembetűnőbb tanulság belőle talán az, hogy a több pénz vagy anyagi erőforrás nem feltétlenül jelent több élményt. A legnagyobb élményeim általában nekem is a találkozások, és ez a csóróskodás, amiben vagyok, igazán minőségi találkozásokat generál… </span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Egy konkrét </span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">emléket</span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"> azért kiemelnék, amit teljesen hihetetlennek éltem meg: a megérkezésünket Rómába. Nekem a második nevem József (ő a védőszentem is a keresztségben); akkor pedig egy lánnyal és egy szamárral voltam ugyebár, és véletlenül egészen pontosan szentestére értünk a szent városba, és minden, de minden megtörtént velünk, ami a bibliai történetben a Szentcsaláddal történt, kivéve talán a szülést. </span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #000000;" color="#000000"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">Volt istállóban alvás a város határában, érkeztek napkeleti bölcsek ázsiai paptanoncok formájában, szerecsenkirály egy szenegáli sekrestyésként, és még sorolhatnám. </span></span></span></span></span></span></span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Ezt <a href="https://rolandante.blog.hu/2019/01/26/szallast_keres_a_szent_csalad_special_rome_edition" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a sztorit meg is énekeltem</a> anno, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">engem nagyon elgondolkodtattak a történtek. </span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Ebben az élményben éppenséggel nem az volt a nagy dobás, hogy kizárólag velünk esett meg, hanem pont az, hogy már megesett másokkal is, csak ők a népszámlálásra igyekeztek, és nem a karácsonyi csöves wellnessre, </span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">mint mi,</span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"> haha.</span><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">/...folyt.köv./</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/04/rolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e_961?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare&fbclid=IwAR31eEp4MN0FJPsr6wN1zQj-kRS3lOXUIZ2XORXtMSNu297BO7F6U9u2TuE" target="_blank" rel="noopener noreferrer">KATT ide</a> a harmadik részért.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F03%2Frolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F03%2Frolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F03%2Frolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Úgy döntöttem, megőrülök, mert ez az egyetlen megfelelő reakció" (3/2.rész)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/03/rolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/15037448" border="0" /></a><br /></p>
interjú
utazás
hvg
zarándok
szamár
el_camino
zarándoklat
nomád
camino
aktualis
Rocinante
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/image_aspx2.jpg
https://rolandante.blog.hu/2019/09/02/_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio_3_1_resz
"Úgy döntöttem, megőrülök, mert ez az egyetlen megfelelő reakció" (3/1.rész)
2019-09-02T13:56:34+02:00
2019-09-02T13:56:34+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p> </p>
<p><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>Augusztus 28-án a <a href="https://hvg.hu/elet/20190828_Ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio__interju_a_zarandokkal_aki_megvonatoztatta_a_szamarat?fbclid=IwAR0YZUslIhp8IXKGmCHO_f-FRiJ6Pg8MNOIyfs4fzeaziU1DFUK1zy4n_gY" target="_blank" rel="noopener noreferrer">hvg.hu</a>-n jelent meg velem interjú "Miért száll fel egy ember szamárral a vonatra? Honnan jött, hová megy?" címmel, amely egy hosszabb beszélgetés vágott verziója. Az eredetileg 33 ezer karakteres szöveget kellett 15 ezer karakter alá karcsúsítani, így tök fontos és tartalmas kérdések is kimaradtak a cikkből. A szerző által adott cím a fenti lett volna ("Úgy döntöttem, megőrülök, mert ez az egyetlen megfelelő reakció." Interjú a zarándokkal, aki megvonatoztatta a szamarát), és a címen kívül a magázódásra való átírás is utólagos szerkesztői döntés eredménye. Azt találtam ki, hogy ne vesszen oda, ezen az elhanyagolt blogon jelentetem meg a vágatlan szöveget, zsinórban három napon </b></span></span></span><strong><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="letter-spacing: normal;">– </span></span></span></strong><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>íme az első rész.</b></span></span></span></p>
<p><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>Csatlós Hanna kérdései, Reviczky Zsolt fotóival</b></span></span></span></p>
<p> </p>
<p><strong>I.rész</strong> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Ha jól vettem ki a blogbejegyzéseidből, akkor hat évvel ezelőtt indultál útnak Budaörsről, méghozzá a zarándokláshoz egy barátod adta az ötletet.</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">A Camino az én ötletem volt. Eleinte „csak” külföldre akartam költözni, és ennek kerestem a lehetőségeit, de nem voltak utazási tapasztalataim, sem komolyabb nyelvtudásom, sem pedig pénzem, ezért egy barátomat igyekeztem rávenni, hogy jöjjön velem. Eszembe jutott, hogy </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">anno az </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">egyetemen meséltek a Szent Jakab-zarándoklatról, mint megváltozott tudatállapot-indikátorról és pszichoterápiáról. Bedobtam, hogy mi lenne, ha kimennénk tök ruppótlanul stoppal, és utcazenélésből fedeznénk a betevőt. A szamárötlet volt az, ami a <a href="https://rolandante.blog.hu/2016/04/08/szamar_milyen_fasza_mar" target="_blank" rel="noopener noreferrer">cimbitől származott</a>, és először viccből </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">merült fel</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">, mert azon gondolkodott, mennyi minden szirszart kell majd cipelnünk egy ilyen úthoz. Mikor én </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">ezt </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">mégis</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> komolyan ve</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">t</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">tem, ő visszakozott is, hogy ezzel a baromsággal csak még egy bajt szabadítunk önkéntesen a saját nyakunkba, de a lelki szemeim előtt akkorra már lepergett az idilli jöv</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">ő</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> imádott csacsinkkal az úton. </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">V</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">égül nem is jött, </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">és jobbat nem tehetett volna velem – ezen a kihíváson egyedül kellett végigverekednem magam. </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">A</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> tapasztalatom az állatokkal kapcsolatban is konvergált a nullához; korábban csak két afrikai óriáscsigánk </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">és egy kis éticsigánk</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> volt az ex-lakótársammal Debrecenben: Zelk Zoli, Nemes Nagy Ági </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">és a kis Hannah Montana,</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">de mindhárman</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> csakhamar feldobták a pacskert a terráriumukban, szóval </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">állatpesztrálás ügyben </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">nem sok sikerélményem volt.</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> </span></span></span></span></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><b><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;">- Mi mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy az ember útnak merjen indulni? (Hiszen itt kell hagyni hozzá egy már kialakult, komfortos életet) Gondolok itt az erős lelki/érzelmi/magánéleti, vallásos indíttatásra, de olyan prózai okokra is, mint például "az éppen nincs munkám", vagy "digitális nomád leszek", "szerencsét próbálok külföldön" stb. </span></span></span></span></span></b></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">A Szent Jakab-út egy középkori hagyomány, ami manapság új köntösben éli reneszánszát: ma már nem mindenkiben van vallásos vagy önismereti motiváció, sokan csak nyaralni, túrázni, világot látni mennek oda, de tény, hogy valamiféle lelki hozadékról szinte minden zarándok beszámol. Nekem nagyon naiv és fennkölt elképzeléseim voltak az útról, mivel minden ismerősöm, aki megjárta, egy életfordító tapasztalatként számolt be róla. </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">Szóval amikor volt egy kis megrekedés az életemben, és a dolgaim nem arra és nem úgy tartottak, amerre és ahogyan azt elképzeltem, eljött az idő, hogy nyomjak egy resetet. Máskülönben valószínűleg sosem éreztem volna valaha is úgy, hogy elég pénzem és időm van egy ekkora utazásra, de </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">azidőtájt</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> már nemigen volt mit veszítenem, és olvastam a középkor kolduszarándokairól, akik szőrcsuhában, éjszakánként farkasokkal viaskodva, a természet erőivel küzdve hágják Spanyolország hegyeit-völgyeit. Ebben találtam valami romantikusat. </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">E</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">zt a víziót egészítette ki tökéletesen </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">a szamárötlet,</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">amit</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;"> s</span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">zintén hagyományőrző gesztusnak szántam, de azt hittem, azért </span></span></span></span></span></span><span style="font-variant: normal;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-size: medium;" size="3"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="font-style: normal;"><span style="font-weight: normal;">gyakoribb jelenség lesz manapság is a Caminon. Ehhez képest gyakorlatilag turistalátványossággá váltunk, de ez semennyire nem zavarta az utam lelkiségét, sőt, rengeteg pozitív emberi kontaktushoz segített hozzá. Közben pedig volt egy tökéletes segítőm és társam: Rocinante, akit Don Quijote lováról neveztem el, mert szimpatizálok a kóbor lovag szent őrületével, könnyen tudok vele azonosulni.</span></span></span></span></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/image_aspx5.jpg" alt="image_aspx5.jpg" class="imgnotext" width="618" height="412" /> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Hogy néz ki most a mentális térképed? Milyen utakon haladtál az elmúlt bő fél évtizedben? Milyen utak, tájak, emberek, kultúrák, közösségek vagy élmények ragadtak magával a legjobban?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Négy éven keresztül az Ibériai-félszigeten maradtunk, hiszen a zarándokok nagy része ott sétafikál, és nekem tetszett az a lelkület, amibe ott az emberek kerülnek. Önkénteskedtem szálláshelyeken, aztán éltem egy kis önfenntartó közösségben, amely szintén fogad zarándokokat is, és volt, hogy csak úgy letettem egy pontra a sátramat, és ott maradtam hetekig, alternatív módokon dolgozgatva. Nagyobb részt viszont úton voltam Rocinantéval. Tavaly jutottam arra a pontra, hogy továbbálljak, hiszen a Caminot is a helyén kell kezelni: nagyon sokat adott nekem, de nem lehet cél, hanem „csak” eszköz valaminek a megvalósítására, és azt hiszem, ezt én eléggé kimaxoltam. Ez a valami az önismeret, amelynek nyomán az emberek átélik, hogy „az út a cél” - csak hogy látszólag azonnal meg is cáfoljam magamat. Ez csak azért látszólagos ellentmondás, mert ezt szimbolikusan kell érteni, az életutunkra vonatkoztatva. Santiagoba megérkezvén sokan ennek a buddhista tanításnak az igazságát élik át, és ez ad választ nekik arra, hogy mi is az élet értelme. Nagyjából az, hogy éld. Járd az utad. Műveljük kertjeinket, küzdjünk és bízva bízzunk, negyvenkettő stb. Szóval szerintem elsősorban annak eszköze az út, hogy megtaláljuk a célt. Én elég konkrét irányokat kaptam…</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">A Pireneusokon átkelve Dél-Franciaországon keresztül Olaszország nyugati partjaira, onnan pedig Rómába sétáltunk tavaly, és épp szentestére értünk oda. Az nagyon felemelő volt. Idén Padovától sétáltam, ott vigyáztak szamaras barátaim Rocinantéra a római túra után. Szlovénián keresztül érkeztünk Magyarországra, de egy előre leegyeztetett előadásom miatt sietnünk kellett, szóval Szlovénia keleti felét levágtuk egy állatszállító segítségével, és a Balaton partjáig transzportálttattuk magunkat. </span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Minden országnak, de még a tájegységeknek is megvoltak a maguk kulturális jellegzetességei, és mindegyik nagyon elragadott, de azért Olaszország egy kiemelt pont, a zsigereimben éreztem a dolce vitát. Gondom is ott volt a legtöbb, de mindenképp építő jellegű élmény átélni a sztereotípiák valódi tartalmát, avagy azok eredőit, igazságaikat vagy féligazságaikat, tévedéseiket. Szóval összességében nem voltam sok helyen, de az a helyzet, hogy a Caminon a világ jön hozzám, és nagyon sok nemzet képviselőjével, kultúrájával találkozhattam, engem pedig a világból az emberek érdekelnek a legjobban.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Számoltál-e kilométereket? </b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3">Nem.</span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Mennyit mentél összesen és mennyit nagyjából egy nap?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3">Összesen fogalmam sincs, ez nekem nem teljesítménytúra. Komoly fizikai kihívás van benne, persze, de ez a része a dolognak engem nem foglalkoztat. Van két lábunk, direkt arra, hogy haladjunk vele. Az, hogy helyettük mostanában inkább autókat meg repülőket használunk, attól még működnek, és azt hiszem, ez a legtermészetesebb módja az utazásnak. Sétálva alkalmad van befogadni a tájat, átérezni a helységek energiáit, magadba fordulni és fejlődni. A kilométerek számomra inkább erről szólnak. Az, hogy egy nap mennyit megyünk, a csacsitól függ, aki még málha nélkül is elég komótosan cammog, ezzel türelemre tanít. Kényelmesen 20 kilométer az átlag – nélküle valószínűleg kb. dupla annyit mennék.</span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Hogy érzékelted az időt? Számít-e ilyenkor, hogy milyen nap van éppen aznap?</b> </span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Általában csak abból érzékelem, hogy szombat van, hogy az emberek este részegebbek az átlagnál, a vasárnapot meg abból, hogy hamarabb zárnak a boltok, amikbe egyébként sem járok túl gyakran. Amúgy nem sokat kellett vele foglalkoznom. „Az Úr napját szenteld meg” - valamilyen szinten nekem minden nap az volt.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/image_aspx.jpg" alt="image_aspx.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="629" height="291" /></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Időközben azért kisebb-rövidebb időkre hazajöttél, vagy hat évig nem is voltál itthon? Itthoniakkal milyen gyakran tudtad/akartad tartani a kapcsolatot?</b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-weight: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Három-négy hónap kintlét után általában egy-két hónapot otthon töltök. Fizetem az egészségpénztárat, szóval itthon szoktam például fogorvoshoz járni, meg minden egyéb gyakorlati jellegű ügyemet intézni. A régi kapcsolataimat is ápolom ilyenkor, és van, hogy dolgozom is valamit rövid távon. Szóval nem szakítottam meg a kapcsolatot a világgal, inkább hidakat próbálok képezni vele.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; font-variant: normal; letter-spacing: normal; font-style: normal; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #222222;" color="#222222"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;" size="3"><b>-Azt gondolná az ember, hogy ha valaki zarándokútra megy, akkor le akar kapcsolódni a külvilágról, tehát az internetről is. Te mégis szinte folyamatosan jelen vagy online. Csak én érzek ebben egy ellentmondást? Hogy lehet így "elvonulni, magunkban lenni"? </b></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Jól látod. Amikor zarándokolni indultam, csak egy régi butafon volt nálam, mivel akkor életem első okostelefonjára még a legelső éjszaka, a budaörsi benzinkút melletti árokban alva ráfeküdtem, és elromlott. Ez 2013 augusztusában történt. Amúgy sem akartam használni, csak adott valami fals biztonságérzést, de hát Szent Jakab már akkor vezette a kezeimet, illetve adott esetben a seggemet, amivel ráfetrengtem. Az azért most sem igaz, hogy folyamatosan jelen vagyok online, a Facebook-posztjaim csak szórványosak. Akkor teszek fel valamit, ha találok szabad wifit. A luddita technológiarombolás pedig továbbra is az egyik kedvenc tevékenységem: pár hónapnál tovább semmilyen készülék nem bírta ki eddig nálam. Például most sincs működő készülékem, csak a szintén romos laptopom, amin a könyvemet írom, amikor időm engedi, és amire le tudom tölteni a képeket, amit küldenek nekem az emberek. </span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Az is igaz, hogy 6 éven keresztül nem lehet folyamatosan zarándokolni. A zarándoklat egy lelkiállapot, amibe rendszerint tudtomon és akaratomon kívül zuhanok bele. Még attól is független, hogy éppen gyalogúton vagyok-e. Legtöbbször a hétköznapjaimról számolok be, amikor úgy érzem, érdekelhet is valakit, hiszen ez a vándormóka tulajdonképpen már a komfortzónámmá vált. Ezért is éreztem szükségét a váltásnak, ezért tértem haza Rocinantéval, hogy aktív nyugdíjas évei alatt én valami másba fogjak, mielőtt kiégek, merthogy ebben is ki lehet, és azt nem szabad megvárni semmivel kapcsolatban. </span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">Az az igazság, hogy egyáltalán nem élvezem ennek a Facebook oldalnak a működtetését, egy csomó bosszúságot okozott már, és rendszeresen elcsábulok, hogy megszüntetem az egészet. A blogoldalamra már nem is nagyon írok, mert irreálisan sok energiámba került ahhoz képest, hogy milyen kevés helyen ért célba. Kicsit abszurdnak élem meg, hogy most volt ez a vonatozós majré, és annak kapcsán lett egy csomó új követő, miközben ezzel az erővel egy rakás minden mástól is hírünk mehetett volna. Behányok a szenzációhajhász média működésétől, de például egy ilyen jellegű interjúban szívesen részt veszek, mivel tartalmat szeretnék közvetíteni, amikor épp van mondandóm, nem pedig lájkokat generálni. Tudod, eredetileg tanár vagyok. A pozitív üzenetek terjesztésének vágya akadályozott meg eddig abban, hogy töröljem a Facebookomat, de az biztos, hogy jól jönne hozzá némi segítség. Manapság a közösségi média a kijelölt útja a gondolatok terjesztésének, még ha az ott megjelenő kontent nagy része szemét is. Szerintem akinek meg kell találnia, az mindig meg fog, mert így működik a karma, a vonzás, vagy hívjuk, ahogy akarjuk.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif">/...folyt.köv./</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/03/rolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare&fbclid=IwAR0TD98Wtj43FwkMRa2ZWWo1TIBxW1JrCMl_gsei-kVTWrNk95VHgKQ0YCw" target="_blank" rel="noopener noreferrer">KLIKK ide</a> a második részért.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%; orphans: 2; widows: 2;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;" face="Arial, sans-serif"><a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/04/rolandante_aktualis_caminozos_filozgatos_vicces-aranyos_english_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_e_961?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare&fbclid=IwAR31eEp4MN0FJPsr6wN1zQj-kRS3lOXUIZ2XORXtMSNu297BO7F6U9u2TuE" target="_blank" rel="noopener noreferrer">KLIKK ide</a> a harmadikért.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F02%2F_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio_3_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F02%2F_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio_3_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F09%2F02%2F_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio_3_1_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Úgy döntöttem, megőrülök, mert ez az egyetlen megfelelő reakció" (3/1.rész)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2019/09/02/_ugy_dontottem_megorulok_mert_ez_az_egyetlen_megfelelo_reakcio_3_1_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/15036042" border="0" /></a><br /></p>
interjú
utazás
hvg
zarándok
szamár
el_camino
zarándoklat
nomád
camino
aktualis
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/image_aspx5.jpg
https://rolandante.blog.hu/2019/01/26/szallast_keres_a_szent_csalad_special_rome_edition
Szállást keres a Szent Család /special Rome edition/
2019-01-26T00:25:46+01:00
2019-01-26T00:25:46+01:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p>Egy posztmodern „<em>evangélium reboot</em>” történetét fogom most elmesélni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/1_1.jpg" alt="1_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="539" height="303" /></p>
<p>December végére már négy hónapos menetelés állt mögöttem, hogy végül Szent Péter sírja előtt köszönthessem <strong>a Fény születését</strong> (és most kivételesen nem a szódásszifonból szörpre eresztett italra gondolok).</p>
<p>Barcelonából stoppoltam Toulouse városába még szeptember elején. Összeszedtem a környékről Rocinantét és macskák rágta málháját, varázs lószállító hintón száz kilométerrel napkeletnek teleportálttattam magunkat, és hanyag, de kezelhető rendszert rittyentve szamár-ember párosunk köré, felvettem a Santiagoból indított, hónapokkal azelőtt félbe szakadt római zarándoklat fonalát.</p>
<p>Sátram alatt tekergő kígyó, annak falán körbe-körbe szaladgáló patkány, gigantikusra nőtt varangy, éjszaka baljósan rám morduló vadkanok jelezték, hogy mágikus tájon haladunk, ahol az állatok uralkodnak. Itt kettőnk közül a szamár az ász.</p>
<p>Így szeltük át Dél-Franciaországot.</p>
<p>Talián földön is állatok az urak: harmadik típusú találkozásokkal tarkított az út, ellentmondásos a közeg, de a <em>dolce vita</em> elvitathatatlan. Működik és tetszik. Még jobb lenne, ha nem próbálnák agresszív, városi állatvédők esőkabátos csivaváikkal az ölükben elszakítani tőlem a jószágot, azt fröcsögvén derűs arcomba, hogyan kell szerintük szamarat tartani; de azért így sem rossz. Ismeretterjesztő jelleggel kicserélném bérházi lakásaikban a macskáikat mondjuk egy-egy lóra pár nap erejéig, hátha akkor feltűnnének nekik az alapvető különbségek az állatfajok között. Persze, sajnálnám rájuk bízni csóri lovakat (ahogy egyébként sajnálom náluk a csóri macskákat is), mert úgy érzem, ezek az emberek <a href="https://www.facebook.com/rolandyrocinante/posts/1069682123212986?__xts__[0]=68.ARC0xnV-WYHfp7YtaOTxtkbu8dpq50W6-lOKsk7fXulseoETegNqCHMIe6zRa0xOcHv_tAW6xtS94BqVQ6UkO9vZ_0cD7G74dSqHWla1jDgobHnJb8XuW0c_lDs8V64BnkntiOtXfwamVFPun3CfR2a_rApeagT-O8WQwwE7o9caqwe75qphd0OM7w_wrHHXJhgDiZIJg49VMosGLgBBLKES1RrG3t8ApWduB1tfOy_6yoYE2FrM-isCLex8yhkjuRJulJ21yulmFdu-I9RAt7QDRorew-txeIrECB3k9ntnJW6Nox0Heh4p1gjJC4UTi791jY7tNKrDSYLiBj828CKATJQ&__tn__=-R" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ugyanúgy nem tisztelik az állatok méltóságát, mint az emberekét</a>, de végül is nem kell a világon mindenkinek mindenben egyetértenie. A kép csak illusztráció:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/wolf_mops_b_1.jpg" alt="wolf_mops_b_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="431" height="524" /></p>
<p>Massa-Pisa-SanGimignano-Siena útvonalra társsal egészülök ki: az utolsó négyszáz valamennyi kilométerre befut <a href="https://rolandante.blog.hu/2017/02/24/9_dolog_amit_nem_tudtal_csengerol_9_things_you_didn_t_know_about_csenge" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Csenge</a>. Téged is angyal küldött? Engem is! Vagyis dehogy, engem Mars isten harkálya vezetett ide, de az most tök mindegy, a lényeg, hogy irány Róma. Karácsonyra már otthon leszünk!</p>
<p>Nem lettünk.</p>
<p>Rocinante december 20-án még csak Viterbo belvárosának díszkövezetén simókázott végig vaspatkóival, amik az adott talajon korcsolyaként funkcionálnak. Becslésem szerint mintegy 0km/h sebességgel hasította a város karácsonyi vásárának légterét. Le kell vetetni a patkóit, mielőtt Rómába érünk, mert – korabeli etruszk megfigyelés szerint – minél nagyobb a város, annál több a díszkőborítás. Addig ráadásul még hátravan vagy 85 kilométer, amit nem lenne rossz karácsonyig abszolválni. Van dolog.</p>
<p>Éjjel is menés, eltévedés.</p>
<p>A megtalált útalternatívára rá van vágva az erdő. Éjszaka az nem praktikus, viszont nappal sem lesz az, úgy gondolom. Sebaj, itt alszunk a kopár hegyen, hátha nem jönnek farkasok. Tapasztalataim szerint nekik a szamár az egyik fő táplálékuk, városalapító ikerpár táplálása meg a fő tevékenységük; de nem jöttek, ezért nem is teszek több farkasos képet ebbe a posztba... na jó, talán még ezt az egyet:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/farkas.jpg" alt="farkas.jpg" class="imgnotext" width="460" height="273" /></p>
<p>Reggel egy arra kóválygó vadász segített visszatalálni a követni kívánt <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Via_Francigena" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Via Francigenára</a>, ami egyébiránt egy csoda, egy szentség, mely vezet és gondoskodik, de estére a sár- és ködfaktor miatt ismét le kellett róla térnünk.</p>
<p>Menjünk a vaksötét főúton! Az ekkora ködben és ilyen gyéren kivilágítva mindig jó ötlet, különösen csípős, téli éjszakákon. Akkor menjünk, hátha le is van fagyva itt-ott...</p>
<p><strong>Még éjfél előtt angyalok látogattak meg minket az úton. </strong>Szózatot hallattak felénk: „<em>Veszélyes úton jártok, háljatok itt, és induljatok holnap</em>”. Viccesen pászos nadrágot és militáns kinézetű csizmát viseltek, a kocsijukra meg az volt írva, hogy „CARABINIERI”.</p>
<p>Fedett autóparkolóban állt a környéken egy csónak, mintha az özönvíz elapadása óta volna fennakadva így a szárazföldön. Gyakorlatilag egy ágy. Két és fél óra kényszerpihenő után jócskán elmúlt éjfél, az meg jogi értelemben már „holnap”, úgyhogy mehetünk. (A szabályokat és szóbeli megegyezéseket betűjük, és nem szellemük szerint értelmezni természetesen ronda dolog, akár angyali seregek, akár a rendőrség a másik szerződő fél, de a mehetnék nagy úr.)</p>
<p>Hajnalra az ég kitisztult. Ronciglione városka pékje nem esett éppen útba, de mi eltévedtünk a városban, úgyhogy útba ejtettük. Véletlenek továbbra sem léteznek: a pirkadat ipari mennyiségű ajándék pékáruval és optimizmusfakasztó verőfénnyel köszöntött minket. Ára: imádkozni Rómában a pékért, hálát adni az Úrnak a Napért. Listára felírva. Kaptunk már eddig is megelőlegezett római imák fejében minden földi jót; az olaszok jó üzletemberek: földi jóért égi jót szereznek.</p>
<p>A várost elhagyva az autóút is simókázós anyagúra vált, szamárpatkók számára ismét csak közlekedhetetlen. Ekkorra az egyik már le is járt a patájáról, az meg úgy megint csak nem praktikus; de hiába a nehézségek, az optimizmus ekkorra már fakasztva volt.</p>
<p>El tudjuk mi távolítani a patkót? Szerszám híján aligha, úgyhogy afféle kelet-európai módszertannal csak úgy a <em>lábára kötöttük</em>.</p>
<p>Néhány kilométer után keresztezte az utat a Francigena jelzése, ami egy ismeretlen „variante” útvonalra térített minket. Korcsolyapályán 60 kilométer még a cél, ezen a zarándokút-alternatíván meg kitudja. De legalább biztosan Rómába vezet, mint minden út, úgyhogy hajrá.</p>
<p>December 23-a délelőtt volt ekkor, és ha a Carabinieri hekusangyalok nem állítottak volna meg előző éjjel, még sötétben zúztunk volna át a ködös tájon, észre sem véve istenadta oázisunkat, a Montecaballi lovasfarmot. Ez az, itt fogják levenni Rocinante patkóit a kedves lovasemberek, gondoltuk, és bebicegtünk szamarastul a lovak földjére, ami a bentlakó állatok felől heves érdeklődést, a velük dolgozó emberek szájából pedig sok-sok olaszul beszélést eredményezett.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181223_113526_1.jpg" alt="img_20181223_113526_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="566" height="318" /></p>
<p>Az új terv szerint szentestére szerettünk volna az Örök Városba érni, <strong>mintha csak a Római Birodalom népszámlálására igyekeznénk</strong>. Nyelvi szempontból én parasztolasszal támadok, ami annyit jelent, hogy nem használok nyelvtant, cserébe annál több spanyol s angol szót, valamint nemzetközi gesztusokat: „Jaj, édes jó Madonnácskám, könyörülj szegény bambínóidon, hát mi lesz velünk, ha nem számolnak bele a népbe?!”</p>
<p><strong>Érkezésünk hírére lópásztorok járultak színünk elé.</strong> Egyikük mozzarellát hozott egy zacskó sajtlében, másikuk édességekkel halmozott el, a harmadik abrakot tárazott be a szamárnak. Végül a kedvenc kispásztorunk hozta legféltettebb kincsét: sört.</p>
<p>Megjelent aztán a lószálló tulajdonosa, Tomasso úr, aki – méltóan apostoli nevéhez – a Szentlélektől megszállva nyelveken szólott, méghozzá nagyon kedveseket. Maradhatunk ott, ameddig csak szeretnénk, nyitva hagy nekünk meg a szamárnak is egy-egy karámot.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181218_084018-collage_1.jpg" alt="img_20181218_084018-collage_1.jpg" class="imgnotext" width="397" height="529" /></p>
<p>„<strong>Karácsony egy istállóban? Nagyon eredeti, mondhatom…</strong>”</p>
<p>Mikor Csenge így realizálta, hogy ebben a felállásban ő képviseli a Szűzanyát, közölte, hogy innentől kezdve nem bízzuk a sorsunkat Szent Péterre, akinek az iránymutatásaira utunk során folyamatosan hivatkoztam, mert Mária menőbb szent, csak gondoljak bele, hogy ha Jézus az Isten, akkor Mária az Istennek az anyja. Mondtam neki, hogy ebbe történetesen rendszeresen belegondolok (például minden egyes alkalommal, amikor elkezdem, hogy „Üdvözlégy, Mária…”), de adott esetben hiába ismerném meg örömmel Elvis anyukáját is, azért egy tribute koncerten szívesebben hallgatnám az egyes számú tanítványát zenélni.</p>
<p>Ezen még vitatkoztunk kicsit, de abban egyetértettünk, hogy irány Róma, ahol úgy kell viselkedni, ahogy a rómaiak: rabszolgákat tartani, orgiákba járni, hánytatni magunkat ebéd közben, etcetera. Ezek túlnyomórészt menni fognak, csak érjünk oda.</p>
<p>Vagy megyünk nonstop hatvanvalamennyi kilométert, vagy várjuk a Megváltót itt a pásztorokkal.</p>
<p><strong>És a Megváltó eljövend.</strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181223_143010.jpg" alt="img_20181223_143010.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>Emanuele</strong> a neve annak a sofőrnek, aki hajlandó volt Tomasso állatszállító verdáját december 23-a aranyvasárnapján is elvezetni Róma külvárosáig – ingyen. Tomasso úr karácsonyi ajándéka Emmánuel, melynek jelentése: „velünk az Isten”. Ez a Messiás mellékneve. (Tényleg így hívták a sofőrcsávót.) A verdát az oldalán arany üstökös díszítette. Természetesen.</p>
<p>Hála érzésével való elárasztás minősített esete történék.</p>
<p>...</p>
<p>Kis pihenő után 24-én hajnalban indultam el Csengével és Rocinantéval az Örök Belváros felé, hogy megkeressem a hónapokkal ezelőtt kiszemelt szállást, ahová egy zarándoklás-specialista paptól kaptam ajánlólevelet még valahol Liguria tartományban. </p>
<p>Említettem-e már, hogy a harmadik nevem József? </p>
<p>A mögöttem folyton lemaradozó, teletömött előünnepi kukákban hobbiból turkáló Pszeudo-Mária ugyan nem készült szülni, de azért rajtunk végig nézve így is sokan éreztették velünk, hogy valamiféle ősi archetípus posztmodern manifesztációi vagyunk, bármit is jelentsenek ezek a szavak. Ha ez most egy számítógépes játék lenne, akkor remélhetnénk, hogy a Szent Család képességei közül a szálláskeresés minimum 8-as szintű, a szamárral gyaloglás meg szerintem 9-es. Varázslataik a hit meg a remény, legerősebb speckójuk a szeretet.</p>
<p>A célegyenesben a telihold előtt cikázó hullócsillagok mutatták az irányt.</p>
<p>Világosra megérkeztünk a metropolisz sűrűjébe. Az első hely, ahonnan kidobtak: a Vatikán.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181224_063512.jpg" alt="img_20181224_063512.jpg" class="imgnotext" width="272" height="484" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181227_143625.jpg" alt="img_20181227_143625.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="524" height="294" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181224_103859.jpg" alt="img_20181224_103859.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="538" height="302" /></p>
<p>Jobb lesz mihamarabb leparkolni a szamarat, gondoltuk, meg a zsaruk is ugyanezt mondták. A közvélemény velünk volt, sokan igyekeztek segíteni a zarándokszállás megtalálásában, ahol az ajánlólevelem alapján „mindent meg fognak adni nekünk és bájos szamarunknak”.</p>
<p>Napkeleti bölcsek jöttek látogatásunkra:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181224_114733.jpg" alt="img_20181224_114733.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Nyomunkba szegődve mutatták GPS-alkalmazás segítségével az utat a keresett szálláshoz. Útba esett a papi szeminárium is, ahová tartoznak.</p>
<p>Ekkorra már rég megbántuk, hogy csak a hátsó két patkót vetettük le, mert így az első kettő csúszkált folyamatosan a belvárosi kövezet felszínén. Becsült haladási sebesség: 0km/h. A következő hely, ahonnan kidobtak: a nehezen megtalált szállás.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181224_115947.jpg" alt="img_20181224_115947.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="618" height="347" /></p>
<p>A zsémbes apácák eleinte ki sem akarták nyitni a kaput, még a napkeleti kispap-bölcsek anyanyelvi szintű kapucsengős ajánlása ellenére sem. Hiába lobogtattam az írásos ajánlásomat is, hogy itt minket tejben-vajban kell füröszteniük szamarastul, nem jöttek ki megnézni.</p>
<p>Mivel még ott dekkoltunk perceken át, egyszer csak mégis kikandikált pár csúnya, szőrös, női kéz a kapun, hogy fityulás tulajdonosaik meglessék azt a szamarat. A kapu mögül már könnyebb volt kicsalni őket, de szemtől szembe is azt mondták: 24-én és 25-én szigorúan zárva.</p>
<p>Próbáltam éreztetni velük, hogy az adott leosztásban most ők a betlehemi fogadósok, akik elutasítják a Szent Családot, csak ezúttal nem azért, mert minden szoba tele van a rohadt népszámlálás miatt, hanem, csak mert karácsonykor zárva és punktum. Pont ilyenkor kell leltározni, vagy mi? Nevettek a felvetésen, pedig szerintem egyikük sem ezzel a szereppel azonosult kislány korában, a Jézuska születésének története kapcsán.</p>
<p>Újabb önkéntes idegenvezetők egy három Margit-szigetnyi parkba kalauzoltak, ahol állítólag vannak állatok, de nem voltak, pedig meg lehetett volna kérni a gondozóikat, hogy leparkolhassuk ott Rocinantét, és gondtalanul szelhessük a várost. Nem baj, legalább pihentetjük és etetjük kicsit a szamarat és magunkat a dús fűben, úgyhogy végül ez lett a következő hely, ahonnan szálláskeresésünk során kidobtak minket...</p>
<p>Afféle Charlie Angyalai formáció suhant el előttünk: egy atya, oldalán három apácával. Egyikük beszélt spanyolul, úgyhogy a háromból ő lehetett a Cameron Diaz. Szóba is elegyedett velem: megígérte, hogy elmélkedik a problémánkon. Egy óra elteltével, visszatérve az elmélkedésből Cameron nővér éppen ott talált minket, ahol hagyott, és valóban kielmélkedte a megoldást: a legközelebbi templom egy karmelita bázis, a Basilica di San Panrazio. Annak van kertje; boltoljunk velük szamárfelvigyázás ügyben.</p>
<p>San Pancrazio vajon ki lehetett? Beírtam a fordítóba: <strong>Hála néked, <em>Szent Hasnyálmirigy</em>, hogy rendelkezésünkre bocsátád templomod hűs kertjét a jószág részére!</strong></p>
<p>Hála néked, Don Ernesto (továbbiakban: Pankrátor atya), amiért befogadtad Rocinantét két éjszakára, és hogy szamárcsekkolás meg mise ürügyén folyton idetérve járhattunk zuhanyozni és komfortigényeket kielégíteni! Hála sekrestyésednek, a Szerencsekirálynak, amiért paterolgatta a szamarat. Ti vagytok a csúcs!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20190102_194026.jpg" alt="img_20190102_194026.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="575" height="323" /></p>
<p>....</p>
<p>Róma az Róma: Szent Péter vár.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181225_184555.jpg" alt="img_20181225_184555.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Szóval itt dobog Rómának a szíve. Éjfélkor itt nincs mise, de ugyanezért már tömeg sincs, csak Szent Péter van, és mi. Előbbi sírba téve, utóbbiak újjászületve.</p>
<p>Jó kis tribute koncert volt ez.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181225_060537.jpg" alt="img_20181225_060537.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Szervusz, Fény, üdv a világban – hidd el, jó hely, csak most el van kicsit csesződve.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20190102_150155.jpg" alt="img_20190102_150155.jpg" class="imgnotext" /><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181226_140812.jpg" alt="img_20181226_140812.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="504" height="378" /></p>
<p>Első nap itt aludtunk, a Szent Péter-Bazilikát körülvevő oszlopok között:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181225_074106_1.jpg" alt="img_20181225_074106_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="598" height="336" /></p>
<p>Második nap itt, a Colosseummal szembeni, lezárt parkban:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181226_002502-collage.jpg" alt="img_20181226_002502-collage.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Tévedtem. Szállástalálási skill: 10-es.</p>
<p>Csövesturista üzemmód bekapcs!</p>
<p>Ahogy mondtam, a római módra viselkedés túlnyomórészt megy, de csak túlnyomórészt. A rabszolgák meg az orgia oké, viszont magyar vagyok, ki nem hányom azt, ami egyszer lement, legalábbis nem szándékosan, szóval mégis inkább úgy viselkedtünk a bulimia szülőhazájában, ahogy a kelet-magyarok. Tiltott helyen sátraztunk, lógtunk a tömegközlekedésen, felére alkudtuk a füvet az utcán, bejgli után sírtunk, és természetesen lekéstük a pápai áldást. Szent Péter és a Szűzanya áldása viszont már rajtunk volt, meg Szent Pankrációé is, hiába nem tudjuk, ki az. Ha csak kicsit is olyan, mint Pankrátor atya, aki a templomát viszi, akkor máris nagyon komázzuk.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181227_235154.jpg" alt="img_20181227_235154.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="540" height="303" /></p>
<p>Ők helyenként Róma posztkarácsonyi szemetesei által gondoskodnak. Isten útjai kifürkészhetetlenek, de ezek szerint azok is Rómába vezetnek, a mieink meg innen immáron el, de Őt szívbe, a talált luxuskaját meg a táskánkba zárva vittük magunkkal.</p>
<p>Rocinante visszasétáltatandó a város szélére, hogy Emanuele ugyanott vegye fel 27-én este, ahol kitette 23-án délután.</p>
<p>Pár nap múlva kedvezményes áron utánunk fogják szállítani a Padova melletti farmra, ahol barátok vigyáznak majd rá annak a pár hónapnak az erejéig, amíg vissza nem térek Itáliába, hogy nyáron hazáig sétáljak vele.</p>
<p>Gyerek leadva, anyagiak zéróra merülve. Gyerünk Padovába stoppal! Szilveszterre otthon leszünk.</p>
<p>Nem lettünk...</p>
<p>Firenzei kényszermegálló volt soron.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181228_203529-collage.jpg" alt="img_20181228_203529-collage.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Valójában persze sosincs semmi kényszer, csak a sors ajándékai. Jó, hogy nem már mi találjuk ki, hogy mikor meg hogyan érünk haza. Majd Szent Péter meg Szent Hasnyálmirigy jobban tudják, mi a jó nekünk.</p>
<p>Padovában barátok látogatása, Rocinante ideszállíttatásának lezsírozása következett...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181229_142439-collage.jpg" alt="img_20181229_142439-collage.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Karácsony Rómában, szilveszter Velencében – jól megy, mit szégyelljük magunkat.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20190101_153900.jpg" alt="img_20190101_153900.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="583" height="437" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20190101_154132-collage.jpg" alt="img_20190101_154132-collage.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Fagyban benzinkút mellett alvós, vonatokon sunnyogós, Velencében eltévedős, gyötrelmesen lerongyolódott, mindent és mindenkit lekésett érkezés Pannónia földjére.</p>
<p>Heródes és eltévelyedett állatvédőseregei elmehetnek a búsba: a szamár révbe, mi meg haza értünk. Állat és ember is megdolgozott a jutalomért, és ez így van rendjén.</p>
<p>...</p>
<p>Magyarország a mi<strong> Egyiptomunk,</strong> nekem csak „jó estét” a مساء الخير, nem töröm más szavakon a kobakom. Van egyéb merengeni való bőven. Szent Péter üzent, a világ megfejtődött. De csak az enyém. Nem is mondhatom el így a megfejtést; ide kell jönnöd érte. Vagy valahova máshová. Isten kegyelmére bízni magad... hogy is mondjam: <em>érdemes</em>.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/img_20181225_184027-collage.jpg" alt="img_20181225_184027-collage.jpg" class="imgnotext" width="480" height="480" /></p>
<p style="text-align: center;"><small>(ui.: Kösz a kamionos mentést, Honfi!)</small></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F01%2F26%2Fszallast_keres_a_szent_csalad_special_rome_edition%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F01%2F26%2Fszallast_keres_a_szent_csalad_special_rome_edition%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2019%2F01%2F26%2Fszallast_keres_a_szent_csalad_special_rome_edition%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szállást keres a Szent Család /special Rome edition/"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2019/01/26/szallast_keres_a_szent_csalad_special_rome_edition#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/14589146" border="0" /></a><br /></p>
karácsony
szamár
aktualis
Róma
Szent_Család
Via_Francigena
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/1_1.jpg
https://rolandante.blog.hu/2018/03/29/eloszo_varga_balazs_el_camino_sajat_magammal_cimu_konyvehez_foreword_to_balazs_varga_s_book_entitled
Előszó Varga Balázs EL CAMINO SAJÁT MAGAMMAL című könyvéhez // Foreword to Balázs Varga's book entitled EL CAMINO WITH MYSELF
2018-03-29T00:41:55+02:00
2018-03-29T00:41:55+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p> <small>(English version below!)</small></p>
<p> <span style="text-decoration: underline;">HU:</span><strong></strong></p>
<p><strong>Előszó</strong></p>
<p>Negyven sorsfordító nap történetének leírását tartja kezében az Olvasó.</p>
<p>Bibliai jelentőségű időegység. Az evangéliumok szerint Krisztus negyven napig böjtölt a pusztában – ennyi időre volt szüksége, hogy győztesként kerüljön ki a Sátán kísértéseivel szemben. Ennek ószövetségi előképeként az özönvíz is negyven napon keresztül zúdult a földre – eltörlendő annak bűneit, megalapozva egy új kezdetet, melynek biztosítéka az Úrral kötött békeszövetség.</p>
<p><em>Negyven nap:</em> a kellő idő szimbóluma. A feltámadást megelőző nagyböjt ideje, avagy – a szerző szavaival élve – egy „lelki mosakodás” szükséges ideje.</p>
<p>A feltámadáshoz először is szükségképpen meg kell halni, a halál pedig szenvedésteli: mindenkinek megvan a keresztje, amely talán csak utólag, visszatekintve, a feltámadás fényében nyeri el értelmét. E könyvecske története elsősorban belül, egy sok mindent megélt ember lelkében játszódik, de úgy érzem, leginkább a fizikai gyötrelmek – a hőség, a fáradtság, a gennyes sebek – leírásán keresztül válik benne nyilvánvalóvá a szenvedés megtisztító ereje.</p>
<p>A Camino de Santiago, azaz a Szent Jakab zarándoklat az egyén saját életútjának metaforája. Az életút során minden ember egész végig össze van zárva egy személlyel, akiért teljes felelősséggel tartozik: saját magával. Felelősek vagyunk azért, hogy megismerjük önmagunkat, felfedezzük és tágítsuk határainkat – testi-lelki síkon egyaránt. Önmagunk megismerése során találkozunk más emberekkel, akik tanítómestereinkké válnak, ahogy mi is az ő tanítómesterükké. Minden ember tanár és tanítvány egyszerre.</p>
<p>Balázs, e könyv szerzője és főszereplője – találkozásunk rövidsége ellenére is – fontos tanítómesteremmé vált. Volt benne elég erő, hogy elhatározásra jusson élete új mederbe tereléséről; elég éberség, hogy munkája elvesztését pozitívba fordítva észrevegye rá a lehetőséget; és elég kitartás, hogy a sok-sok nehézség ellenére ezt véghez is vigye. Legszembetűnőbb tulajdonsága talán a belőle folyamatosan sugárzó hálaérzés. Hála bármely apró dologért, amit a Camino illetve az élet adhat; a hála általános állapota, amelyet felém is kifejezve és továbbáramoltatva már akkor és ott hálával töltött meg engem is.</p>
<p>Útja után is kapcsolatban maradtunk az internet segítségével, s mikor majd’ egy évvel később Galiciában mindenemet ellopták, ő elsőként ajánlott fel egy használt laptopot, hogy folytathassam a Caminoról szóló blogom vezetését. (Hiába, élményeink megosztásának vágya közös tulajdonságunk.) Így most ugyanazon a masinán pötyögöm ezt az előszót, mint amelyen korábban a könyv nagy része is született. A könyvé, melynek fő tanulsága számomra éppen a hála elsődlegességének és továbblendítő erejének szerepe életünkben.</p>
<p>Nem szeretem azt a frázist, amely szerint az ember önmagát keresni megy a Caminora. Szerintem sokkal inkább önmaga felépítése, konstrukciója történik az Úton. De vajon át lehet-e adni másoknak egy ennyire erősen személyes élményt? Az élményt magát valószínűleg nem, de a belőle nyert inspirációt mindenképp, és e könyvnek ez maximálisan sikerül!</p>
<p>Ez Balázs útjának, az ő pusztában töltött negyven napjának, az ő Úrral kötött szövetségének története. Szeretettel ajánlom a lélek táplálására és építésére, inspirációként az Olvasó személyes életútjának folytatásához – kinek-kinek saját magával.</p>
<p style="text-align: right;">Banka Roland <small>/rolandante.blog.hu/</small></p>
<p style="text-align: left;"> </p>
<p style="text-align: left;">(A kötet a szerzőtől szerezhető be a következő Facebook oldalon keresztül: <a href="https://www.facebook.com/sajatmagammal" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.facebook.com/sajatmagammal</a>) </p>
<p style="text-align: left;"> </p>
<p style="text-align: left;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/borito_vegleges.jpg" alt="borito_vegleges.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="459" height="459" /></p>
<p style="text-align: left;"> </p>
<p style="text-align: left;"><span style="text-decoration: underline;">EN:</span></p>
<p style="text-align: left;"><strong>Foreword</strong></p>
<p>You are holding the description of forty fateful days’ story in hand.</p>
<p>This is a time unit of Biblical significance. According to the gospels Christ fasted in the desert for 40 days – this amount of time was necessary to be able to defeat and win against Satan’s temptations. As its preview in the Old Testament, the flood was also pouring to the earth for 40 days – abolishing its sins, laying the foundation to a new beginning, the guarantee of which is the peace alliance with God.</p>
<p><em>Forty days</em>: the symbol of the necessary time. The time of Lent prior to Resurrection, or – in the author's terms – the time needed for a "spiritual wash".</p>
<p>First of all, for the resurrection it is necessary to die, and death is full of grief: everyone has their cross to carry, which may only gain its sense afterwards, retrospectively, in the light of the resurrection. The story of this book is taking place primarily inside, in the soul of a man who experienced many things, but I feel it is mostly the description of physical torments through which the purifying power of suffering becomes obvious.</p>
<p>The Camino de Santiago, i.e. the St. James Pilgrimage is the metaphor of the individual’s own life path. During the life path every person is locked up with a person for whom he has full responsibility: with himself. We are responsible for getting to know ourselves, to explore and widen our borders both in physical and spiritual sense. As we learn about ourselves, we meet other people who become our masters, just like we become theirs. Every person is a master and a pupil at the same time.</p>
<p>Balázs, the author and protagonist of this book – even despite the shortness of our encounter – has become an important master to me. He had enough strength to come to a decision about channelling his life into new fields as well as he had enough vigilance to turn his loss of work into positive and to see the opportunity for the change, and enough endurance to accomplish it all despite the many difficulties. The most prominent feature of his may be his constantly radiating feeling of gratitude. Gratitude for any tiny thing that Camino or life could give; the general state of gratitude, which – expressed and flowed further to me – already filled me with gratitude too.</p>
<p>We’ve been keeping in touch even following his journey, with the help of the Internet, and when a year later all my stuffs’ been stolen in Galicia, he was the first to offer me a used laptop in order to be able to continue my blog on the Camino. (Anyway, our common feature is the desire to share the experiences.) So right now I’m typing the foreword on the very same machine on which the main part of the book has been created too. The book, whose main lesson – for me – is exactly the role of gratitude’s priority and facilitating power in our lives.</p>
<p>I don’t like the phrase according to which we go to the Camino to find ourselves. I think what really happens on the Way is rather the <em>construction</em> of ourselves. But is it possible to pass on an as much strongly personal experience to others? The experience itself probably not, but the inspiration derived from it can be for sure, and this book maximally succeeds in it!</p>
<p>This is the story of the way of Balázs, his forty days spent in desolation and his alliance with God. I recommend it with love for the feeding and constructing of the soul, as an inspiration for the Reader to continue his personal life path – every man with himself.</p>
<p style="text-align: right;">Roland Banka <small>/rolandante.blog.hu/</small></p>
<p style="text-align: left;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2018%2F03%2F29%2Feloszo_varga_balazs_el_camino_sajat_magammal_cimu_konyvehez_foreword_to_balazs_varga_s_book_entitled%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2018%2F03%2F29%2Feloszo_varga_balazs_el_camino_sajat_magammal_cimu_konyvehez_foreword_to_balazs_varga_s_book_entitled%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2018%2F03%2F29%2Feloszo_varga_balazs_el_camino_sajat_magammal_cimu_konyvehez_foreword_to_balazs_varga_s_book_entitled%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Előszó Varga Balázs EL CAMINO SAJÁT MAGAMMAL című könyvéhez // Foreword to Balázs Varga's book entitled EL CAMINO WITH MYSELF"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2018/03/29/eloszo_varga_balazs_el_camino_sajat_magammal_cimu_konyvehez_foreword_to_balazs_varga_s_book_entitled#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/13785670" border="0" /></a><br /></p>
irodalom
zarándok
english
el_camino
literature
zarándoklat
filozofia
pilgrim
pilgrimage
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/borito_vegleges.jpg
https://rolandante.blog.hu/2017/05/25/az_eroszaktevo_meleg_szamar_esete_bohumil_hraballal_bohumil_hrabal_s_case_with_the_rapist_gay_donkey
Az erőszaktevő meleg szamár esete Bohumil Hraballal // Bohumil Hrabal's case with the rapist gay donkey
2017-05-25T17:15:47+02:00
2017-05-25T17:15:47+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p><strong><span style="text-decoration: underline;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">HU: </span></span></span></strong></p>
<p><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Négy évvel ezelőtt ez volt az egyetlen bejelentkezésem Facebookon a Caminoról (pár napja volt még csak meg a szamár):<br /> </span></span></p>
<p><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">2013 szeptember 26 •</span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><br /> "Camino nights: Este 11-re koromsötétben beslattyogunk Rocinantémmal a festői San Juan de Ortegaba, egy 18 (azaz tizennyolc!) lakosú faluba Logro<span class="st">ñ</span>o és Burgos között. A templom előtti parkban kikötöm, én meg leheveredek a templom tövében egy szélvédett helyen, ahonnan ráláthatok. Fél 3 körül egyszer csak<span class="text_exposed_show"> hatalmas kolompolásra meg ugrabugrálásra kelek, kinyitom a szemem, de azt hiszem, álmodok, úgyhogy először vissza is csukom: megjelent a semmiből egy fiatal csődörszamár, és épp próbálja asszonyává tenni Rocinantét, az én csődörszamaramat. Mindezt pár méterről nézi egy fehér kanca, aki követi a csődört, mint cigányt a felesége – szintén kolomppal a nyakában (el is neveztem őket Kolompár házaspárnak). Rocinante közben rugdossa fejbe a csődört egyszerre a két hátsó lábával, mint egy pankrátor. Odarohanok kipattant szemmel, háborogva eltöröm a kis ratyin a túrabotomat, le se szarja, ugrál tovább Rocinantéra, én próbálom térddel lerúgni csórikámról (nekem reggelre bedagadt a térdem, a szamárnak semmi baja, szóval állatgenderista ill. meleg-jogharcos megjegyzések nem hiányoznak!:)), egyszer csak elszakad a menekülni próbáló Rocinante kötele, és elkezd vágtázni végig a kihalt utcán. A begerjedt buzerant utána, én meg őutánuk. Képzeljétek már el ezt a karavánt: papucsban üldözök egy erektált kanszamarat, aki üldöz egy másik kanszamarat, aki meg időnként hátrarúg az újdonsült patkóival, amik kanyarban faroláskor szikráznak. A sort pediglen zárja egy utánunk rohanó nőstényszamár. Mindez hajnal 3-kor a kihalt utcán, hatalmas kolompolás közepette... Hrabal Sörgyári capricciojában van egy ilyen hirdetés: "Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!" Nos, ez szamárral is maximálisan működik."</span></span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170521_143154.jpg" alt="20170521_143154.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="364" width="607" /><br /><small><strong> Csanalas Szent János. Róma felé tartva újra itt járunk hát... világosan látszik Rocinante szemében a félelem, hogy ismét (khm) behatoljon ebbe a faluba.<span class="_47e3 _5mfr" title="grin emoticon"><span aria-hidden="1" class="_7oe"></span></span></strong></small></span></span></span></p>
<p> </p>
<p><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">-------------------------------------------------------------------------------------------------------</span></span></span></p>
<p><strong><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /><span style="text-decoration: underline;"> EN:</span></span></span></span></strong></p>
<p><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /> 4 years ago that was my only login on facebook from the camino (I just bought the donkey a few days before):</span></span></span></p>
<p><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /> September 26, 2013 • </span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /> "Camino nights: 11pm together with my loving Rocinante we crawled into the picturesque San Juan de Ortega, a village of 18 (eighteen!) inhabitants between Logro<span class="st">ñ</span>o and Burgos. I tie him in the park in front of the church and I lay down in a sheltered place at the foot of the church from where I can see him. Around 3am I suddenly wake up to a huge sound of cowbell and bouncing. I open my eyes but I think I’m dreaming so I close it back immediately: a young stallion donkey appeared from the nothing and he is deeply in the process of trying to make my stallion donkey Rocinante to be his wife. All of this is closely watched by a white mare following the stallion, like the gypsy’s wife does. Meanwhile Rocinante is kicking the stallion in the head with both of his hind legs at the same time like a WWF wrestler. I rush up there with my eyes popped out, immediately break my hiking stick on the back of the little fag. Of course he doesn’t give a shit, just continues to jump on Rocinante. I try to kick him from Rocinante with my knee (so I had swollen knee till morning, the donkey had no problem, so no need of animal protector or gay right activist comments:)), when Rocinante’s rope was torn. He starts to run with it down the deserted street. The horny little bastard after him, and me after them. Come on… just imagine this caravan: in my slippers chasing a stallion donkey with an erected penis, who is chasing another stallion donkey sometimes kicking backwards with his newly pedicured horseshoes which are sparkling in the bend. And the line is closed by a mare running after us. This all happens at 3am, on the abandoned street, in the middle of loud cowbelling… In one of Bohumil Hrabal’s novels (“Postriziny”) there’s an advert: “Are you bored? Buy a raccoon!” Well, I have to tell you this works maximally with a donkey too!"</span></span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170521_143154.jpg" alt="20170521_143154.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="351" width="586" /><br /><small><strong> St.John of Sandgrouse. So heading to Rome here we are again.. just look at the fear in Roci's eyes to (khm) penetrate this village again.</strong></small></span></span></span></p>
<p><span class="fbPhotosPhotoCaption" aria-live="polite" data-ft="{"tn":"K"}" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F05%2F25%2Faz_eroszaktevo_meleg_szamar_esete_bohumil_hraballal_bohumil_hrabal_s_case_with_the_rapist_gay_donkey%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F05%2F25%2Faz_eroszaktevo_meleg_szamar_esete_bohumil_hraballal_bohumil_hrabal_s_case_with_the_rapist_gay_donkey%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F05%2F25%2Faz_eroszaktevo_meleg_szamar_esete_bohumil_hraballal_bohumil_hrabal_s_case_with_the_rapist_gay_donkey%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az erőszaktevő meleg szamár esete Bohumil Hraballal // Bohumil Hrabal's case with the rapist gay donkey"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2017/05/25/az_eroszaktevo_meleg_szamar_esete_bohumil_hraballal_bohumil_hrabal_s_case_with_the_rapist_gay_donkey#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/12540273" border="0" /></a><br /></p>
vicces
english
szamár
el_camino
donkey
Rocinante
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170521_143154.jpg
https://rolandante.blog.hu/2017/04/04/mi_a_teendo_ha_mindenedet_ellopjak_a_caminon_1_resz_what_to_do_if_all_your_stuff_s_been_stolen_on_th
Mi a teendő, ha mindenedet ellopják a Caminon – 1. rész // What to do if all your stuff’s been stolen on the Camino – Part 1
2017-04-04T17:08:02+02:00
2017-04-04T17:08:02+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p><span style="text-decoration: underline;"><strong>HU:</strong></span></p>
<p><strong>Nem tudom. De el tudom mondani, hogy én mit tettem… Ünnepeljük a blog első szülinapját <span style="text-decoration: line-through;">nagy bulival</span> váratlan bonyodalmakkal és megoldásukkal a Camino Portuguese-en!</strong></p>
<p><small><strong>Az <em>1. részben</em> megfantazmagorizálom (akkor is, ha nem létezik ilyen szó!), hogyan képeződhettek le lelki tényezők egy abszurd és valószínűtlen szituációvá, amiben odalett az összes pénzünk és a cuccaim. A <em>2. rész</em> földhözragadtabb lesz: az eset megoldási procedúrája a helyi rendvédelmi intézkedések és a szociális ellátórendszer – helyenként nem kevésbé abszurd – élményén keresztül.</strong></small></p>
<p>Szokták kérdezni, hogy hányszor mentem végig a Caminon, és én ezt régebben tök hülye kérdésnek tartottam, holott – mint pedagógusi példaképemtől, Mr. Garrisontól tudjuk – nincs hülye kérdés, csak <em>hülye gyerek</em>. Azt válaszoltam mindig, hogy nem számolom, csak sétálok… Hülye válasz.</p>
<p>Pecséteket sem feltétlenül gyűjtök a zarándokigazolványba, összesen csak egy Compostelám van, amit a legelső megérkezésemkor kaptam 2013 novemberében. (Utána egyszer kértem még ilyen oklevelet 2015 végén a 90 éves nagymamám nevére – fel lehet ugyanis ajánlani olyan személy javára, aki már meghalt vagy nem mozgásképes, tehát nem tudna már zarándoklatot teljesíteni.)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13528328_580750372106166_9216104202889920086_o.jpg" alt="13528328_580750372106166_9216104202889920086_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="476" width="357" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Évekkel az első megérkezés után készült itt rólunk legelőször kép... az állványrendszer alatt állítólag van ám egy templom is!<br /></small></strong></p>
<p>Átgondolva a dolgot, már nem tartom hülye kérdésnek, és van rá konkrét válaszom is: életemben eddig háromszor teljesítettem a Szent Jakab zarándoklatot. (Hogy mikor-honnan-meddig-hová, lásd <a target="_blank" href="http://rolandante.blog.hu/2016/05/13/go_with_the_flow_126" rel="noopener noreferrer">ITT: <em>I.1-7</em>., <em>II.2-3</em>. és <em>III.1</em>. pontok.</a>) Persze egy csomószor érkeztem meg 100km-nél távolabbról Santiago de Compostelába gyalog, de háromszor éreztem azt, hogy ténylegesen zarándok vagyok.</p>
<p>Ez az érzés függetlennek tűnik az akaratomtól, csak úgy belezuhanok valahogy, de annyi bizonyosnak látszik, hogy fontos összetevője a komfortzóna elhagyása. Mivel nekem komplett életmódváltáshoz kapcsolódik ez az útvonal, nem lehetek itt folyton zarándok, hisz tulajdonképpen az utat tettem a komfortzónámmá.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13497643_575171762664027_8000784779922596289_o.jpg" alt="13497643_575171762664027_8000784779922596289_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="390" width="520" /></p>
<p>Ahogy most télen Rocinante lenyugdíjazó hazasétáltatására készültem (mondjuk Muxia-Santiago-Lourdes-Róma-Assisi-Medjugorje-Budapest-Szentendre vonalon két részletben, kb. kétszer 5 hónap alatt), combosodott bennem otthon az igény egy negyedik caminora – töltekezésre a sokszorozható és továbbadható lelki adományokkal. Feldobva és ráhangolódva szerettem volna nekiindulni a végeláthatatlannak látszó nomád missziónak.</p>
<p>Az újdonságot ill. a „komfortzónán kívüliséget” ezúttal az új ország, azaz a derűs Portugália, és a szamár hiánya, azaz a teljes februári egyedüllét adták volna – ahogy én azt elképzeltem. Beköszönt viszont szamár-hazasétáltató partnernek <a target="_blank" href="http://rolandante.blog.hu/2017/02/24/9_dolog_amit_nem_tudtal_csengerol_9_things_you_didn_t_know_about_csenge" rel="noopener noreferrer">Csenge</a>, aminek igen örültem, mert kétszer 5 hónap magány egyben azért riasztott. A helyzet úgy adta, hogy az a legpraktikusabb, ha már Portóba is együtt megyünk. Így aztán elsőre ő is a mezei zarándok szemével néz majd az Útra: normál irányba tartva, csacsibónusz nélkül. Február 19-én érkeztünk a városba...</p>
<p>Nem szállt meg a zarándokérzés Portugáliában. Hiába mondom én saját magamnak is, hogy független az akaratomtól. Megszállt egy csomó más, és király is volt! Csak nem volt Szent Jakab zarándoklat.</p>
<p>Mesélek róla.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/nevtelen5.jpg" alt="nevtelen5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="294" width="682" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Camino Portuguese és külön a spanyolországi szakasza (a pontevedrai Albergue Municipal faláról)</small></strong></p>
<p>Marha sok cuccal mentünk – megint csak praktikus okokból, gondolva a későbbiekre. Marha kemények is vagyunk, úgyhogy kezeltük a problémát… Igyekeztem út közben kitenni ezt-azt e blog fézbuk oldalára, után lehet követni <a target="_blank" href="https://www.facebook.com/rolandyrocinante/posts/701419736705895" rel="noopener noreferrer">portugál napjainkat</a> – például túráinkat az újrahasznosított babakocsival, amikor pár napra én váltam szamárrá:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/17016096_701415663372969_2104435446587038058_o_1.jpg" alt="17016096_701415663372969_2104435446587038058_o_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="330" width="441" /></p>
<p>Valójában még ki is fejeződött az igény már Portóban, hogy bárcsak ellopnák a cuccainkat, és akkor szabadon flangálhatnánk tovább: egy helyi csöves mutogatott egy csomagmegőrző szekrényt az állomáson, hogy oda rakjuk a táskáinkat, mi meg oda is raktuk. Gondolkodtunk utána, hogy miért ilyen kedves ez a szakadt, piaszagú bácsi – csak nem tudja annak a széfnek a kinyitási módját?! Nem, önzetlenül segített, sajna" vehettük vissza hiánytalanul a terheinket.</p>
<p>De <em>az út gondoskodik</em>, ahogy mondani szokták; csak hát mikor mit, kiről hogyan – mondom tovább.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/16681838_697109920470210_1813189212006942786_n_1.jpg" alt="16681838_697109920470210_1813189212006942786_n_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="308" width="411" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Vinho do Porto, gondtalanság</small></strong></p>
<p>Viszonylag zökkenőmentesen értünk el Spanyolországig a mi low budget üzemmódunkban, volt viszont egy konfliktus köztünk, ami fontosnak tűnik a továbbiak alakulása szempontjából.</p>
<p>Nekem elsődleges dolog, hogy mindig a Camino vallásos-spirituális oldalát hangsúlyozzam a turisztikai és a teljesítménytúra oldallal szemben. A Szent Jakab út reneszánszát éli, és ennek egyre kevésbé látszik, hogy bármi köze lenne magához Szent Jakabhoz. Csenge szerint meg ez az egész El Camino egy placebo, egy kamu.</p>
<p>Merthogy ő Pesten is így éli mindennapjait. Nem néz tévét. Kevés holmija van, amihez nem ragaszkodik. Ha úgy alakul, akkor gyalogol naphosszat. Ha úgy alakul, akkor idegenekkel lóg, mintha évek óta barátok lennének. Ha úgy alakul, akkor parkban alszik, satöbbi. Randomkodik, szabadon áramlik, és ebből fakadóan folyamatosan olyan dolgok történnek vele egész életében, amilyeneket a zarándokok élnek itt át, és amikről „csodákként” ill. szemléletformáló, jelentős életeseményekként nyilatkoznak.</p>
<p>Hogy mutatod meg valakinek a Camino spiritualitását, akinek tulajdonképpen már otthon is az a <em>komfortzónája</em>? „Camino de la Vida”, vagy ahogy a francia mondja… valahogy mondja.</p>
<p>Ez egy igen érdekes kérdés, amiről többször is beszélgettem már zarándokokkal. Vajon bárhol el lehetne érni hasonló tevékenységekkel ezt a lelki fejlődést, amiről az emberek beszámolnak, vagy tényleg van valami transzcendens, megfoghatatlan „varázslat” a Santiagoba vezető útvonalak taposásában?</p>
<p>Sok-sok ittlét, beszélgetés és agyalás után a magam részéről arra jutottam, hogy <em>is-is</em>.</p>
<p>Fontos a környezetváltozás és fontosak a civilizációban megszokott rutinjaink elhagyásából fakadó pszichológiai hatótényezők – nagyjából ezeket foglalja össze volt tanárom, Szabó Csaba cikke (akitől egyébként én legelőször hallottam a Caminoról; azt hiszem, 2007-ben járta meg): <a target="_blank" href="http://drszabocsaba.hu/index.php/11-sajat-munkakbol/41-camino-lelektani-tenyezok-a-zarandokuton" rel="noopener noreferrer">KATT IDE</a> hozzá. De van olyan része is a hagyománynak, amit tudományos szemszögből, a kutatásmetodika szokásos módszerkészletével nem lehetséges vizsgálni, mert azon messze túlmutat, vagy legalábbis máshová mutat – a hit és a vallás fennhatósága alá tartozik.</p>
<p>Végtelen, és végleges megoldással soha nem kecsegtető vitatéma-lehetőség ez a tudomány és vallás tengelyén, de szerintem az jó hír, hogy létezik átjáró a két oldal között: fel lehet lapozni a spirituális tudószsenik <em>archetípusa</em>, <a target="_blank" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_Gustav_Jung" rel="noopener noreferrer">C.G. Jung</a> vagy a kortárs integrálguru <a target="_blank" href="https://en.wikipedia.org/wiki/Ken_Wilber" rel="noopener noreferrer">Ken Wilber</a> vonatkozó munkásságát. (Ne helyettesítsük őket viszont a divatos pop-spiritualitás csillámhagymázas ömlengéseivel; annak ellenére sem – sőt, éppen azért nem! – hogy azokkal az egónk kényelmesebben tud azonosulni; erről a témáról szóltam <a target="_blank" href="http://www.napikozlony.hu/2013/03/erzelgesrol-emberismeretrol/" rel="noopener noreferrer">ITTEN NI</a> évekkel ezelőtt.)</p>
<p>Ezt a meggyőződésemet <em>csak</em> szavakkal nem igazán megfogalmazható tapasztalatok, és az ilyenekből eredő hitem támasztja alá.</p>
<p>Ott volt például az eset, amikor első nagy gyalogutamon, 2013 őszén – a hagyománynak megfelelően – a Camino Francés legmagasabb pontján lévő vaskeresztnél, a Cruz de Ferronál elvégeztem a szokott rituálét, majd mentem tovább, mintha mi sem történt volna. Másnap egy helyi arc mondta, hogy az a kereszt csak a 70-es évek óta van ott, amikor is a mellette lévő főútvonal építése miatt oda vezették át a Caminot. Elmagyarázta a Cruz de Ferro eredeti, régi helyét, ahol a zarándokok évszázadokon keresztül hordták a lelki gondjaikat szimbolizáló köveket, amiktől ennél a pontnál megszabadulhattak. Elmentünk oda két újdonsült útitárssal. Kereszt már nincs ott, csak egy halom kő. Felültünk a kövek tetejére, és kábé másfél órán keresztül egyikünk sem szólalt meg. Egymástól függetlenül spontán meditációba zuhantunk, bármiféle látható külső ok nélkül. Mind azt éltük meg, hogy itt a dolgok valahogy másképp működnek, valami itt történt; ennek a helynek lelke van, ami most átjár minket… Hülyén hangzik, ugye? Persze, hiszen hülye dolog a nyelv: emberek találták ki, nem az Isten.</p>
<p>Vagy ott a másik eset, amikor véletlenül széjjelfostam a Lavacolla patakot. Hát ööö. Igen. Szóval... amilyen profán és nevetséges a történet kívülről, legalább annyira mélyen érintett belülről – ezt a sztorit meg is írtam korábban: <a target="_blank" href="http://rolandante.blog.hu/2016/07/25/el_camino_februarban_8_resz_el_camino_in_february_pt" rel="noopener noreferrer">KATT</a>.</p>
<p>Bárhogy nézem, a Cruz de Ferro és a Lavacolla patak is konkrétan a Szent Jakab út rituális helyszínei, az itt átélt élmények máshol nem történhettek volna meg. Az útvonal kapcsán beszélnek a Föld mágneses vonalairól, a kelták által követett csillagösvényről, a Tejútról (akkoriban még nyugatról kelet felé vándoroltak ugyanazon az útvonalon), és még számos dologról, de a lehetséges magyarázatok legalább részben mindig kiesnek az objektív módszerekkel vizsgálható tartományból.</p>
<p>A tudomány természeténél fogva véges, a vallás viszont végtelenbe hatol a szubjektív megélés révén. (Ezért tartom igen szűkagyú dolognak, mikor korunk embere a tudományt teszi meg tulajdonképpeni vallásává.) A Camino – a hivatkozott cikkben foglalt pszichológiai hatótényezőkön keresztül – provokálhat istenélményt, és e folyamat objektív vizsgálat tárgyává tehető, de maga ez a személyes élmény nem. Már akár azt is megnézhetjük, mi történik közben az agyban, és ez miképp változtatja meg a viselkedést, de az élmény szubsztrátumát, az egésznek a lényegét semmiképp. A platóni barlanghasonlat kifejezéseivel: az árnyékokat megismerhetjük így, de az ideákat nem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/plato-allegory-of-the-cave_1.jpg" alt="plato-allegory-of-the-cave_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="314" width="556" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Engem márpedig az ideák jobban érdekelnek</strong></small></p>
<p>„Ismerd meg önmagad” – nincs új a nap alatt Szókratész mester óta sem. A tény, hogy e mondatát az isteneknek tulajdonított jóslatok szent helyének bejáratára írták fel, megint csak valamiféle eredendő alagútra mutat rá vallás és tudomány között. Ma is az önismeret elsődlegességét hangsúlyozza a lélektan, ahogy a spirituális kibontakozás is az önmagunk benső lényege felé való fordulás útján valósulhat meg. A Camino egy komplex önismereti terápia: sokkal fontosabbnak tartom annál, mintsem hogy szimpla turisztikai látványossággá váljon…</p>
<p>Erre itt van velem valaki, aki <em>csak</em> utazgatni akar. Ahogy szokott – szóval tulajdonképpen a komfortzónáján belül.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170304_091917.jpg" alt="20170304_091917.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="305" width="509" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small><em>La Peregrina</em> (azaz "a zarándoknő":)) kápolna, Pontevedra</small></strong></p>
<p>A komfortzóna elhagyásának legtöbbek számára elengedhetetlen része az egyedüllét. Sokan alapból nem tudnak egyedül lenni – elunják magukat, rosszabb esetben magányossá, hosszabb távon akár deprimálttá válnak. Be kell látnunk, kisebb-nagyobb részben másoktól várjuk az örömeinket. A fejlett személyiség jól érzi magát egyedül is, avagy úgy érzi csak igazán jól. Az emberi kapcsolatok is az önismerettel kéne, hogy kezdődjenek.</p>
<p>Bennem maradt Szabó Csaba előadásából egy gondolat, ami nem szerepel a cikkben: <em>a Caminon mindenki egyedül van</em>. Akik együtt indulnak, azok is el-elhagyják egymást, más tempóban mennek, más helyeken szeretnek elidőzni, és így tovább. Azóta sok minden változott (ő még e 2008-as tanulmányban évi 70 ezer zarándokról ír, ez a szám 2016-ban már 280 ezer volt, még ha ezek jó része csak 100km-t is gyalogol!), de azóta is úgy gondolom, hogy egy spirituális zarándoklat eredendő céljai között szerepelnie kell ennek a fajta esszenciális, önismereti egyedüllétnek.</p>
<p>Hát, ezúttal semmi ilyen nem adódott.</p>
<p>Csengének sem, de benne szemmel láthatóan igény sem volt rá. Külföldre mindig haverral megy, aki beszéli helyette a nyelvet – ez lennék most én. Rend szerint stoppolással változtatnak helyet – ez is több szakaszon befigyelt most a portugál gyalogúton. Mindig jó okkal, és nem is gondolnám „csalásnak” – mondom, nem teljesítménytúra ez. (Főleg, hogy a szamárral ilyesmire évekig még lehetőség sem lett volna, ahogy ezután a portugál kiruccanás után sem lesz már többé.) A bajom inkább az volt, hogy egy pillanatra sem éreztem magam egyedül – holott eredetileg ez (is) lett volna a cél.</p>
<p>Már ennél is jobban szerettem volna, hogy Csenge – avagy a külföldiek által ejtve <em>Dzsenga</em> – legyen egyedül egy kicsit az úton. Sok nő megy fizikálisan is magában, még nála fiatalabbak is – a Camino tök biztonságos... Hát… végülis Dzsengával nem is történt semmi baj. Csak énvelem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170303_093708.jpg" alt="20170303_093708.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="360" width="601" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong></strong><strong>Márc.2-i időjárásjelentésünk egy albergue-vendégkönyvben</strong></small></p>
<p>Véletlenek, mint tudjuk, nem léteznek. E nem létező dolgok sorozata ezúttal ott kezdődött, hogy egy kedves, régi zarándoktársam, Szilvi rám írt pár javaslatot, amikor megtudta, hogy a portugál úton vagyok, mivel ő azt már korábban megjárta. Útikönyvem nem volt, olyasmiket a kezdetek óta nem használok, mert ezek leginkább turistakalauzok – ezt az aspektust továbbra sem erősíteném. Szeretem viszont megfogadni a régi és új ismerősök tanácsait, úgyhogy megmaradt bennem, hogy Pontevedra után a <em>Camino Espiritual</em> alternatívát válasszam a kétfelé ágazó úton, mert az majd nagyon jó lesz <span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;">nekem.</span></p>
<p>Pontevedrába érkezve egy elhagyott ház fedett udvarán háltunk masszázságyon (értsd: hullámpalákon), ahol a dekoratőr alvóhelyrendezés során ismét feladta a többszörösen talpaltatott cipőm. Cseréről szó sem lehetett; úgy hozzám nőtt ez a futócsuka, hogy velem fog a sírba szállni. Városban vagyunk – reggel végre ellőhetem minden spanyolkurzusok első példamondatát: <em>¿Dónde está la zapatería? </em>(Hun van a suszter?)<em><br /></em></p>
<p>Közös pontevedrai veszteglés nem jöhet szóba, mert közben letisztázódott egy találkám időpontja régi, egyetemi évfolyamtársammal. Katival a filozófia szak elvégzése óta nem is találkoztam, de mostanában váltottunk pár levelet a Camino meg a blogolás kapcsán, amiben a kezdetekkor egy csomót segített is a tanácsaival. Szóval mindenképp szerettem volna összefutni vele, főleg, hogy már régóta megígértem, és ő is régóta szervezgette a hosszúhétvégéjét Santiago-Fisterra vonalon. Dzsenga jól előremegy, én meg keresek egy cipészt, és megvárom a procedúrát; este találkozunk Caldas de Reisben, ha már alapból úgyis gyorsabb vagyok... ahogy én azt elképzeltem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/17103273_1561328033880731_5527285653756982695_n.jpg" alt="17103273_1561328033880731_5527285653756982695_n.jpg" class="imgnotext" height="382" width="287" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Kati a santiagoi reptéren… Ő nálam szorgalmasabban fényképez – meg fogok majd osztani egy válogatást a galiciai képeiből!!</small></strong></p>
<p>Erre az első szembejövő ember a példamondat-kérdésre csak egy laza kézmozdulattal átbök az út másik oldalára: ott volt egy cipész egyből. Bementünk, és azonnal megreparálta a surranót valami 3 euróért (mennyi erre az esély?! abban sem voltam biztos, hogy léteznek-e még egyáltalán suszterek...), és még könyvet és prédikációs CD-ket is adott lelki útravalóul a zarándoklatra – csak hogy még nehezebb legyen a tatyó. Nem oszt nem szoroz, így is teknősbéka üzemmódban voltam: hátamon nagytáska a ruhákkal, hasamon egy kisebb a számítógéppel meg a pénzünkkel, ami ismét csak egy csomó véletlenen keresztül (most hosszú lenne elmesélni) épp teljes egészében kápéban volt nálunk. Nyilván.</p>
<p>Így még délelőtt el tudtunk indulni, és nem váltunk szét. Pár kilométer után sorsszerűnek éreztem a táblát: „Ruta alternativa: <em>Variante Espiritual”. </em>Áh, el is felejtettem. Ezt emlegette Szilvi! Csakhogy ez az út napokra elhagyja a hagyományos portugál caminot, és Padrónig kétszer olyan hosszú. Nézegetjük a táblán a térképet, számolgatjuk az időt– a népzenei megoldás kézen fekszik<em>: indulj el egy úton, én is egy másikon</em>. 36 km Padrónig két laza nap, nekem viszont komoly kihívás lesz ugyanannyi idő alatt 74km-t zúznom a spirituál úton. Hú, de kafa lesz! Majd Padrónban könnyed hangulatú, derűs hittanóra keretei között jól megbeszéljük a kalandjainkat… izzott bennem a szunnyadó pedagógus, hehe. Meg a szintén szunnyadó zarándok is.</p>
<p>A nettó 20 perc alatt, amíg átszerveztük hátizsákjainkat, egyetlen autó sem ment el a kereszteződésnél, ahol az út kettéválik. Pompás izgalommal indultam balra, míg Dzsenga jobbra. Vagy 150 méterre lehetett tőlem, amikor eszembe jutott, hogy a telefontöltője nálam maradt. Nem mintha a zarándoklat szerves részét kéne képeznie a telefonhasználatnak: legvidámabb időszakaim, amikor nincs nálam ilyesmi, és azt sem tudom, hogy mennyi az idő. De nyilván mocorgott bennem egy kis félsz, hogy ha bármi nem úgy alakul, akkor tudjunk kommunikálni. Lehajítottam a nagytáskát, és – szerintem életemben először – mellé a kicsit is, hogy kiabálva utánarohanjak a töltővel. Ekkor a kanyarban befarolt egy fehér kocsi (ennyi idő elteltével a legelső az úton), és állati ellenszenves módon kiordítottak belőle valamit, hogy hova rohanok az út közepén. Átdobtam a töltőt, és futottam is vissza a táskákhoz – azaz hát a hűlt helyükhöz.</p>
<p>Csak a botom árválkodott. A démonkocsi elvitt mindent. Nagyjából fél percre maradtak őrizetlenül a táskák. Fehér Ford Focust keres a rendőrség. (Áh, hagyjuk már, dehogy keresi.) Ketten vagy hárman ültek benne. Fiatalok.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/dont-panic-text.jpg" alt="dont-panic-text.jpg" class="imgnotext" height="256" width="434" /></p>
<p>...Továbbra is<em> </em>háromszor voltam zarándok a Caminon, viszont remek rendőrséges és hajléktalanszállós sztorikkal gazdagodtam. Ezek (is) fognak következni a második részben, zászlónkra tűzve a <em>Galaxis útikalauz stoposoknak</em> elsődleges tanácsát:<em> Ne ess pánikba</em>.</p>
<p> </p>
<p>------------------------------------------------------------------------------------------------</p>
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><strong>EN:</strong></span></p>
<p><strong>I don't know the answer. But I can tell you what I did... Today is the blog's first birthday. Let's celebrate with <span style="text-decoration: line-through;">a big party</span> unexpected complications and solutions on the Camino Portuguese. </strong></p>
<p><strong><small>In Part 1 I tell you about how psychological factors turned into an absurd and unlikely situation, by which all my money and stuff’s been gone. Part 2 is going to be more practical and mundane: The solving process of the case through the introduction of the – often equally absurd – mazes of the local law enforcement measures and social supply system.</small></strong></p>
<p>Many people have asked me how many times I’d walked the Camino. At first I considered it a silly question, although – as we already know from my pedagogy role model Mr. Garrison – there’s no silly question, <em>only silly child</em>. I answered that I don’t count, just walk. Neither do I collect stamps in my pilgrim passport – all in all, I’ve got just one single Compostela, which I recieved when first arriving in November 2013. (Then I asked only once more in the end of 2015 in the name of my 90-year-old grandma; as the certificate can be offered to a person who’s dead or is not motile, i.e. wouldn’t be able to accomplish a pilgrimage.)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13528328_580750372106166_9216104202889920086_o.jpg" alt="13528328_580750372106166_9216104202889920086_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="450" width="337" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Years after the first arrival was taken the first photo of us here... It's said to be a church under this racking system!</strong></small></p>
<p>Reconsidering the thing, I don’t think the question silly and I even have a specific answer to it: I’ve done the St. James Pilgrimage 3 times so far in my life. (And when-from where-until when-where, see <a target="_blank" href="http://rolandante.blog.hu/2016/05/13/go_with_the_flow_126" rel="noopener noreferrer">HERE: the points I.1-7., II.2-3. and III.1.</a>) ... Yes, I’ve arrived more times on foot to Santiago de Compostela from more than 100 km, but it was 3 times that I really felt like a pilgrim. </p>
<p>This feeling seems to be independent from my intentions, I just fall into it somehow, but one thing is sure: one important ingredient is leaving the comfort zone. As my whole lifestyle changing process is connected to this route, I can’t always be a pilgrim here, since this way have I made as my comfort zone.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13497643_575171762664027_8000784779922596289_o.jpg" alt="13497643_575171762664027_8000784779922596289_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="302" width="403" /></p>
<p>As I was preparing myself for Rocinante’s retiring home-walking (Muxia-Santiago-Lourdes-Rome-Assisi-Medjugorje-Budapest-Szentendre line in two parts, 2 times in approx. 5 months each time), a need for a 4<sup>th</sup> camino was growing in me, with the need for recharge with spiritual donations to be amplified and passed on. I wanted to start this seemingly endless nomad mission cheered-up and tuned on.</p>
<p>Being outside the comfort zone would have been given by the serene Portugal as a new country for me, and also the lack of the donkey, i.e. the total solitude of February – as I’ve imagined. However <a target="_blank" href="http://rolandante.blog.hu/2017/02/24/9_dolog_amit_nem_tudtal_csengerol_9_things_you_didn_t_know_about_csenge" rel="noopener noreferrer">Csenge</a> appeared as my partner for the home-walking with Rocinante, which I was very happy about ‘cause the double-5 months-solitude scared me a little. The circumstances told us to go to Porto to start pilgrimage together too. So at first, she will also look at the Way through the eyes of the pilgrim: towards the normal direction, without donkey-support. We arrived to the city at the 19th February.</p>
<p>The feeling of pilgrimage didn’t come in Portugal… As I told you, it’s independent from my intentions. In return, many other things came, and it was totally cool! Just it wasn’t the St. James pilgrimage.</p>
<p>I tell you about it.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/nevtelen5.jpg" alt="nevtelen5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="286" width="664" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Camino Portuguese map and the Galician part (from the wall of the Albergue Municipal of Pontevedra)</strong></small></p>
<p>We walked with a pile of stuffs – for practical reasons, again. But we are pretty hardcore, so we dealt with the problem… I tried to put this and that to the Facebook page of this blog, e.g. <a target="_blank" href="https://www.facebook.com/rolandyrocinante/posts/701419736705895" rel="noopener noreferrer">our hikings with the recycled stroller</a>, when it was me who became a donkey for a few days:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/17016096_701415663372969_2104435446587038058_o.jpg" alt="17016096_701415663372969_2104435446587038058_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="305" width="407" /></p>
<p>Actually, the demand has been conceptualized already in Porto that if our stuffs would be stolen and then we could freely run around: At the station, a local homeless showed us a particular luggage locker to put our bags in and so did we do. After that we were thinking why this torn, stinking old man was so nice – he may know the way that locker opens?! No, he seemed to help us selflessly; “unfortunately” we were able to put our loads back on, in complete.</p>
<p>But t<em>he Way provides</em>, as they say; however, you don’t know when, what and how it provides to whom... I continue the story.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/16681838_697109920470210_1813189212006942786_n.jpg" alt="16681838_697109920470210_1813189212006942786_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="271" width="362" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Vinho do Porto, light-heartedness</strong></small></p>
<p>We arrived in Spain relatively smoothly in our low budget way, except of a conflict between us, which seems important regarding the upcoming events. Namely, my priority is to always highlight the religious-spiritual side of the Camino opposed to the tourist and performance tour side of it. St. James’ way has its renaissance nowadays, and so it seems to have less and less connection to St. James himself... And what is: according to Csenge, the whole Camino is a fake, a kind of a placebo.</p>
<p>Because, in Budapest her life’s similar to this route. She doesn’t watch TV. She has very few stuff. If it turns so, she’s just walking all day long. If it turns so, she’s hanging out with strangers like they were friends for ages. If so, she’s sleeping in a park, etc. She’s being random and continuously experiencing things like pilgrims here, considering them “miracles” and awareness raising, important events of their lives.</p>
<p>How do you introduce someone the spirituality of Camino who actually has it as her <em>comfort zone</em> even at home? „Camino de la Vida”, or as French says… it says somehow.</p>
<p>This is a very interesting question, about which I had many conversations with pilgrims. Is it possible to reach this spiritual development anywhere, which people are talking about, or is there truly a transcendent, elusive „magic” in the walking of ways leading towards Santiago?</p>
<p>After being here, talking and thinking a lot I concluded from my part that it’s <em>so-so</em>.</p>
<p>Psychological factors stemming from leaving behind civilizational routines are important – mainly this is summarized in <a target="_blank" href="http://drszabocsaba.hu/index.php/11-sajat-munkakbol/41-camino-lelektani-tenyezok-a-zarandokuton" rel="noopener noreferrer">the article</a> written by one of my teachers, Csaba Szabó (actually from him I heard about the Camino first, which he walked in 2007). But there’s also one part of the tradition, which is not possible to research from scientific perspectives and the usual methods ‘cause it goes far beyond, or at least far away from them – it belongs under the authority of faith and religion. In fact, this could be an endless topic of discussion promising no final solution in the axis of science and religion, but good news that there’s passageway between the two sides: just read into the relevant works of the <em>archetype</em> of the great spiritual-perspective scientist C.G. Jung, or the contemporary big shot <a target="_blank" href="https://en.wikipedia.org/wiki/Ken_Wilber" rel="noopener noreferrer">Ken Wilber</a>. (And it’s not to be replaced by the fabulous dribbler writings of the nowadays fashionable pop-spirituality, despite – or because of – the fact that those are more comfortable to our ego to identify with.)</p>
<p>This conviction of mine is confirmed only by my inexpressible experiences, and my belief stemming from it.</p>
<p>There was e.g. that case when my first pilgrimage, in the autumn of 2013 – according to the tradition – I did the usual ritual at the iron cross on the highest point of Camino Francés, at the Cruz de Ferro, then walked on as if nothing happened. Next day a local lad told me that the cross is there only since the 1970s when the camino was led there due to the construction of the main road next to it. He explained the original, old place of the Cruz de Ferro where pilgrims have brought the stones symbolizing their psychological burdens for decades, where they could get rid of them. We went there with my two newfound companions; there is already no cross, only a pile of stones. We got on top of the stones, and for about half an hour none of us spoke. We fell into meditation spontaneously, without any visible external causes. We all experienced that things here work otherwise, something had happened here; this place has a soul, which is now pervading us… It sounds silly, right? Of course, ‘cause language is a silly thing: human found it out, not God.</p>
<p>Or there’s that other story when I <em>incidentally </em>piss<em>-</em>crapped into the brook of Lavacolla. As profane and ridiculous the story seems from the outside, the inside concerned me at least as deeply - I wrote about this story earlier: <a target="_blank" href="http://rolandante.blog.hu/2016/07/25/el_camino_februarban_8_resz_el_camino_in_february_pt" rel="noopener noreferrer">CLICK</a>.</p>
<p>Both Cruz de Ferro and Lavacolla are ritual places of St. James way, things I experienced here couldn’t have happened anywhere else. In connection with the way people talk about the Earth’s magnetic lines, the trail of stars followed by the Celts, the Milky Way (back then they moved from west to east on the same way), and many other things, but possible explanations at least partially always avoid the domain that can be totally examined by science.</p>
<p>Science is inherently finite, however, religion penetrates to infinity through the subjective way of experience. (That’s why I consider it short-sightedness when people of the age make science their factual religion.) Camino can provokate God experience, and this process can be a subject of objective examination, but not the subjective personal experience itself. We can even see what’is happening in the brain and how this changes behavior, but the substrate of the experience, the essence of the whole we can’t. To live with the cave metaphor of Plato: the <em>shadows</em> we can get to know this way, but not the <em>ideas</em>.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/plato-allegory-of-the-cave.jpg" alt="plato-allegory-of-the-cave.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="307" width="544" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Anyway, I’m more interested in the ideas</strong></small></p>
<p>„Know thyself” – there’s nothing new under the sun even since Plato’s master, Socrates. The fact that this sentence of his used to be written at the entrance of sacred place of predictions attributed to the gods, again shows only some inherent relationship between religion and science. Psychology also highlights the priority of self-knowledge nowadays too, as spiritual unfolding can also be realized through turning towards the essence of our inner self. The Camino is a complex self-knowledge oriented therapy: I see it more important rather than to become a single tourist attraction…</p>
<p>And so there’s somebody with me who just wants to travel. Like she used to be – that is, inside her comfort zone.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170304_091917.jpg" alt="20170304_091917.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="314" width="524" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Pontevedra, La Peregrina chapel with the peregrina herself<br /></small></strong></p>
<p>For most of the people, an essential part of leaving the comfort zone is solitude. Many of us basically can’t be alone – they get bored, in worse cases they become lonely, or even depressed in longer term. We have to admit, more or less we expect our pleasures to come from others. The developed personality, however, feels good alone as well, indeed, it feels the best alone. Human relations should begin with self-knowledge too.</p>
<p>From a presentation of Csaba Szabó a thought remained in me, which is not included in his article: <em>on the Camino everyone is alone</em>. Even those starting together, they leave each other, walk at different speed, like to stay at different places etc. Since then, many things have changed (his 2008 study writes about 70 thousand pilgrims annually, which number grew to 280 thousand since then, even if the big part of which only walks 100km!), however, I still think that the aims of a spiritual pilgrimage should include this kind of essential self-knowledge oriented solitude.</p>
<p>Well, this time I haven’t experienced it at all.</p>
<p>Neither has Csenge. But, noticeably, she had no need of it. She always travels abroad with a buddy who speaks the language instead of her – this would be me this time. They regularly move place by hitchhiking – this also happened on the Portuguese way. Always with a good reason, and this I wouldn’t consider “cheating” this time – I tell you, this is not a performance tour. Mainly, that I wouldn’t have had the opportunity for it with the donkey as companion, like there won’t be any more after the Portuguese fun. My problem was rather that I never felt alone, not even for a moment – although this would have been originally the goal.</p>
<p>By this time I wanted it even better that Csenge – or <strong>Jenga</strong>, pronounced by foreigners – should finally be alone a bit on the way. Many women go alone, sometimes even younger than her – Camino’s totally safe... well, after all, there happened nothing with Jenga. Just with me.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170303_093708.jpg" alt="20170303_093708.jpg" class="imgnotext open-in-modal" height="314" width="523" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Our weather forecast to 2nd March in an albergue's guestbook </small></strong></p>
<p>Coincidences, as we all know, don’t exist. The series of these non-existent things began with Szilvi, a nice old pilgrim mate of mine, wrote me some suggestions when she got to know I’m on the Portuguese way, ’cause she’d already done it. I had no guide book; I don’t use this thing from the very beginning, as they are more like tourist guides – I wouldn’t strengthen this aspect this time either. However, I love to heed the advice of old and new acquaintances, so the sentence remained in me that after Pontevedra I have to choose the <em>Camino Espiritual</em> alternative at the bifurcated way ‘cause it will be good for me.</p>
<p>Arriving to Pontevedra, we slept in an indoor courtyard of an abandoned house, on a massage bed (that is, on corrugated sheets), where my multiple re-soled shoes gave up during the organization of the sleeping area. No exchange – I had that symbiotic connection to these shoes that it will come to the grave with me. We’re in a town – in the morning finally I will have the chance to exploit the first example sentence of any Spanish language courses:<em>¿</em><em>Dónde está la zapatería? </em> (Where’s the shoemaker?)</p>
<p>There was no question of wastin time together in Pontevedra because meanwhile the date of my meeting with an old university mate became clear. I haven’t met Kati since the completion of philosophy major but nowadays we’ve exchanged several letters again in connection with the Camino and the blogging, regarding which she’s helped me a lot with her advices at the beginning. So I wanted to meet her for a long time, mainly, because I promised it long ago, and she’s also been planning a long weekend on the line of Santiago-Muxia-Fisterra. Jenga will proceed a lot and I’ll search for a shoemaker and wait for the procedure, and we meet up in Caldas de Reis – as I imagined, since I’m basically faster than her.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/17103273_1561328033880731_5527285653756982695_n.jpg" alt="17103273_1561328033880731_5527285653756982695_n.jpg" class="imgnotext" height="379" width="284" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Kati at Santiago airport… She’s more hard-working in making photos – I’m going to share a selection of her Galician pics!</small></strong></p>
<p>In turn, the first crossing-by man pointed to the other side of the road: there was a shoemaker right there who immediately repaired my shoes for some 3 Euros (how are the odds for this?!), and so he gave us a book and CD-s of preaching’s as well, as spiritual sacrament for the pilgrimage – just to have a heavier package. It doesn’t make any difference, I was already in turtle-mode: a big backpack with clothes on my back, plus there were thing hanging on my belly too: a smaller computer and our money, all of which was in cash, again due to a lot of coincidences (for now, it would be a pretty long story). Obviously.</p>
<p>So we could start off still quite early in the morning, and again, we didn’t separate. After a few kilometers I felt the signpost as fate: „Ruta alternativa: Variante Espiritual”. Ah, I already forgot it. This is what Szilvi mentioned! There was one thing she didn’t: this way skips the traditional Camino for days and twice as long till Padrón. We are looking at the map on the post, counting the time – the <a target="_blank" href="https://www.youtube.com/watch?v=Cn1Glwo5N5M" rel="noopener noreferrer">solution from the folk music seems obvious: „Get started on one road, I take the other one”.</a> 36km till Padrón is 2 lazy days, however the 74km will mean a hardcore gallop for me during the same period of time on the spiritual way, I could hardly wait. Then we will talk about our adventures in Padrón, within the framework of an old-fashioned religion course… the sleeping pedagogue was glowing in me, hehe. And of course, so did the sleeping pilgrim!</p>
<p>While the 20 minutes that we reorganized our backpacks, no cars have passed the crossroad where the way splits in two. I set off to the left in cheerful excitement, while Jenga took the right. We could have been some 150meter far from each other when I realized that her mobile charger remained with me. Not that telephone usage should be an integral part of the pilgrimage: most cheerful periods were without these kind of things, not even knowing what the time is. But I was a little afraid that in case anything happens we should be able to communicate at least. I threw the big backpack, and – I think first time in my life – also the little one next to it, so that I run after her with the charger shouting hard. At this point a white car stopped at the corner and shouted something like where I am to run in the middle of the road, saying it in a roughly distasteful manner. I threw the charger over and ran back to the packages... or rather to their empty place.</p>
<p>Only my stick stood there alone, the demon car took everything. The packs were left unguarded for about half minute. The police investigates for a white Ford Focus. (No, I don't think they investigate for anything on the case.) There were 2 or 3 persons in the car. Young people.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/dont-panic-text.jpg" alt="dont-panic-text.jpg" class="imgnotext" height="242" width="411" /></p>
<p>It’s still true that I completed <em>only</em> 3 pilgrimages on the Camino, however I enriched with great police and homeless-shelter stories this time… These will follow in the 2<sup>nd</sup> part, setting the primary advice of <em>Hitchiker's Guide to the Galaxy</em> on our flag: <em>Don’t panic</em>!</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F04%2F04%2Fmi_a_teendo_ha_mindenedet_ellopjak_a_caminon_1_resz_what_to_do_if_all_your_stuff_s_been_stolen_on_th%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F04%2F04%2Fmi_a_teendo_ha_mindenedet_ellopjak_a_caminon_1_resz_what_to_do_if_all_your_stuff_s_been_stolen_on_th%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F04%2F04%2Fmi_a_teendo_ha_mindenedet_ellopjak_a_caminon_1_resz_what_to_do_if_all_your_stuff_s_been_stolen_on_th%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mi a teendő, ha mindenedet ellopják a Caminon – 1. rész // What to do if all your stuff’s been stolen on the Camino – Part 1"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2017/04/04/mi_a_teendo_ha_mindenedet_ellopjak_a_caminon_1_resz_what_to_do_if_all_your_stuff_s_been_stolen_on_th#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/12397483" border="0" /></a><br /></p>
utazás
vallás
zarándok
english
religion
stuff
el_camino
spiritualitás
zarándoklat
cucc
aktualis
szinkronicitás
traveling
pilgrim
synchronicity
pilgrimage
Portugália
Cruz_de_Ferro
Csenge
Jenga
spirituality
Portugal
Camino_Portuguese
Pontevedra
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13528328_580750372106166_9216104202889920086_o.jpg
https://rolandante.blog.hu/2017/02/24/9_dolog_amit_nem_tudtal_csengerol_9_things_you_didn_t_know_about_csenge
9 dolog, amit nem tudtál Csengéről // 9 things you didn’t know about Csenge
2017-02-24T16:24:49+01:00
2017-02-24T16:24:49+01:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p> <span style="text-decoration: underline;"><strong>HUN:</strong></span></p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/tsenge1.jpg" alt="tsenge1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="450" height="336" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Ő Csenge. Legalábbis egy kép róla. Már ez is 1 dolog, de ez még játékon kívül. Következzék 9 további dolog, amit garantáltan nem tudtál róla.</small></strong></p>
<p> </p>
<ol>
<li><strong>A <em>Punk karácsony</em> elnevezésű rendezvényen ismertem meg</strong></li>
</ol>
<p>...Amiből csak a punk volt igaz, a karácsony nem. Sehol egy kisbetlehem vagy akár egy szaloncukor, csak egy rakás szakadt alkesz, meg valami minősíthetetlen zaj a Dürer Kertben. De amúgy – bevallása szerint – a kedvenc zenéi a K betűvel kezdődősök, ami nagy szerencse, mert a K betűs zenéket én is szeretem.</p>
<p>Itt nem sok K betűs zenekar lépett föl, úgyhogy inkább a folyosón ülve dumáztuk végig a rendezvényt, amin egyikünk sem puszta önszántából vett részt – szóval ilyen egy afféle sorsszerű találkozás.</p>
<p> </p>
<ol start="2">
<li><strong>Pszichológus- és kopaszfóbiás</strong></li>
</ol>
<p>Azonnal kialakult a szimpátia, amikor közölte, hogy fél a kopasz emberektől, mert rossz tapasztalatai vannak a szkinhedekkel. Megnyugtattam, hogy én nem vagyok hajgyűlölő, hanem magától hullott ki 20 éves koromban (amennyi idős most ő, de neki mégsem hullott még ki, csak valahogy <a href="http://img03.deviantart.net/12cd/i/2005/151/a/a/puli_and_komondor_by_gothpunk.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">összedzsuvásodott</a>).</p>
<p>Tovább mélyült a szimpátia, amikor megtudta, hogy nem csak kopasz vagyok, de iskolapszichológus is. Karrierje során – nem tudja pontosan összeszámolni, mert a matematika pont nem annyira az erőssége – öt vagy hat különböző iskolából rúgták ki magatartási problémákra hivatkozva (bár nagyobb részt “közös megegyezéssel”), és három különböző pszichológushoz járatták, de mind kudarcot vallott. Ez az egész azért érdekes (pontosabban nem érdekes, hanem épp, hogy kurvára jellemző), mert nekem meg már néhány mondat után tiszta sor volt, hogy ez egy zseni. Az oktatási rendszerünk nem tud mit kezdeni a renitens zsenikkel (sem), márpedig ez a két tulajdonság igen gyakran együtt szokott járni. Úgy meg nem nehéz kudarcot vallani, ha nincs is mit sikerre vinni.</p>
<p> </p>
<ol start="3">
<li><strong>Kerámia- és agyagbűvész, bábkészítő</strong></li>
</ol>
<p>Végül keramikus szakon végzett a Kisképzőben, ami az egyetlen olyan középsuli, amiről még nem hallottam rosszat az ott végzettektől. (Nem állítom, hogy van összefüggés, de oda például nemigen vesznek fel tanárnak kádéenpéseket – na, nem kirekesztésből, hanem csak valahogy így alakul.) Úgy volt, hogy idén felvételizik a Képzőművészeti Egyetemre, bábkészítő (BÁBKÉSZÍTŐ!!! wtf??? :D) szakra, de – aszongya – miért menne egyetemre, ha már úgyis tud bábokat készíteni, és mehet inkább helyette... na, arról majd a legvégén, hogy hová megy helyette. Egyetem majd jövőre.</p>
<p>Tulajdonképpen bármiből tud bármit készíteni. Nem hazudik, ezt én is láttam. Engem pedig meg fog tanítani agyagozni!</p>
<p> </p>
<ol start="4">
<li><strong>Madarászik</strong></li>
</ol>
<p>Hobbija az ornitológia. Mikor megtudta a vezetéknevem, hogy Banka, egyből vágta, hogy az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%BAbos_banka" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Upupa epops</a> az mekkora király madár, és az a népies neve, hogy fostos bugybóka. Jee, fasza. Ezt sajnos eddig is tudtam, és reméltem, hogy mások nem. De én is szeretem ám azt a madarat: olyan a sérója, mint egy csomó embernek ezen a Punk karácsony nevű förmedvényen.</p>
<p>Jövőjét a 3. és 4. pontok kombinációjából szándékozik felépíteni, és vannak is hozzá konkrét elképzelései. Remek-remek! Mindig mondom – ténylegmindigeztmondjamisziszlipton – hogy alkossunk, találjunk ki valamit, ami még nem volt. Lehet, hogy nincs új a nap alatt, de mindig lehet új összeállításban tálalni. (Ld. a táncoló borbély Londonban, akiről <a href="http://rolandante.blog.hu/2017/01/19/2016_a_szamar_eve_ii_ii_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_ii" target="_blank" rel="noopener noreferrer">már meséltem</a>.)</p>
<p> </p>
<ol start="5">
<li><strong>FAM a főbérlője</strong></li>
</ol>
<p><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Farkas_Attila_M%C3%A1rton" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Farkas Attila Márton</a> egy – hozzám hasonlóan elcseszett – kopasz, szőrös bölcsész. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanított, és mostanában onnan lehet sokaknak ismerős, hogy Puzsér szokta hívni beszélgetőpartnernek a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=yvlLF1E6Xow" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Sznobjektív</em></a> című műsorába. Együtt csinálták egyebek mellett az <em><a href="http://apu.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Apu</a> azért iszik, mert te sírsz</em> című blogot és workshop/előadássorozatot, amit én nagyon szeretek – nemrég közös könyvet is adtak ki ezzel a címmel. Szóval igen felderültem, mikor kiderült, hogy van egy pecója a Népszínház utcában, és Csenge ebben lakozik. Imádom azt a környéket, szerintem Budapest konkrétan ott történik.</p>
<p> </p>
<ol start="6">
<li><strong>Tudja fejből Varró Dániel <em>Túl a Maszathegyen </em>c. könyvét</strong></li>
</ol>
<p>Megvolt neki hangoskönyvben, és kiskorában minden nap meghallgatta.</p>
<p>Ez azért nagy szkill, mert ha ideges vagyok, Varró Dani költészetével bármikor le lehet nyugtatni. Meggyőződésem szerint le kell menni (értsd: fel kell emelkedni) gyerekbe, mert a felnőttek sokszor nagyon furcsák – ld. következő pont.</p>
<p> </p>
<ol start="7">
<li><strong>Ő a Kishercegnő</strong></li>
</ol>
<p>Biztos voltam benne, hogy én még nem találkoztam hasonló emberrel, valami miatt mégis nagyon ismerős volt. Később aztán rájöttem: a Kisherceg! Hát persze, Don Quijote mellett a másik nagy példaképem. Csak lányba.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/principito.jpg" alt="principito.jpg" class="imgnotext" width="407" height="407" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>El Principito y El Quijote</small></strong></p>
<p> </p>
<ol start="8">
<li><strong>Ő a világ legboldogabb embere</strong></li>
</ol>
<p>Legalábbis ezt állítja. És ilyesmiről miért hazudna valaki?! </p>
<p> </p>
<ol start="9">
<li><strong>Mindezek eredményeként: jön velem hazasétáltatni Rocinantét.</strong></li>
</ol>
<p>Ki ne akarna a világ legboldogabb emberével kamínózni?! Vasárnap érkeztünk Portoba, most indulunk. Muxia mellől felkapjuk majd a szamarat, aki meg felkapja a cuccainkat, és út közben majd jól megváltjuk a világot.</p>
<p>Szóval kész a terv.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170221_155715.jpg" alt="20170221_155715.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="378" height="629" /></p>
<p style="text-align: center;"> <small><strong>Fejből rajzolt Porto</strong></small></p>
<p> </p>
<p>Csenge egyébként egy lány. 20 éves, és nem a csajom. Még van jó 7 évem a kapuzárási pánikig, de akkor meg már túl öreg lesz. Azért jön velem, mert szívesen jön, én meg örülök neki. Annál is inkább, mert a személyében egy csomó elméletem igazolására ill. megerősítésére ráleltem. Azok a rám rakódott dolgok, amiktől nekem szennyeződésekként meg kellett szabadulnom, hogy ma az legyek, aki vagyok, rá, úgy tűnik, soha nem rakódtak le. Tök tiszta gondolkodású és érzésű ember, amiben – velem ellentétben – nincs semmi túlagyalás. Szóval megyünk, oszt meglátjuk. Hátha leveszi rólam is a túlagyalás terhét. Én meg leszek az első sikeres iskolapszichológusa; a kopasz.</p>
<p>Go with the flow, má’ megin’.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170220_120305.jpg" alt="20170220_120305.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="549" height="329" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Egy portoi könyvesbolt két ablaka...</small></strong></p>
<p><u>Update:</u> Kolléganői csak a minap emlékeztették rá, hogy épp néhány nappal a Punk karácsony előtt betettek a munkahelyen (ami egy hatalmas kerámiavirág-készítő bázis) valami zenét, amire neki mozgásba lendült az asszociációs apparátusa, és spontán elkezdett a zenére mesét költeni egy szamárról, ami vándorol mindenfelé. Pedig egyébként nem szokta vándorló szamarakkal szórakoztatni a környezetét, hmm... Ezt úgy mondják: <a href="http://www.men.hu/mit-uzen-szinkronicitas-elet/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">szinkronicitás</a>. Meg úgy is, hogy Camino csoda. ;)</p>
<p> </p>
<p>----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</p>
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><strong>ENG:</strong></span></p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/tsenge1.jpg" alt="tsenge1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="463" height="345" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>This is Csenge. Or at least a picture about her. It’s already 1 thing, but only an extra out of game. See the following 9 things below which you definitely didn’t know about her.</small></strong></p>
<p> </p>
<ol>
<li><strong> I got to know her at an event called ‘Punk Christmas’</strong></li>
</ol>
<p>… of which the ‘punk’ part was real only, not the Christmas. You couldn’t see a manger of Betlehem anywhere, not even a Christmas candy, only a load of tacky alcoholics while some hideous noise sounded at the ruin pub called Dürer Garden in Budapest. As she said her favourite tones usually begin with letter K, which is lucky because I also like music begin with K.</p>
<p>Therefore in that event not too many bands with names begin K played, we were rather chatting over the party sitting in the corridor, for which event none of us had come of our own accounts – so it was a kind of inevitable encounter.</p>
<p> </p>
<ol start="2">
<li><strong> Psychologist- and peladophobia (fear of bald people)</strong></li>
</ol>
<p>The invisible ties and bounds of sympathy have been set when she mentioned her fear of bald people because she had bad experiences with skinheads. I eased her mind I am not a hair-hater, mine has been gone just by itself in my age of 20 (like she has the same age now, she still has hair just it has been <a href="http://img03.deviantart.net/12cd/i/2005/151/a/a/puli_and_komondor_by_gothpunk.jpg" target="_blank" rel="noopener noreferrer">clotted</a>).</p>
<p>Our fellowship was also extended when she got to know that I am not only bald but also a school-psychologist. During her career she was kicked out of five or six schools (she couldn’t count them exactly, because maths are not her strength) usually with ‘spirit of compromise’ and she got being attended to three different psychologists but all of them failed with her. All these details are arresting (but much more representative) because for me after the first few sentences it was clearly unambiguous that she is a genius. Our education system cannot handle this renitent genius type of children which these two features often come together. So that is not even a failure if there is nothing to be succeeded.</p>
<p> </p>
<p><strong> </strong>3.<strong> Master of ceramic, puppet maker</strong></p>
<p>At the end she finished an art school (‘Kisképző’) which is the only secondary school about I have never heard any bad reports of people who attended there. She planned to apply for faculty of puppet maker (PUPPET MAKER!! WTF?? :D), University of Fine Arts this year but as she said what the point would be of going for university if she already knows how to make puppets and instead could travel. So the university has been delayed for next year.</p>
<p>Actually she can make anything of anything. It is true, I experienced! And she is going to teach me how to make potteries of earthen.</p>
<p> </p>
<ol start="4">
<li><strong>Amateur ornithologist</strong></li>
</ol>
<p>When she heard what is my surname, “Banka” (the Hungarian name of the "hoopoe" bird) , she replied straight away that the <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Hoopoe" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Upupa epops</em></a> what a cool bird and its folksy name is ‘fostos bugybóka’ (the translator’s comment: kind of cute shitty frothy bubble bird :DDDD), yeeeaah. Sadly I had known this, but I hoped others hadn't. Anyway I like this bird too, it has a hairstyle as a lot of people had in that lovely Punk Christmas party.</p>
<p>She intends to build her future up of the combination of 3. and 4. points and she has already pictured it all. Great! I always say that we just need to create, figure out something which has not been existed so far. Maybe there is nothing new under the sun, but there is always something new to get reconsidered (for example that <a href="http://rolandante.blog.hu/2017/01/19/2016_a_szamar_eve_ii_ii_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_ii" target="_blank" rel="noopener noreferrer">dancing hairdresser</a> in London who I already mentioned earlier.)</p>
<p> </p>
<ol start="5">
<li><strong>"FAM" is her tenant</strong></li>
</ol>
<p><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Farkas_Attila_M%C3%A1rton" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Farkas Attila Márton</a> is a fucked up bald, hairy man of liberal arts just like me. He used to educate at the ‘Gate of Doctrines’ Buddhist College and his name might sound familiar for some of you because sometimes he is invited to Róbert Puzsér’s (Hungarian publicist, anchorman, social critic) ‘verity show’ called Snobjective (Sznobjektív). The <em>‘<a href="http://apu.blog.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Dad drinks</a> because you are crying’</em> named blog and lecture course was being run by them which personally I like very much. Recently they also published a book with the same title. So I get very impressed when it turned out that she has a flat in Népszínház street of where she lives. I really love that area, I think Budapest just literally <em>happens</em> there.</p>
<p> </p>
<ol start="6">
<li><strong> She knows all the fable novel called Over the Smear Hill (<em>Túl a Maszathegyen</em>) by Dániel Varró by heart</strong></li>
</ol>
<p>She used to have it in audiobook and listen to it every day when she was a child.</p>
<p>It’s such an excellent skill because if I am nervous I can be becalmed with the poetry of <a href="http://www.babelmatrix.org/works/hu-all/Varr%C3%B3_D%C3%A1niel" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Dániel Varró</a> any time. According to my opinion we need to turn child, because adults could be very strange (see the next point!).</p>
<p> </p>
<ol start="7">
<li><strong> She is <em>The Little Princess</em></strong></li>
</ol>
<p>I had that feeling that I have not ever met anybody similar to her however she was very familiar in the same time. I just realized later: The Little Prince! He is the other great ideal of mine after Don Quijote. Just Csenge is a girl.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/principito.jpg" alt="principito.jpg" class="imgnotext" width="361" height="361" /></p>
<p style="text-align: center;"> <small><strong>El Principito y El Quijote</strong></small></p>
<p> </p>
<ol start="8">
<li><strong> She is the happiest person of the world</strong></li>
</ol>
<p>As she says. And why would somebody lie about this?</p>
<p> </p>
<ol start="9">
<li><strong> Summary of all the above: she is coming with me to take Rocinante home.</strong></li>
</ol>
<p>Who wouldn’t want to walk the camino<em> </em>with the happiest person of the world? We’ve arrived to Porto on Sunday and going away soon, just we need to pick Rocinante up near Muxia who will carry our stuff and we are going to make a difference.</p>
<p>So the plan is done.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170221_155715.jpg" alt="20170221_155715.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="349" height="581" /></p>
<p style="text-align: center;"> <strong><small>Porto drawn by heart</small></strong></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p>By the way Csenge is a 20 year old girl, and not my girlfriend. I still have like 7 years until the middle age crisis but by that time she is going to be too old. She is coming with me because she wants to come and I am happy with that. I gained so many confirmations and proves of my theories since I know her. She seems she has never been touched by those kind of mental impurities which I had to get rid of from time to time to become who I am now. Her mind and her emotions are also pretty clear without overthinking things. We are going and that’s it meanwhile she might also take off the weight of overthinking from me, whilst I might be her first successful school psychologist: the bald one.</p>
<p>Go with the flow, as usual.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/20170220_120305.jpg" alt="20170220_120305.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="494" height="296" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Two windows of a bookstore in Porto...</strong></small></p>
<p><span style="text-decoration: underline;">Update:</span> Csenge’s collegues just reminded her the music that they put in their workplace (which is a giant ceramic flower-maker base anyway) before the Punk Christmas party. As listening to that tone her mind started associating and she created a tale about a donkey which is wandering all around. Usually she doesn’t entertain her environment by telling stories about wandering donkeys. This is called <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Synchronicity" target="_blank" rel="noopener noreferrer">synchronicity</a>... Or "Camino miracle", in another way. :)</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F02%2F24%2F9_dolog_amit_nem_tudtal_csengerol_9_things_you_didn_t_know_about_csenge%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F02%2F24%2F9_dolog_amit_nem_tudtal_csengerol_9_things_you_didn_t_know_about_csenge%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F02%2F24%2F9_dolog_amit_nem_tudtal_csengerol_9_things_you_didn_t_know_about_csenge%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=9 dolog, amit nem tudtál Csengéről // 9 things you didn’t know about Csenge"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2017/02/24/9_dolog_amit_nem_tudtal_csengerol_9_things_you_didn_t_know_about_csenge#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/12286115" border="0" /></a><br /></p>
aktualis
Csenge
Don_Quijote
Don_Quixote
Kisherceg
Little_Prince
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/tsenge1.jpg
https://rolandante.blog.hu/2017/02/15/9_dolog_amit_ajanlok_a_regi_blogomrol
9 dolog, amit ajánlok a régi blogomról
2017-02-15T01:16:31+01:00
2017-02-15T01:16:31+01:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p>Az <strong><em>Emberek ruhában</em></strong> egy ironikus humorú blog volt, szórványosan tartalommal is ellátva, még jóval a szamarazás előtti időkből. Van rajta vagy negyvenvalahány bejegyzés, nagyobbrészt tőlem (<small>özv. Mohácsy Károlynétól</small>), de két kollégám (<small>Dr.Rossz és Dr.Grün</small>) is alkotott oda párat. Mindet a jobbítási vágy szülte, de ügyeltünk arra is, hogy aki szereti saját gyengeségeit másba projektálni, aztán megsértődni, annak ez maradéktalanul sikerülhessen. Szerintem provokálni ér, sőt, hasznos. Sőt, kell.</p>
<p>Ajánlok kilenc tételt, saját kedvenceimet <span>–</span> szubjektív jósági sorrendben. Katt a címekre! ;)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/blogskin2.jpg" alt="blogskin2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>EMBEREK RUHÁBAN <span>– Mert a király meztelen</span></small></strong></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<ol start="9">
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2014/03/13/a_kilencdolog_blog" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>A Kilencdolog blog</strong></a></li>
</ol>
<p>Már Pitagorasz is a 10-es számot istenítette, mint a tökéletesség matematikai megnyilvánulását. Kézenfekvő az ajánlást annak indoklásával kezdenem, hogy én miért fogok mégis mindig 9-es listákat összeállítani, például 10-es listák helyett.</p>
<p> </p>
<ol start="8">
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2013/01/08/konyvajanlo_biblia" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Biblia-ajánló</strong></a></li>
</ol>
<p>Kedvenc bestsellerem. Több szempontból is érdemes fellapozni, itt megemlítek ezek közül néhányat. Ezek után garantáltan kedved fog támadni hozzá neked is! (A könyvajánló egy mondata ráadásul valamennyire még a jövőmet is előrevetítette, teljesen szándékolatlanul: "<span>A Biblia szívből ajánlható minden könyvbarátnak nemre, korra</span><span> <span style="text-decoration: line-through;">vallásra</span></span><span> való tekintet nélkül, lélekmelengető olvasmányként esős délutánokra, utazásokhoz gyalog, szamárháton vagy a szeretet szárnyán...")</span></p>
<p> </p>
<ol start="7">
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2014/04/03/parodajz_city" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>A <em>Hooligans</em> zenekar elhelyezése a világ folyásában</strong></a></li>
</ol>
<p>Nagyon utálom az átverést. Ha tenyérbemászó, pénzhajhász transzvesztiták azt hazudják, hogy rockzenét játszanak, akkor a bennem élő ősrocker kötelességének érzi, hogy szóljon: ezek pöcsök.</p>
<p> </p>
<ol start="6">
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2013/02/15/biblia_remake_ii_resz_a_moszkva_ter_peldazat" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><b>A Moszkva tér példázat</b></a></li>
</ol>
<p>A hatodik legkirályabb poszt egy szeretett példabeszéd rebootja kedvenc filozófusomtól, <span style="text-decoration: line-through;">Schopenhauertől</span> Jézustól.</p>
<p> </p>
<ol start="5">
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2017/02/08/esti_gondolatok_335" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Vers mindenkinek: <em>Altató</em></strong></a></li>
</ol>
<p>Írtam életemben összesen vagy 7 rossz verset erre a blogra, általában alkalmakra. Nehéz is őket összemérni, nagyon különbözőek. Altatókölteményem pont nem alkalmi, viszont mindeddig a legutóbbi, úgyhogy mondjuk ezt ajánlom.</p>
<p> </p>
<ol start="4">
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2013/02/12/vatikani_allaskinalat" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Vatikáni állásajánlat</strong></a></li>
</ol>
<p>Lemondott Benedek pápa. Helyére jelentkezőket várt a Vatikán, de nem bírtak megfogalmazni egy valamirevaló álláshirdetést, úgyhogy feladtam helyettük én. Valahogy működhetett, mert az új pápa teljesen jó lett.</p>
<p> </p>
<ol start="3">
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2012/09/16/oszodieta" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Őszödiéta</strong></a></li>
</ol>
<p>Ki ne felejtette volna már el Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkját az országház előtt. Szerintem volt mit ennie közben – a két fent említett cimbivel közösen ezt a menüt állítottuk össze számára.</p>
<p> </p>
<ol start="2">
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2014/04/05/mese_a_szegenylegenyrol_aki_tarkon_baszta_orbant_egy_peklapattal" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>A szegénylegény és a péklapát</strong></a></li>
</ol>
<p>A 2014-es országgyűlési választásokra egy mese formájában foglaltam össze benyomásaimat a(z akkori) politikai színtérről. Félelmetesen polkorrekt; ellenjavallott BÁRMELY politikai szekta hívei számára. A rövidített változatából született <a href="https://www.youtube.com/watch?v=PLOpnOnDsvc" target="_blank" rel="noopener noreferrer">egy tök jó videó</a>, amit már láttak vagy 160 ezren, de hozzám azért a hosszabb, írott verzió áll közelebb.</p>
<p> </p>
<ol>
<li><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2014/03/31/komuves_kelemenanna" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Kőműves Kelemenanna</strong></a></li>
</ol>
<p>Rövidke szín-főművem. Nagyon mély személyes tapasztalatok húzódnak mögötte. Szerves részét képezi a hozzá tartozó <em>elemzés </em>is. Ha csak egyetlen dolgot olvasol el ma az interneten, akkor… akkor az legyen valamelyik előző bejegyzés a <strong>Rolandante</strong> blogról, de azért Kőműves Kelemenanna is elég jó döntés.</p>
<p>:)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/blogskin_1.jpg" alt="blogskin_1.jpg" class="imgnotext" width="429" height="322" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F02%2F15%2F9_dolog_amit_ajanlok_a_regi_blogomrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F02%2F15%2F9_dolog_amit_ajanlok_a_regi_blogomrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F02%2F15%2F9_dolog_amit_ajanlok_a_regi_blogomrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=9 dolog, amit ajánlok a régi blogomról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2017/02/15/9_dolog_amit_ajanlok_a_regi_blogomrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/12262062" border="0" /></a><br /></p>
blog
politika
internet
irodalom
vallás
vicces
emberek_ruhában
kilencdolog
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/blogskin2.jpg
https://rolandante.blog.hu/2017/01/29/a_szellemi_fuggetlenseg_es_tudatos_elet_reklamja_declaration_of_intellectual_independence_and_consci
A szellemi függetlenség és tudatos élet reklámja / Declaration of intellectual independence and conscious life
2017-01-29T06:42:00+01:00
2017-01-29T06:42:00+01:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p> <span style="text-decoration: underline;"><strong>HU:</strong></span></p>
<p>Nincs csőlátásom, nem vagyok terelgethető birka, és rendelkezem saját ízléssel. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s törekszem rá, hogy ezt minél kifejezőbben tegyem, miközben kész vagyok más népekét is elsajátítani.</p>
<p>Az információgyűjtés megelőzi a véleményalkotásomat, és nem szeretem, ha az emberek összekeverik a kritikai hozzáállást a rosszindulattal. A normakövető széplelkűségnél többre tartom az ok- és célfeltáró gondolkodást. Ahelyett, hogy megadnám a segítségre szorulónak azt, amiről <em>egóa</em> úgy véli, hogy szüksége van, inkább segítek megtalálni, hogy mire lenne <em>valójában</em> szüksége.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15995443_10155009844084189_844531602_n.jpg" alt="15995443_10155009844084189_844531602_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="475" height="365" /></p>
<p>A dolgok értelmét keresem. A bevett rutinoknak és problémakezelési módoknak is feltárom az eredeti célját, és ezt nem keverem össze az elérésére hivatott eszközzel. A pénzt is – eszközként – a helyén kezelem: a zsugori kapzsiság és a mesterkélt sznobság egyaránt távol áll tőlem.</p>
<p>Tudatosan lázadok agyam tápon tartása ellen. Nem dőlök be a divatnak, az élménytársadalom sulykolásának, értelmetlen illetve értelemellenes kampányoknak. A technikai vívmányokat ésszel, célvezérelten használom, nem pedig behódolok nekik. Nem divatos, hanem stílusos kívánok lenni az önkifejezésben.</p>
<p>Az arcomba tolt mainstream kultúrán kívül kirándulásokat teszek az undergroundba, és igyekszem megismerni, megérteni az alternatív mozgalmakat, megfontolni a nem kézenfekvőt is, tisztába kerülni a lehetőségekkel és a világ sokszínűségével.</p>
<p>Az együttélés adott szabályait tiszteletben tartom, de nem veszem természetesnek a fennálló gazdasági rendszert, társadalmi szerkezetet, sem a nyugati világ jogi és etikai rendjét. Mások nézeteit nem nézem le, de szintén nem veszem át kritikátlanul. A csoporton belül is saját egyéniségem nyilvánul meg, <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Gustave_Le_Bon" target="_blank" rel="noopener noreferrer">LeBon</a> és Freud “tömegben feloldódott ősösztönei” helyett. Képes vagyok önálló véleményt alkotni, nem szorulok rá, hogy politikai, kulturális vagy vallási holdudvarokhoz csatlakozzam. A mindenkori rendszer konstruktív ellenzékeként (és nem romboló ellenségeként) kész vagyok értelmes, célravezető diskurzust folytatni e témákban.</p>
<p>Az emberekről tetteik szerint foglalok állást, nem pedig származásuk, identitásuk vagy külsőségeik alapján.</p>
<p>Minden körülmények között fontosnak tartom a számunkra adott valóság hathatós vizsgálatát, miközben nyitott vagyok a transzcendenciára és a belénk szocializált szűk, hipnotikus tudati állapoton való felülemelkedésre is.</p>
<p>Reflexszerű hárítás és elfojtás helyett fontolóra veszem a bírálatokat, saját magamat is folyamatos önvizsgálatra késztetem, és ezek tanulságai mentén kész vagyok változtatni az álláspontomon, képes vagyok bocsánatot kérni, hálát adni, alkalomadtán saját magamon is nevetni. Kreatív energiáim kibontakoztatására törekszem, és erre a törekvésre másokat is sarkallok.</p>
<p>A világ és emberiség egységének önálló megnyilvánulásaként törődöm saját fizikai és mentális jólétemmel, és tisztában vagyok vele, hogy akárcsak e kettő, úgy a köz és a szubjektum jóléte is egymást feltételezi.</p>
<p>A dipólusos gondolkodás csábító egyszerűségét legyőzve meglátom a rosszban a jót, a jóban is a tovább javíthatót, odafigyelek az emberek, az események és a jelenségek árnyalataira. Kontextusában tekintek mindenre; globálisan és jövőorientáltan gondolkodom, lokálisan és a jelen valóságára fókuszálva cselekszem.</p>
<p><br /><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15978637_10155009843494189_1247917056_n_1.jpg" alt="15978637_10155009843494189_1247917056_n_1.jpg" class="imgnotext" width="324" height="325" /></p>
<p>Kifejezem gondolataimat és érzelmeimet, de tartózkodom a kategorikus kijelentésektől: dobozolás és címkézés helyett rugalmasan tartom kognitív kapacitásom. A személyes autonómiám felé megtett lépésekre <em>öntudattal</em> tekintek, de igyekszem távol tartani magamtól az <em>önhittséget</em> és az önvizsgálatot akadályozó <em>önérzetességet</em> – az igazságot keresem, nem az <em>önigazolást. </em>Választok magamnak és tisztelek bizonyos mintákat, de lojalitásom senkit és semmit nem követ vakon és kritikátlanul (még a sörreklám dramaturgiáját sem).</p>
<p>A realitás mezején mozgok, de utópiámra mindig kívánatos viszonyítási pontként tekintek, ennek pedig ezt az útját látom: SZELLEMI FÜGGETLENSÉG, ÉN ÍGY SZERETLEK!</p>
<p>...</p>
<p> </p>
<p>------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15996164_10155009874389189_309761940_n.jpg" alt="15996164_10155009874389189_309761940_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="483" height="362" /></p>
<p>-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</p>
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><strong>EN:</strong></span></p>
<p>I’ve got no tunnel vision, I’m not a sheep to shepherd, I’ve got an own taste.</p>
<p>I aim to speak my language the more expressively, while being ready to learn other nations’ too.</p>
<p>I gather information before shaping my opinion. I don’t like when people confuse my critical attitude with malice. I value the reflection focusing on reasons and purposes. I rather help people in need to find what they <em>really</em> need instead of giving them what their <em>ego</em> think they need.</p>
<p>I’m searching for the meaning of things; I even explore the original purpose of established routines and coping methods, while not mixing them with means to achieve them. I handle money as a tool in its place: stingy greed and artificial snobbism are both far away from me.</p>
<p>I consciously rebel against keeping my mind on diet. I don’t dip into fashion, hammering into adventure-society, campaigns of no sense or against sense. I use technical achievements purposively with sense and don’t surrender to them. I don’t aim to be fashionable, but rather stylish on behalf of self-expression.</p>
<p>Besides the mainstream culture continuously coming to my face I regularly make trips into the underground and aim to get to know and understand the alternative movements, to be aware of the opportunities and the world’s diversity.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15995443_10155009844084189_844531602_n.jpg" alt="15995443_10155009844084189_844531602_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="450" height="347" /></p>
<p>I respect the actual norms of the society, but I don’t take the existing economic system and social structure for naturally given, nor the legal and ethical rules of the Western world. I’m able to form an independent opinion, I don’t starve to join various political, cultural or religious associations. Furthermore, I’m ready to continue meaningful, counterproductive discourses regarding these topics, as a controlling opposition (and not as enemy!) of the current system.</p>
<p>I judge people based on their acts, not on their origins, identities or externalities.</p>
<p>I consider the effective and even scientific study of the reality given to us as important under all circumstances, while being open to transcendence and to rise above the tight, hypnotic state of mind socialized into us.</p>
<p>Instead of reflexive and egoistic parry I consider criticism, even force myself to do continuous self-examination, and based on these I’m always ready to change my opinion or even to laugh at myself. I strive for unfold my creative energies and I expect it from others too.</p>
<p>I care about my own physical and mental well-being as a unique manifestation of the unity of world and mankind, and I’m well aware that just like these two, the public and the individual’s well-being are interdependent too.</p>
<p><br /><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15978637_10155009843494189_1247917056_n_1.jpg" alt="15978637_10155009843494189_1247917056_n_1.jpg" class="imgnotext" width="368" height="368" /></p>
<p>Overcoming the seducing simplicity of dipole thinking I see the good in the bad, and recognize the bad in the good as well; I pay attention to shades of people, events and phenomena. I contemplate everything in context. I think global and future-oriented, I act local concentrating on present's reality.</p>
<p>I express my thoughts and feelings, but avoid categorical statements. I keep my cognitive capacity flexible instead of boxing and labelling. I choose and honour certain patterns, but my loyalty follows no one blindly without criticism.</p>
<p>I’m moving on the field of reality, but I always view my utopia as a reference point, and this is the way I see it: INTELLECTUAL INDEPENDENCE IS LIBERTY ITSELF!</p>
<p>…</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F01%2F29%2Fa_szellemi_fuggetlenseg_es_tudatos_elet_reklamja_declaration_of_intellectual_independence_and_consci%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F01%2F29%2Fa_szellemi_fuggetlenseg_es_tudatos_elet_reklamja_declaration_of_intellectual_independence_and_consci%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F01%2F29%2Fa_szellemi_fuggetlenseg_es_tudatos_elet_reklamja_declaration_of_intellectual_independence_and_consci%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szellemi függetlenség és tudatos élet reklámja / Declaration of intellectual independence and conscious life"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2017/01/29/a_szellemi_fuggetlenseg_es_tudatos_elet_reklamja_declaration_of_intellectual_independence_and_consci#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/12162995" border="0" /></a><br /></p>
társadalom
szabadság
etika
függetlenség
liberty
filozofia
gondolkodásmód
utopia
society
ethics
mindset
indepenedence
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15995443_10155009844084189_844531602_n.jpg
https://rolandante.blog.hu/2017/01/19/2016_a_szamar_eve_ii_ii_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_ii
2016 – A szamár éve (II./II. rész) / 2016 – Year of the Donkey (Part II./II.)
2017-01-19T15:36:49+01:00
2017-01-19T15:36:49+01:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p><span style="text-decoration: underline;">HUN:</span></p>
<p><a href="http://rolandante.blog.hu/2016/12/25/2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i" target="_blank">/Katt az I. részhez/</a></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Hazamenetele előtt még egyszer találkoztam Takashival, amikor – immár Chewie csacsit leadva – a santiagoi reptérre tartott. Nekem csak július legvégére volt haza repjegyem, úgyhogy még lepocoltam kicsit Fisterrában, majd én is hazatértem családozni, barátozni, rekreálódni. Ekkorra kialakulni látszottak a terveim a következő egy évre. Augusztus utolsó napjaiban, amikorra anyagilag pont lenullázódtam, visszatértem Galíciába, hogy pénzt keressek e tervek megvalósítására. <em>Majdnem</em> sikerült is összeszedni annyit, amennyi kellene hozzá, de – ahogy elég gyakran mondom – a <em>terv</em> az mindig csak „B terv”, az „A terv” meg az, hogy majd valami teljesen más fog történni… A lényeg, hogy legyen benne sok mosoly!</strong><br /><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15970071_10155009843949189_470756630_n.jpg" alt="15970071_10155009843949189_470756630_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="581" height="340" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Takashitól hazarepülése előtt a Monte do Gozo-i lengyel albergue-ben vettem búcsút, ahol a két önkéntes, Wiktoria és Mikolaj fogtak közre minket Rocinantéstul egy közös fotóra. A szintén közrefogott lány egyetemi évfolyamtársam volt, ami nagy örömöm. Kriszta segít most angolra fordítani e blog bejegyzéseit (ezt az egyet most pont nem), mert rendes. Örök hála érte! Pszichológusként dolgozik, közben meg tűzön járást oktat és néprajzi kutatásokat folytat a tűzhöz kötődő rituális hagyományokkal kapcsolatban. Spanyolországban Szent János napjának éjjele a tűz ünnepe</strong></small><small><strong>; ennek</strong></small><small><strong> alkalmából érkezett</strong><strong>, és ha már erre járt, sétált kicsit a caminon – az is elég rituális, és a legvégén a zarándok még el is éget valamit. Mindjárt mesélek erről…</strong></small></p>
<p>Fisterrában ezúttal nem alakult minden a legjobban.</p>
<p>A világnak itt hivatalosan vége (finis terrae = a föld vége), ahol a zarándok a nagy vándorlása végeztével köt ki. Nem vezet már tovább út, csak a végtelen óceán hömpölyög. Az elmerengés, az összegzés, a magunkba szállás helyszíne, na meg a hömpölygésé. Az Atlantin kívül ugyanis igen erőteljes energiaóceán is hömpölyög, mivel igen erőteljes érzelmek is hömpölyögnek az ideérkezők lelkeiben. Már a kereszténység előtt, a kelta időkben is rituális helyszín volt ez, ahol sokszázados hömpölygő tradíciók nyomait érzi immár saját bőrén az ember. A vándor eléget valamit, amit magával hurcolt az úton, így szakad el múltja egy részétől, s az óceánban megmártózva tisztul az új kezdethez. A halászfalucska egy kis szélvédetlen félszigeten terül el, szóval a föld, a víz és a tűz mellett a levegőt is keményen kapjuk az arcunkba, ehhez hozzáadva a szívet pedig nyilván megszületik a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=MYWscQXiV2o" target="_blank">Bolygó Kapitánya</a>: a világ 5 kontinensének faölelgetői tanyáznak itt le rendre magas számban, hosszabb-rövidebb időkre.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/rokinak010_0.jpg" alt="rokinak010_0.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="565" height="424" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>„God damn hippies” a Mar de Forán</strong></small></p>
<p>A caminon többnyire pozitív érzelmeket él át az ember, amelyek a legvégére igencsak fel tudnak gyülemleni – így történik a csoda. Ha viszont rossz dolgok szállnak meg, itt azok eredményeit is hatványozva kapjuk. Szerintem kiváló hely megtanulni, hogy mennyire felelősek vagyunk saját gondolatainkért és érzelmeinkért. Azokkal teremtünk. Magunkat és a világot! Bennem továbbra is mocorgott még egy jó adag feldolgozandó negatívum az előző évből, és ez a hely – korábbi hagyományos nyaralóhelyem – nemhogy nem feledtette, de inkább felszínre hozta őket.</p>
<p>Egyetlen dolgot van most lehetőségem elmesélni: nekiálltak baszogatni a helyi hatóságok. Új seriff érkezett a faluba az új polgármester személyében, és kiadta az egyik alpolgármesterének, hogy oldja meg a „hippi problémát” (amit egyébként lehetetlen), merthogy azok nem igazán fogyasztanak, ámde szeretnek szervezkedni, kritizálni, alternatívákat (pl. ingyen szálláshelyeket) kínálni a turizmusközpontú helyiekkel szemben, és közben még jól is érezni magukat. Az alpolgármester úgy döntött, hogy velem kezdi a tisztogatást, hogy úgy tűnjön, mintha csinálna valamit (ha már a szembetűnő hippi-főhadiszállás <a href="https://www.facebook.com/theworldfamilyfisterra/?fref=ts" target="_blank">World Family bárt</a> a mai napig sem sikerült felszámolnia, és a Mar de Fora strandról sem sikerült eltüntetnie az ott csövezőket, vagy megszüntetnie az esténkénti tábortüzeskedést).</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15969868_10155009843674189_1771555206_n.jpg" alt="15969868_10155009843674189_1771555206_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="508" height="381" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>A világítótorony lábánál, régebben. Háttérben óceán és ég, alattam szikla. Szép hely.</strong></small></p>
<p>Az történt, hogy kimentem a világítótoronyhoz szamárral, ahogy immár 3 éve rendszeresen szoktam, amikor Fisterrában járok, hogy a furulyámmal hadonásszak, gyerekeket csacsigoltassak, csacsipecsétet nyomjak a kezükre és a zarándokok credentialjába, meg házgyáros bizbazokat osszak az emlékgyűjtésre fogékony turistáknak és zarándokoknak annyiért, amennyit ők szeretnének adni érte. Hétvégén mindig sok ember van, ami eddig afféle jolly joker lehetőséget biztosított, ha már éppen kopott volna fel az állam, <em>ami én vagyok</em>.</p>
<p>Az akusztika pompázatos, az időjárás meg teljesen kiszámíthatatlan egy ilyen extravagáns helyen: a szerencsétlen flótásra ezúttal 10 percnyi muzsika után szakadt le az ég – szednem kellett a sátorfánkat. Rocinante a biztonság kedvéért búcsúzóul jókora adagot fosott a betonra, amit egyébként rendszerint a fűre szokott, avagy legtöbbször tartogatja inkább „hazáig”. Takarítani a vihar miatt esélyem sem volt; menekülőre kellett fogni. Másnap, mikor visszamentem, épp arra chillezgetett az alpolgármester, megragadta hát az alkalmat, hogy jól lecsesszen a szamárfos miatt. Elmagyaráztam a szitut, meg hogy kecske- és kutyaszarral is tele van az egész környék (egy gazda ott legelteti a kecskenyáját, a kutyák meg a turistákkal és a helyiekkel jönnek), és ez is azokhoz hasonló (értsd: ugyanúgy <em>szar</em>), csak kicsit nagyobb. Azt mondja, legközelebb takarítsam el. Bocsánatot kértem, és ebben ki is egyeztünk aznapra.</p>
<p>Másnap mégis jött a Policia Local (biztos a két ott tanyázó giccsboltos hívta), és a rendőr bácsi is a kaka sztorival állított nekem. Mondom, ezt már kitárgyaltuk a főnökkel. Azt mondja, akkor is húzzak el. Miért is? Hát, ööö… mondjuk akkor azért, mert itt nem lehet szamárral lenni. De hát az is csak egy állat, a kutyák meg a kecskék bezzeg maradhatnak. Szamárgyűlölőnek tetszik lenni? Hát, ööö… na húzzak innen azonnal, és a válaszokat majd megkapom az alpolgármestertől, és mondta a nevét, hogy kit keressek majd másnap a városházán.</p>
<p>Különféle korú, nemű és világnézetű helyi ismerőseim, akik ismerik az alpolgármester múltját, elláttak mindenféle jótanáccsal, hogy mivel fenyegessem meg ahhoz, hogy békén hagyjon. Ilyesmit nem terveztem, mert nem stílusom, de bementem azért másnap, hogy az én <em>kannibálspanyolommal</em> győzködjem őt a jogaimról. Az irodája falán Che Guevara képe lóg, de szerintem a Comandante tökre nem lenne rá büszke, mert – jó fizetésért – igen parasztul bánik a szabadságra törekvőkkel.</p>
<p>Mondott mindenféléket, de valójában semmilyen jogszabályt sem tudott felmutatni velem szemben, hiába kértem. Azt mondja, jó, akkor állattal lehetne épp ott lenni, de pénzt kérni nem lehet semmiért, csak a két giccsboltosnak, akiknek engedélyük van. Oké. Bár én aztán nem kértem. Aki tesz a kalpagba, az magától teszi, de oké. Bár marha sokan ott szoktak kalapozni, és eddig senki nem szólt senkinek semmit, köztük nekem sem, de oké.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15978521_10155009843619189_624399688_n.jpg" alt="15978521_10155009843619189_624399688_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="545" height="266" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Fisterra polgármesterének szülei: Richard Nixon és Eric Cartman… Jó, én nem is ismerem, csak így tudom elképzelni.</small></strong></p>
<p>Szóval kimentem másnap, gitáros pajtit váltva a világítótoronynál. Azt mondja, őt nem vegzálták. Ma se, meg sose. Oké. Én most akkor sem flótázok, csak kikötöm a szamarat a fűre, és leülök mellé bizbazokat nyirbálni. Se pecsét, se kalap. De az emberek így is csak jönnek és jönnek, hogy én honnan jövök, hová megyek, hogy hívják a csacsit, megsimogathatják-e, hol alszunk, mit nyirbálok itt, persze, hogy visznek csacsikitűzőt, mennyi? ingyen? de hagyhat, amennyit kedve és lehetősége tartja? persze, hogy menjünk egy kört a kisfiával csacsiháton, lefényképezem-e a családot Rocinantéval, áh, de inkább én is álljak oda, ez az évszázad szelfije, tessék, pénz, nekik van még egy csomó, nagyon szívesen, buen camino peregrino, hú, de szép az óceán, látod, kisfiam ez egy <em>zarándok</em> volt, mert ez a meghosszabbított <em>Camino de Santiago</em> végpontja, tudod? … Nagyon szeretem, sok ilyenkor a mosoly!</p>
<p>Jön azt erre megint a hekus bá’, hogy csaholnának szaros seggű chihuahuák az ágya felett.</p>
<p>Hú, de pofátlan vagyok, na takarodjak innen. Ki, én? Voltam a főnöknél, ahogy megbeszéltük, és azt mondta, a szamár maradhat, ha eltakarítom a kakát, csak kalapozni nem ér. Lát itt kalapot, utcazenét vagy kereskedelmi tevékenységet? A többi zenész, na, ők kalapoznak, de én nem, mert szabálykövető, tisztességes külföldi zarándokcsávó vagyok. (Tudjátok, akikből él a falu meg fél Galícia.) Hát, ööö… és erre ordítani, meg közben valamit írogatni kezd. Azt mondja, akkor most feljelent állatkínzásért. Hát, ööö… mondjuk, mert nincs árnyékban a szamár. Mutatom neki, hogy mehetne a szamár árnyékba is, csak ő inkább a füvet választja, hogy a napon legelészhessen, mivel nagyon falánk és napkedvelő állat. Ordít erre tovább, hogy miért nem csinálom ezt inkább Muxiában. Mondom, nyugodjon meg, majd ott is fogom. Mikor? Holnap már arra megyünk. Akkor adidasz vagy adios vagymi, és ez alatt azt érti, hogy többet nem kíván itt látni. Nyilván úgy hitte, hogy majd nem megyek be az alpolgármesterhez, hanem <em>csak úgy</em> elódalgok végleg, szamarastul.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15995887_10155009843759189_1960764702_n.jpg" alt="15995887_10155009843759189_1960764702_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="525" height="413" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Miután elhajtott a rendőr bácsi, levezettem Rocit a fűről, hogy bizonyítékfotót készítsek az árnyékba vonulási lehetőségről. (Az árnyék persze mozog, de így, délután valahol azért mindig van.) A rendőrség itt is nyilván szolgál és véd, csak ezúttal itt sem derült ki, hogy kit. Az embereket biztos nem, mert ők szeretik a szamarat, az – immár zsákba gyűjtött kakájú – szamarat sem, mert ő is szereti az embereket és az általam kezükbe átruházott tonnányi jutalomrépát. Pand Úr meg arra használja fel szegényt, hogy fogást találjon énrajtam. Ez igen álságos dolog szerintem... A bizniszt szolgálja és védi. A BIZNISZT!!</small></strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15996116_10155009843714189_2047239003_n.jpg" alt="15996116_10155009843714189_2047239003_n.jpg" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" width="180" height="240" />Esténként a tűznél aztán jól kipanaszkodtam magamból ezeket a történéseket az állandó, a temporális és az egyszeri <em>parti</em> arcoknak. Utolsó este egy tartósan a bícsen csövező angol cimbora bizalmasan megkérdezte, hogy ugye azért élvezem is ezt a mini szabadságharcot. Jó kérdés, addig nem is gondolkodtam ezen. Csak csináltam, amit adott esetben igazságnak éreztem, de így, belegondolva: <strong>MÉG SZÉP, HOGY ÉLVEZEM!</strong> Kellemes dolog követni, amit igazságnak érzünk. Akkor jó, ezt akarta hallani, vállveregetés, hájfájv. Rám biztos büszke lenne a Comand- és a Rocinante, haha… Aztán persze elódalogtam (bár végül nem Muxiába).</p>
<p>Na de!</p>
<p>A sok baszkurálás mellett voltak jó kis egymásra találások is, ahogy hál’istennek az lenni szokott. Egy fontosat muszáj elmesélnem, ha már az alcímben az előretekintést is beígértem. Találkoztam ugyanis azokkal, akik megadták a keresett plusz kihívást a régóta bennem motoszkáló hazasétához. <strong>Hazavinném ugyanis Rocinantét lenyugdíjazni, gyalog. De akkor már előbb beugranánk Rómába is...</strong></p>
<p>Idén 22 éves lesz a szamár, ami emberévben a nyugdíjkorhatárt súrolja. Igaz, bomba formában van, mivel aktív életet él remek vakációkkal fűszerezve, viszont megérdemli immár a végleges pihenést; az általa begyűjtött élménymennyiség egy egész szamáréletre kitart. Ez lenne a végső, nagy meló. Régóta gondolkodtam már rajta, de úgy éreztem, hogy hazamenni a világ végéről Magyarországra egy elég nagy misszió ahhoz, hogy másokat is érdekeljen. Valamiféle belső kényszert érzek a megosztásra, <span>az ismeretterjesztésre,</span> a motiválásra; hiába sejtem előre, mennyi frusztrált emberkének fogja ez szúrni a szemét (tarthatom majd a hátam, amiért nem az ő általuk ismert rendszer malomkerekét hajtom, hanem igyekszem sajátot kreálni magam köré – lehetőleg egy élhetőbbet).</p>
<p>Gondolkozzunk el a fisterrai történések mozgatórugóján: a hiénák belekapaszkodnak az első kézzelfogható szabálytalanságba, a szamárszarba (miközben ahhoz viszonyítva mérhetetlen mennyiségű szart s szemetet hagynak maguk után a zarándokok meg a turisták), pusztán azért, mert addig a két-három óráig, amíg ott vagyunk Rocival, a giccsboltos, aki fizet a városházának, kicsivel kevesebb ronda hulladékot tud drágán eladni… </p>
<p>Az a tapasztalatom, hogy e rendszer, amibe születtünk, csak keveseket vezet boldogságra, és ez a tény már önmagában megbetegíti a sokakat. Szeretném felajánlani a lehetőséget, és megmutatni, hogy aki hozzám hasonlóan betegnek és megbetegítőnek érzi ezt a berendezkedést, annak nem kötelező benne maradnia. Próbálják elhitetni, hogy szükségszerű és kötelező, ezért igyekszem majd példát adni rá, hogy nem az. A rendszeren belüli változás (pl. több pénz szerzése a kevés helyett) mindig csak látszatváltozás! A valódi változáshoz ki kell lépnünk a rendszerből, avagy meg kell azt változtatnunk a magunk szintjén – én a részemről inkább ezt érzem kötelezőnek.</p>
<p>Ilyesmikről beszélgettem a magyar zarándokházaspárral, akikkel együtt néztük meg egy este a naplementét a világítótoronynál. Erre ők bedobták, hogy éppen szakma- és életmódváltásban vannak mindketten: Andris ügyvédből filmessé avanzsál, és szeretne dokumentumfilmet forgatni. A hazaút a szamárral lehet egy szuper jó téma. Marcsi modellből lett sminkes, valamint egyéb háttérmunkákban és a projekt menedzselésében is tudna segíteni – agyaljunk az együttműködésen! Ez folyik most... Fisterra, miközben ily csúful kivet önnön testéből, ilyen új barátokkal hoz össze: dupla jel a moccanásra. Az irány úgyis adott: <em>menjünk a flow-val</em>!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15978759_10155009844139189_1099946287_n.jpg" alt="15978759_10155009844139189_1099946287_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="445" height="447" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Marcsi & Andris</small></strong></p>
<p>Mindezek után hazajöttem 3 hétre. Voltam a Művészetek Völgyében, aztán Ozorán, ahol kiderült egyebek mellett, hogy miért vonyítanak a kutyák kórusban a holdra (hát azért, mert az tök jó!), családilag megünnepeltük a nagymamám kilencvenedik, majd a bátyám negyvenedik születésnapját, lepacsiztam fontos barátokkal, aztán augusztus legvégén visszavonultam Galíciába, hogy egyik bevett helyemen, a Mélide melletti druida híd tövében sátrazva pecsételjem és furulyáljam össze a minimális mennyiségű zsuzskát a szamárnyugdíjazó misszió megkezdéséhez. Amihez kéne egy kamera, egy telefon, egy kellemesen kompakt, billentyűzettel ellátott táblagép, hogy rendszeresen hírt adhassak magunkról, és maradjon nyoma a túrának. Meg egy új hálózsák, málhafelszerelés, szamároltás, pálinka nyilván, meg vagy kéthónapnyi szervezkedés Magyarországon, satöbbi...</p>
<p>Valószínűleg lehetne amúgy szponzort találni egy ilyen projekthez, de én azt nem nagyon szeretnék. Az már meg is köti valamiben az ember kezét, avagy a szamár patáját. Olyan szponzorban lennék érdekelt, ami cserébe olyasminek a propagálását ajánlja, amit magamtól is szívesen támogatnék. Hogy fényképekkel meg nyereményjátékokkal reklámozzak valami ilyen vagy olyan márkájú ezt vagy azt, az nemigen tartozhat ebbe a körbe. Szóval egyelőre nem tudom, mi tartozhat. Úgyhogy inkább összegyűjtöm egyedül a szükséges minimumot, gondoltam magamban, kifogyás esetén meg majd improvizálunk. Az jó izgi lesz!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15942034_10155009844129189_2132706664_n.jpg" alt="15942034_10155009844129189_2132706664_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="400" height="534" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Csacsipecsételő állomás. Ha ott vagyok, pecsételek és barátkozom, ha nem, akkor meg ilyen üzeneteket kapok („…Láttuk a szamarat, és magunkra emlékeztetett…”), miközben, gondolom, Roci osztja a pecsétet, hihi...</strong></small></p>
<p>A mélidei <a href="https://www.facebook.com/pg/rolandyrocinante/posts/?ref=page_internal" target="_blank">történéseket</a>, <a href="https://www.facebook.com/pg/rolandyrocinante/photos/?tab=album&album_id=657767474404455" target="_blank">találkozásokat</a> dokumentálgattam Facebookon, meg kicsit még az azt követő <a href="https://www.facebook.com/rolandyrocinante/photos/a.549987258515811.1073741828.547720308742506/653247074856495/?type=3&theater" target="_blank">londoni hosszúhétvégét</a> is, de persze végtelen számú ember és állat és szituáció hajtott át rajtunk, meg mi is a szamárral őrajtuk. Most már Budapesten vagyok, ahol egy Fisterrában megismert, többszörösen visszaeső zarándok fogadott be két hónapra a Rózsadombon. Elég fura a sátramhoz képest, egyben egy tök új főváros-élményben részesít... Közben szórványosan kokettálunk Marcsival és Andrissal; már dolgozunk is egy közös caminos prezentáción. Részletek később…;)</p>
<p>Február második felére van jegyem Portóba, ahonnan – életemben először – egyedül, szamár nélkül fogok zarándokolni Santiagoig. Ezzel teszem töltőre a benső akkumulátort a szamárnyugdíjazó sétához. Portugáliából kábé két hét alatt elérek majd a San Martiño monostorba felkapni Rocinantét, ahonnan szépen Franciaország felé vesszük az irányt, onnan meg Olaszba. Úgy áll most tehát az a bizonyos „B terv”, hogy először Rómába és Assisibe mennénk, aztán ideiglenesen valahol Olaszországban hagynám a szamarat, és pár hónappal később térnék vissza oda folytatni a túrát, egészen Szentendréig. Megérkezés a St.End-re, ugyebár, haha.</p>
<p>Aztán majd úgyis az Isten végez…</p>
<p>...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/suti_takashi.jpg" alt="suti_takashi.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="630" height="314" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Ezek sütik! Takashi „roba” sütijei. (A szamár japánul roba.) Az újévre ezt is megcsinálta! <a href="https://robacookie.wordpress.com/" target="_blank">https://robacookie.wordpress.com/</a></small></strong></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/the-great-japanese-zero-yen-note1.jpeg" alt="the-great-japanese-zero-yen-note1.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" width="547" height="291" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>A British Museumban végigkocogtam a termeken, hogy kiválasszak egyet, amit van idő kivesézni, és hát egy <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/12/25/2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i" target="_blank"><em>roba év</em></a> után ez nyilvánvalóan nem lehetett más, mint az Ázsia szinten a Japán részleg. Balra a 0 yen címletű bankjegy: egy avantgárd művészeti alkotás, amely <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Genpei_Akasegawa" target="_blank">egy igen abszurd incidenst</a> eredményezett; jobbra egy rendkívül elragadó, hetykebajszú szamurájgúnya. Példák dolgokra, amik megfognak.</small></strong></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/tancosborbely.jpg" alt="tancosborbely.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="328" height="438" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Schoreditch piac, borbélyság. Fodrászokból valószínűleg Temzét lehet rekeszteni, ahogy táncosokból is, a <em>táncoló fejszőrszobrász</em> viszont vélhetően hiányszakma. Valamit úgy is dolgoznia kéne a fickónak, és hát biztos neki is szórakoztatóbb úgy járni a robottáncot, hogy közben hajat is vág. Sok-sok mosolyt láttam körülötte, meg volt egy rajtam is... Arra gondoltam, ha ráértem volna karácsonyig, a Winter Wonderland-ben beállhattam volna szállás (=egy matrac valakiknél) és rétes fejében önkénteskedni a magyar réteseshez, akik <em>hivatásukban</em> tök <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/11/26/london_crawling_egy_spanyolorszagi_magyar_benyomasai_a_londoni_magyar_helyzetrol" target="_blank">kiégettnek kinézve árulták a <em>poppy ceed</em>-es rétest 5£-ért</a>. Szatmári szilvapálinkának öltözve szilvás rétest kóstoltatnék a legzsúfoltabb 6 órában a stand előtti pár méteren, és addig az akciósan mondjuk csak 3.50-be kerülne. A többi meg a papírpénzt jelentő pszichológiai határvonal alatt picivel, 4.80-ba, mivel a munkaerőm a rétesesnek viszont ingyenbe. Merthogy én ezt nagyon élvezném! Sok-sok pozitív interakció, visszatérő vevők, sok-sok mosoly, sok-sok magyar, valamint sok-sok magyar mosoly – körülöttünk és rajtunk. Másnap pöttyös rudinak öltözve túrós rétest kóstoltatnék, hasonló kondíciók mellett. Következő nap mákvirágnak öltöznék, satöbbi. Garantáltan sokkal több eladott rétes, azaz több munka. Aztán végelszámolásnál nem biztos, hogy annyira sokkal több pénz, de az biztos, hogy sokkal kevesebb kiégettség, sokkal több életkedv, sok-sok dicséret (hmm, de finom, veszek egy szilvásat, Pálinka Úr, remek döntés, 3.50 lesz, meg lehet kóstolni a káposztásat is? azt most pont nem, de tessék, itt van még egy darabka szilvás, és higgye el, hogy a káposztás még annál is finomabb, tényleg? akkor kérek egy káposztásat is, parancsoljon, 4.80 lesz, mert az még finomabb, ugyebár, és így tovább), ja, és <em>mosoly</em>!</small></strong></p>
<p><small> </small></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/dsc02236.jpg" alt="dsc02236.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="613" height="460" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Rózsadomb fever, mostanság. Köszönöm, hogy itt lehetek!!</strong></small></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p>----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</p>
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;">ENG:</span></p>
<p><a href="http://rolandante.blog.hu/2016/12/25/2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i" target="_blank">/Click for Part I./</a></p>
<p><strong>Before going home I met Takashi once more who had already found accomodation for his donkey and was about to go to Santiago airport. </strong><strong>I had my flight ticket to go home just for the very end of July so I stayed for a little while in Fisterra. Then I went home to spend some time with family, friends and just to become recuperated. By this time I had my plans for the next year. In the last days of August – just in time when I went totally broke – I returned to Galicia to earn some money for accomplishing those plans. I could <em>almost</em> save the amount what I needed however – as I normally say – t<em>he plan </em>is only a plan ’B’ and the plan ’A’ is to leave it in the lap of the Gods... Ultimately the most important is to have smiles on the faces.</strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15970071_10155009843949189_470756630_n.jpg" alt="15970071_10155009843949189_470756630_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="594" height="347" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>I said goodbye to Takashi in a Polish albergue of Monte de Gozo where two volunteers, Wiktoria and Mikolaj caught us for a photo. I am also pleased to introduce Kriszta, the girl in the middle who is my ex-classmate from university. She is the one who helps me to translate the episodes of this blog to English (with the exception of this episode) because she's cool. God bless her for that! She works as a psychologist, instructs firewalking and does research in ritual fire traditions. In Spain the feast of fire is celebrated on the night of San Juan, she came for that and took a walk at the Camino – it is also quite ritualistic and usually pilgrims burn something away at the end of it. I am going to tell you more about this ritual... </strong></small></p>
<p>This time things were not going so well in Fisterra.</p>
<p>This is the place where pilgrims get to at the end of their long journey, where the world officially ends (finis terrae = the end of the land). There is no more way to go on, the endless ocean can be seen only. This is the place of musing, summation, looking inside of ourselves and flowing, of course. Because not only the Atlantic Ocean is flowing here but also a kind of energy ocean as so powerful emotions are flowing in the souls of people who reach this place. Before Christendom this area had already been a ritual field during the celtic times, whose centuries-old flowing traditions can be experienced here firsthand. The pilgrims burn something away which has been carried along the journey so thus breaking with some parts of their past and having had a dip in the ocean to be cleansed for their new beginning.</p>
<p>This small fishing village is situated in a windy peninsula. Due to its geographic location visitors must contend not only with earth, water and fire but air also and adding the heart, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=GyOMYC6mlsY" target="_blank">Captain Planet</a> comes into existance: great mount of tree-huggers from the five continents are congregating for various lenghts of time.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/rokinak010_0.jpg" alt="rokinak010_0.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="554" height="415" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>„God damn hippies” at the Mar de Fora</strong></small></p>
<p>Mainly positive emotions are experienced greatly by the end of the journey, that's how the miracles happen. However if you perceive to be obsessed by bad spirits, the miracle can be the opposite of an uplifting experience. I think it is an excellent place to learn how responsible we are for our own thoughts and feelings. We create ourselves by them, so we create the world itself by them. I still had some negative stuff to work off from the previous year and this field which used to be my holiday resort could not even make me forget about these issues but instead brought them to the forefront of my mind.</p>
<p>I have one story to tell: the local authorities have started messing with me that time. A "new sheriff" came into the village in the shape of the new mayor who entrusted one of the deputy mayors to settle the ’hippie problem’ (which is impossible to settle anyway), because hippies do not really consume but do like organizing, critisizing and giving alternatives (like more personal accomodations for free) instead of mass tourism-centred local ones and meanwhile they like to feel good as well. The deputy mayor started the clean up with me as an example (since he has not been able to eliminate even the most conspicuous hippie-station <a href="https://www.facebook.com/theworldfamilyfisterra/?fref=ts" target="_blank">World Family</a> bar so far, neither dispand the vagrants from the Mar de Fora beach or dissolve nightly campfires).</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15969868_10155009843674189_1771555206_n.jpg" alt="15969868_10155009843674189_1771555206_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="520" height="390" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>At the lighthouse, formerly. Ocean and sky in the backround, rocks under me. Nice place.</strong></small></p>
<p>What happened is that I went to the lighthouse with the donkey as I had been doing it regularly for 3 years when I was in Fisterra playing the flute, letting kids ride on Rocinante, donkey-stamping and selling handmade stuff according to an honour system (for as much as they want to pay) for receptive tourists and pilgrims. At the weekends always there are enough people which guaranteed a certain possibility to save some money when I started to be bankrupt.</p>
<p>The acoustics are brilliant, the weather is totally unpredictable at such an extravagant place: this time I had just started tuning up when I got totally soaked in 10 minutes as I had to pitch up my moorings. Before leaving as a farewell gift Rocinante shitted himself onto the asphalt which he usually never does which he usually does onto the grass or rather keep it inside until "home". I did not have any chance to tidy it up because of the storm so we just skipped away. Upon returning the following day to the lighthouse the deputy mayor was rambling around there and seized the opportunity to scold me about the donkey shit. I explained what happened and also mentioned that the area is full of goat’s and dog’s shit (one owner is grazing his herd of goats constantly here and dogs come with the turists & the inhabitants) so basically there is shit from various animals only difference being that the donkey’s shit is a bit bigger. He told to clean it up next time, so I apologized and that’s it for that day.</p>
<p>Despite this agreement the following day the <em>Policia Local</em> rushed to me (they must have been called by the two trash-seller souvenirists of the lighthouse) with the story about the shit from the previous day. I told them I had already agreed with the boss, but the policeman suggested to me to go away. So why, huh? Because to be there with a donkey is forbidden. But the donkey is just an animal like a dog or a goat which can stay there. Are you a donkey-hater? I was suggested going away immediately and the deputy mayor would respond to me. I got the name of the deputy mayor to contact at the town hall.</p>
<p>Local acquintances of mine with different ages, genders and ideologies who know the past of this deputy mayor gave me various advices to handle this situation. But I did not want to threaten, that is not my manner. I just went to persuade him about my rights with my "cannibal Spanish". On the wall in his office there's a picture of Che Guevara, but I suspect the Comandante would not have been proud of him at all because he treats people who want to break free like shit for a nice salary. He was just telling me bullshit without knowing any kind of law rules to utilize against me, although I asked him for it. He said ’OK, maybe it is not forbidden to be there with animals, but it is prohibited to accept money for anything apart from those two souvenir sellers who have licenses’. But I did not ask for payment, whoever wanted to put as much they want into the hat, that’s fine, but that’s all. Although loads of people were doing the same like me and nobody was ever told anything about it, but it’s alright.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15978521_10155009843619189_624399688_n.jpg" alt="15978521_10155009843619189_624399688_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="490" height="239" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Loving parents of Fisterra's mayor: Richard Nixon and Eric Cartman… Ok, I don’t even know him just imagine like this.</strong></small></p>
<p>So the following day I went back again to the lighthouse to chill beside a guitarist street musician guy. He said he was not harassed at all. Neither that day, nor ever. Nonetheless I was not playing the flute that time, just sitting on the grass next to the donkey doing my things in peace. No stamp, no hat. However people still came to chat with me about my goals, my living conditions, asking to stroke the donkey, making enquires about the donkey pin badges and how to get them, for free or for whatever they wish to donate. They keep asking for a ride on the donkey for their kids or a family photo together with the donkey, ’these are the selfies of the century’, and they also offered money whilst going into raptures over this final stop of the pilgrimage by the ocean… Always there are a lot of smiles at these situations, I love it!</p>
<p>That was the moment when the cop came again <span>–</span> may a bunch of shitty-assed chihuahuas yap above his bed!</p>
<p>He wanted to send me away again, it did not matter I had already agreed upon with the deputy mayor, dependent on the fact that I was not bumming here, I did not have a hat, I did not deal with anything like the others I was just following the rules as an honest foreign pilgrim (one of those who upkeeps the village and half of Galicia <span>you know, Se</span><span>ñor Policeman</span>). Then he started shouting and annotating something, wanted to take a denouncement against me on the ground of committing animal cruelty, because the donkey was not in the shade. I told him the donkey could be in the shade as well but he preferred grazing on the grass in the sunshine as a donkey is a very gluttonous and sun-loving animal. The cop kept shouting and asking me why I did not do this all in Muxia. I told him I would do it there, too, from tomorrow when we would go away. After this comment he said <em>adios</em> to me. He must have thought I would not go to speak with the deputy mayor instead I would just sneak off without saying anything.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15995887_10155009843759189_1960764702_n.jpg" alt="15995887_10155009843759189_1960764702_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="540" height="425" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>After Mr. Cop had driven away I immediately took a photo to prove the donkey had a chance to go into shade. (Obviously the shade is moving all the time but there is always a potential to get it.) Police serves and protects here as well just hard to find out who is being protected. Neither the people who love the donkey, nor the donkey (whose droppings were already collected into a bag), who loves the people and that loads of carrot which he gets as rewards, meanwhile the policeman abuses the animal to catch me, which seems quite unfair, so consequently he served and protected the business... ONLY THE BUSINESS!!</strong></small></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15996116_10155009843714189_2047239003_n.jpg" alt="15996116_10155009843714189_2047239003_n.jpg" class="imgright" width="178" height="238" />I was complaining about this situation to my permament, temporary and one-time friends nightly around the fire. Last night an English guy who had been bumming there for a while at the Mar de Fora beach asked me if I enjoyed this mini battle with the authorities and I really found it a fair question which I had not been thinking about till that time. But, as I think about it, <strong>OF COURSE I ENJOYED</strong>! It is a kind of pleasure to follow the behaviour that feels right. The guy was satisfied with my answer as giving me a pat on the back and highfive. Comand- and Rocinante would be proud of me in turn... Then I left Fisterra (however not to Muxia at the end).</p>
<p>But!</p>
<p>Apart from the shit I had a couple of nice meetings as it usually happens, thanks God. I have something important to tell especially if I already mentioned lookouts in the title intro of this entry. I met the people who gave me the final motivation to walk home which about I had been hesitating for a long time to do. <strong>I would walk home with Rocinante to take him into retirement, but before we would go to Rome as well... </strong></p>
<p>He is going to be 22 years old this year which is the time for retirement counting in human age. He is in excellent shape because he lives an eventful, active life with outstanding holidays but he really deserves the eventual holiday. The experiences which he has already collected so far are more than enough for a donkey, so this walking home would be his final big job.</p>
<p>I wondered if walking to Hungary from the end of the world might be such a mission that other people would also be interested in. I have a kind of inner force to use this experiment for sharing and stimulating the others although I am pretty sure that a lot of frustrated people will be disturbed by this (getting so many unfair critics just because I do not act according to their known and conventional way instead I try to create a more liveable one for myself).</p>
<p>Let’s just think about the main inducement of these happenings in Fisterra: the hyenas cling onto the first actual irregularity, which was the donkey shit (meanwhile immeasurable amounts of shit and rubbish have been left behind tourists and pilgrims) just because for a few hours while we were staying there with Roci the trash-seller (who paid the government for the licence) sold a little bit less tasteless expensive trash.</p>
<p>As I see the system which we were born into makes only very few people happy and this single fact is already enough to make the others sick.<span> I would like to afford the chance to those ones who agree with me and consider this all social structure is degenerative, that it is not necessary to stay in and live like that.</span> People are forced to believe that this is the system they need to follow, that’s why I'll try to give an example for the opposite. The change <em>inside</em> a structure (for example earning more money instead of less) is a fake appearance. For achieving a<strong> real change</strong> we must step <em>out</em> of the circle or make the circle change in our level – me personally I rather find this example to be followed.</p>
<p>I was talking about these kind of things with that Hungarian couple who I was watching the sunset together with one day near the lighthouse. At one moment they raised the topic about their changes of profession and lifestyle: András, the ex-lawyer is becoming a movie-maker and would like to record documentaries. My walking home with a donkey could be a perfect topic. Marcsi, the ex-model became a make-up artist and could help in some background jobs and project management as well. So we decided to figure the continuation out togerther. This is what is going on nowadays… Fisterra, while it tries to get rid of me gives me new friends like them in the same time: it is a reinforced sign for moving. The direction is given anyway: <em>go with the flow</em>!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15978759_10155009844139189_1099946287_n.jpg" alt="15978759_10155009844139189_1099946287_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="453" height="455" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Marcsi & András</small></strong></p>
<p>After all these happenings I came home for three weeks. I went to the <a href="https://www.muveszetekvolgye.hu/" target="_blank">Valley of Arts</a>, then Ozora Festival where I finally got to know why dogs howl at the moon in chorus (because that is fun!!), then we celebrated the 90th birthday of my grandma and the 40th of my brother, I met relevant friends and in the next place I returned to Galicia to start making the minimum amount of money for the beginning of the donkey-mission by stamping and playing the flute at one of my favourite places, a druid footbridge next to Mélide, 50km before Santiago. To begin the trip I would need a camera, a phone, a serviceable tablet with a keyboard to report upon ourselves regularly and to record the adventures. Moreover I would need a new sleeping-bag,a pack equipment, vaccination for the donkey, loads of pálinka obviously and approximately 2 months in Hungary to organize everything for the journey...</p>
<p>I reckon it is likely that I could find a sponsor for this plan, but I do not really want it. That would already tie my hands or the hooves of Rocinante. I would consider a sponsor who would offer something that I already support by myself. Popularizing something with photos and prize games for a brand cannot be included in this case. For now I have not figured out the solution yet so instead I just collect the minimum of money by myself and if I run out of it, I will improvise. That will be exciting!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15942034_10155009844129189_2132706664_n.jpg" alt="15942034_10155009844129189_2132706664_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="395" height="527" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Donkey-stamping station. If I am there, I am stamping and chatting, if not usually I just get messages like this (’… We saw the donkey and he reminded us of ourselves…’) whilst Roci keeps stamping I guess, hehe.</strong></small></p>
<p>The <a href="https://www.facebook.com/pg/rolandyrocinante/posts/?ref=page_internal" target="_blank">stories</a> and <a href="https://www.facebook.com/pg/rolandyrocinante/photos/?tab=album&album_id=657767474404455" target="_blank">meetings of Mélide</a> have been documenting on Facebook more or less, then also my long <a href="https://www.facebook.com/rolandyrocinante/photos/a.549987258515811.1073741828.547720308742506/653247074856495/?type=3&theater" target="_blank">weekend in London</a>, but we encountered innumerable amounts of people, animals and situations as a matter of cause. Now I am already in Budapest where a multiple-recidivious pilgrim has accomodated me for two months at a rich district of Buda. It is quite weird compared to my tent and now I am getting a brand new Budapest-experience at the same time. I keep in touch with Marcsi and András, we are already working on a mutual presentation about the Camino <span>– d</span>etails later...;)</p>
<p>I have a ticket to Porto for the second half of February from where I am going to walk to Santiago – for the first time alone, without donkey. It will be perfect for charging my inner batteries for the journey which will be ended with the retirement of Rocinante. From Portugal it will take appr. two weeks to reach the monastery of San Martiño to pick Roci up and continue the way together towards France then Italy. So the current Plan ’B’ is going to Rome and Assisi first, after it I would leave the donkey somewhere in Italy for a short time and a few months later I would return to keep on the trip to the small beautiful town of Szentendre.</p>
<p>Anyway, man proposes, God disposes… Happy new year!!! :)</p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/suti_takashi.jpg" alt="suti_takashi.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="576" height="287" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>These are cookies, Takashi’s ’roba’ cookies. (Roba is donkey in Japanese.) It is also done for the new year: <a href="https://robacookie.wordpress.com/" target="_blank">https://robacookie.wordpress.com/</a></strong></small></p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/the-great-japanese-zero-yen-note1.jpeg" alt="the-great-japanese-zero-yen-note1.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" width="523" height="278" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong><span>As I was jogging through the rooms of the British Museum I was just looking for something to spot which is worth to spend that little time with and after this ’<a href="http://rolandante.blog.hu/2016/12/25/2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i" target="_blank">roba year</a>’ it couldn't be else but the section of Japan at the Asia floor. On the left side you can see the "0 yen bill": it was an avantgarde art creation that drove to an <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Genpei_Akasegawa" target="_blank">absurd incient</a>. On the right side there is a fascinating, fancy-mustached samurai suit... Just examples which affect me.</span></strong></small></p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/dsc02236.jpg" alt="dsc02236.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="574" height="430" /></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 10.8333px;"><b>Budapest fever! (My view from Buda nowadays) ^_^</b></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F01%2F19%2F2016_a_szamar_eve_ii_ii_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F01%2F19%2F2016_a_szamar_eve_ii_ii_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2017%2F01%2F19%2F2016_a_szamar_eve_ii_ii_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_ii%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=2016 – A szamár éve (II./II. rész) / 2016 – Year of the Donkey (Part II./II.)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2017/01/19/2016_a_szamar_eve_ii_ii_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_ii#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/12133207" border="0" /></a><br /></p>
japán
rendőr
police
zarándok
english
hippi
dokumentumfilm
pecsét
aktualis
documentary
stamp
hippie
2016
pilgrim
London
Budapest
Hungary
Galicia
Finisterre
Rocinante
Fisterra
Mélide
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15970071_10155009843949189_470756630_n.jpg
https://rolandante.blog.hu/2016/12/25/2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i
2016 – A szamár éve (II./I. rész) / 2016 – Year of the Donkey (Part II./I.)
2016-12-25T06:42:00+01:00
2016-12-25T06:42:00+01:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p><span style="text-decoration: underline;">HUN:</span></p>
<p><strong>A kínai naptár szerint 2016 a majom éve volt, a japán szerint meg minden bizonnyal a szamáré.</strong> <strong>Milyen a szamár? Szép, hasznos, nyugodt… talán szürke, eltűnik a ködben és Schrödinger szamaraként viselkedik, egyszer-egyszer viszont zajos, csapongó, kiszámíthatatlan. Szóval fasza! A szamár egy fasza állat. 2016 meg fasza év volt.</strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15683587_10154942510289189_1167969450_n.jpg" alt="15683587_10154942510289189_1167969450_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="506" height="379" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Burgos, spoiler kép :)</small></strong></p>
<p>Januárban államvizsgáztam Debrecenben iskolapszichológia mesterszakon. Jó szarul sikerült, de én magam sem voltam akkoriban máshogy. (Amúgy semmi vész, nem készülök visszaélni a diplomámmal, például állást keresni vele vagy ilyesmi.)</p>
<p>Ekkortájt már szórványos levélváltásban voltam Takashival, aki előző évben a feleségével járta végig a Camino Francést a Pireneusoktól. Velem és Rocinantéval <em>El Bierzo</em> járás falvaiban találkoztak, közvetlenül Galícia előtt. Összesen kétszer beszélgettünk, és ő már a második alkalommal közölte, hogy jövőre vissza fog jönni Japánból, már a feleségével is megbeszélte, és egy szamárral fog zarándokolni, mint én. Mert ez valami különleges dolog, amiből rengeteget meríthet. Sokan szokták ezt egyébként mondani, mert sokan érzik így, és ilyenkor én mindig hagyok kontaktot, hogy ha tényleg visszajönnének <em>burrogrinoként</em>, amiben tudok, segíthessek. De még senki nem jött vissza...</p>
<p>Eddig!</p>
<p>Meséltem Takashinak a csóri kis Tolsztojról, a második szamaramról, akivel a Camino Norte útvonalon zarándokoltunk Llanés városkából elindulva még 2014 márciusában, és akit utána odaajándékoztam az<a href="https://www.facebook.com/auroradebuxan/?fref=ts" target="_blank"> Aurora de los Caminos</a> kooperatívának (ahol Rocinante is szokott vakációzni, amikor én éppen nem vagyok Spanyolországban). Az óceánparti Muxia közelébe érve Takashi a feleségével meg is látogatta a régi monostorépületet, amelyben az Auroras és Tolsztoj tanyáznak, hogy összebarátkozzon ott az emberekkel és a szamárral. Szóval januárban már arról írt, hogy ha én is beleegyezek, kölcsönvenné Tolsztojt a monostorból, és tavasz végén sétálna vele egy nagyot. Persze, hogy beleegyeznék, hiszen én javasoltam, hogy kérje el tőlük, és a legboldogabb lennék, ha Tolsztoj egy pár hétre ismét aktív zarándok lehetne; csakhogy ekkor Tolsztoj sajnos már nem élt. Egy éjjel kint hagyták legelészni az épülettől kicsit távolabb, mint szokták, és ott megették a farkasok… (A farkastámadás 2015 novemberében történt – akkoriban jó sok baljós árny szállta meg az életemet ezen kívül is.)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15713220_10154942514934189_1022450026_n.jpg" alt="15713220_10154942514934189_1022450026_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="329" height="439" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Drága Tolsztoj, nagyon jó barát voltál, dolgos és nehéz élettel, méltatlan halállal. Köszönöm a pedagógusi és pszichológusi munkádat rajtam, nyugodj békében!</strong></small></p>
<p>Mivel Rocinantéhoz meg én készültem visszamenni márciusban, a helyzet adta magát: új szamarat fogunk találni Takashinak, én pedig mindent el fogok követni, hogy ott lehessek a vásárlásnál és asszisztáljak az első lépésekhez a zarándokúton. Rocival együtt! Szóval március elején felkaptam Rocinantét az óceánpartról, és lassan, meg-megállva elbattyogtunk Burgosig, ami Takashi időkeretéhez ideális kezdőpontnak tűnt a Santiagoba ill. Fisterrába gyalogláshoz.</p>
<p>Útban Burgos felé elkezdtem írni ezt a blogot. Még mindig eléggé össze-vissza meg rendszertelen (esküszöm, megváltozom, valamint esküszöm, hogy meg fogok még esküdni rá párszor), de nagyon sokat segít a sok egyedüllétben, és megtisztel, mosolyra fakaszt minden egyes új megtekintő, hozzászóló, online újra látott Jakab-barát. Ezúton is köszönöm!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15683038_10154942511324189_66642987_n.jpg" alt="15683038_10154942511324189_66642987_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="422" height="316" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Burgosban két év után újra találkozhattam a lovas zarándok Rafael cimborámmal, aki egy közeli falu polgármestere, és igen sok terhet levett rólam és Takashiról az ott tartózkodásunk alatt. Köszönet, honor, respecto, aigato!</strong></small></p>
<p>Egy spanyol barát és jómagam egymástól függetlenül is ugyanazt az eladó szamárcsődört néztük ki Takashinak ott, Burgos közelében. Takashi május közepén arra vette hát az irányt, megnézte és szívébe is zárta a négyéves szőrmókot, akit Chewie-nak nevezett el. (Jó név, bár én inkább Star Trek fan vagyok: a két éve anyukámnak ajándékozott macskát Spocknak hívják, hehe.)</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15712985_10154942513744189_1513076203_n.jpg" alt="15712985_10154942513744189_1513076203_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="427" height="267" /><small><strong>Takashi és szamara*</strong></small></p>
<p>Egy 4 éves, heréletlen szamárcsődör elég rakoncátlan tud lenni. Nem egyszerű az élet vele, s különösen a kezdet nehéz. De Takashi a <strong>szeretet</strong> rendíthetetlen alapzatára húzta fel a szamárnevelés építményét, és sziklaszilárd kapcsolatot alakított ki Chewie-val. A szamarat nem, de saját magát rendre túlterhelte – a felelősségvállalás, na meg az előrehaladás nevében. Riszpekt!! Így haladtunk is elég jól, a 68. születésnapját már Leónban ülhettük meg, ahol magamba kellett szállnom, hisz egyértelművé vált, hogy ez az ember az évek számától függetlenül fiatalabb, lelkesebb és keményebb kötésű énnálam. Bármit véghezvisz, mert nem hajlandó akadályokról tudomást venni. Kommunikációs repertoárjából hiányzik a panaszkodás, ahogy minden egyéb negatív megnyilvánulás is. Kitart és bíztat, mosolyog és tisztel. Szépíti a világot, és ezzel engem is. A „keep calm and carry on” (avagy „<em>kussba’ vagy oszt dógozol</em>”) ultraszimpi japán verzióját hozza. Ezek a tapasztalataim ővele, úgy tűnik, felül is írták dél-amerikai törekvéseimet: a véges időtartamú Camino küldetés befejeztével már nem feltétlenül oda vágynék először, hanem mindenekelőtt Japánba. Azután jöhet Argentína és Uruguay, meg Peru és Chile. <em>Go with the flow, </em>ugyebár.</p>
<p>Chewie számára szerintem én lehettem a szigorú nagybácsi.</p>
<p>Ha a hídon van immár a szamár, nem fél többé, és a következő hídra is lazán rálép, de az elsőre fel kell valahogy erőltetni, különben soha nem tanulja meg az átkelést. Nem olyan, mint egy kutya vagy egy ló. Ugyanígy áll a helyzet a lépcsőkkel és a vízbe való belegázolással. Rocinante ezeket már régóta élből adja, úgyhogy némi könnyebbséget jelentett, hogy Chewie őt követte. De azért nem mindenhová; na ekkor jöttem én.</p>
<p>Villafranca del Bierzoban váltak szét útjaink, pontosan annak a helynek a közelében, ahol előző évben először találkoztunk Mr. és Mrs.Takashival. Eddig a pontig meg kimaradt sajnos a vízbe gázolós tréning, nem volt rá alkalom és szükség. Chewie azóta most éppen Martaval van zarándokúton, akivel még ősszel pótoltuk utólag ezt a kurzust, talán a legnehezebbet a szamáregyetem <em>zarándoksegéd</em> szakján. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15673301_10154942515094189_1695365189_n_1.jpg" alt="15673301_10154942515094189_1695365189_n_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="653" height="283" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Több, mint két éve, a második zarándoklata végén találkoztam Stefanie-val, aki</strong> </small><strong><small>azóta utazik és túlél, dolgozik és önmegvalósít, tervez és kivitelez; most, a harmadik santiagoi útja után épp zarándokszállást az óceán felé tartó szakaszon. Ősszel pont akkor keresztezett minket, amikor Marta is ott volt velem Chewie-val pár napig Mélide mellett, úgyhogy naná, hogy beszállt a kiképzésbe is. Meló a javából, de talán látszik az arcokon, hogy örömteli meló, felemelő, szórakoztató.</small></strong></p>
<p>(A képen már a begyakorlós fázis látható, de ezt meg kellett előznie annak a szakasznak, amikor elölről ketten húzzák a szamarat, én meg hátulról tolva combtőn ragadom, úgy tartva, hogy ne tudjon hátrarúgni, és kvázi megemelve betalicskázom a vízbe. Ez a tevékenység meg amennyire komikus kívülről, annyira fárasztó testközelből. Ilyen keményen még soha, egyik szamárral sem kellett megküzdenem semmiért, pedig volt dolgom párral, és jó részükkel vízbe is belekalandoztunk. Chewie viszont ritka erős, egyben ritka csökönyös jószág. Majd’ beszartam.)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15683560_10154942512854189_1913803928_n.jpg" alt="15683560_10154942512854189_1913803928_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="343" height="458" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Villafranca del Bierzo, Porta de Gloria, ami előtt Rocinante épp teljes búcsút nyer</strong></small></p>
<p>Szóval Rocinantéval kettesben leragadtunk Villafrancánál, Takashinak és Chewie-nak nélkülünk kellett tovább küzdeniük az elemekkel. Ment is ez nekik hiba nélkül egészen Sarriáig, ahonnan már csak 110km-re van Santiago. Ám közvetlenül Sarria után folydogál egy kis patak, amin csupán egy rozoga fahíd vezet át. Nagyon impozáns erdei helyszín egyébként, sokan fényképezik is (én pont nem, úgyhogy sajnos nem tudom megmutatni), szamarak számára viszont semennyire nem tehermentesített. Bele kellett volna gázolni a folyóba, a Chewie meg olyat akkor még ugye nem tudott. Húzza-vonja, motiválja Takashi a jószágot, tök esélytelen; Chewie irtózik a víztől.</p>
<p>Csakhogy a caminon szoktak ám lenni angyalok!</p>
<p>Megjelent hát a semmiből négy markos angyalcsávó, akik egy elektromos gurulószékes mozgássérültet kísértek az úton. Megfogták négy oldalról az elektromos széket, felemelték és átvitték a patakon. Aztán visszamentek angyalkodni, helyzetet menteni, és kis tanakodás, mitévő legyeskedés után fogták a szamarat is, oszt ugyanúgy felemelték azt is, és átvitték a patakon. Áldassék nevük, folytatódhatott a <em>csillagok <span style="text-decoration: line-through;">háborúja</span> zarándoklata</em> a túlparttól egészen Santiagoig, majd a Fisterra melletti Buxánig, ahol Marta és barátai vették szárnyaik alá Chewie-t.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15713298_10154942514914189_1565851767_n.jpg" alt="15713298_10154942514914189_1565851767_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="516" height="387" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Auroras de Buxán: Marta és Jesús a <em>woonkey</em>-val</strong></small></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15645420_1330022937047902_1811763956_n.jpg" alt="15645420_1330022937047902_1811763956_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="532" height="373" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Takashi a szamaras zarándokútja óta hatalmas Chewie projekten dolgozik, melynek egyik szimbóluma a <em>Repülő Chewie. </em>A részletek még titkosak...;) Nagyon jó ismerni valakit, aki megálmodik dolgokat, és azzal a lendülettel meg is valósítja őket! A példaképem. Takashi animo!!</strong></small></p>
<p>Nagy és nagyszerű menetelés volt meghatározó találkozásokkal, megszámlálhatatlan új élménnyel, kifejezhetetlen szépségekkel. A szamár évének első fele Rocinak és nekem.</p>
<p>Folytatjuk még a másodikkal…;)</p>
<p>Addig is BOLDOG KARESZT, REMEK SZILVIT KÍVÁNOK!</p>
<p> </p>
<p><small><span>*(A <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/11/26/london_crawling_egy_spanyolorszagi_magyar_benyomasai_a_londoni_magyar_helyzetrol" target="_blank">Londoni kirándulás</a>omról írt bejegyzéshez hozzászólogató </span><strong>BéLóg</strong><span> kedvéért fontosnak tartom megemlíteni, hogy – mielőtt szólnál – tudom, hogy a képen <em>valójában</em> nem Takashi és szamara láthatóak, hanem a Han Solot és Chewbaccát alakító Harrison Ford és Peter Mayhew az 1977-es Star Wars filmből, jelmezben. De én azért ezt a címet adom a képnek, mert úgy gondolom, hogy ez </span><em>így</em><span> jópofább. Ez például most világos? … Gondolom, most már az, csak ugye így, megmagyarázva már </span><em>nem olyan jópofa</em><span>… Tehát. Az angol nyelvvel bírok, de a londoni kiejtést nehéz elsőre érteni. Csak máshogy fogalmaztam ezt meg. Kellemesebben, kifejezőbben. Tudod már, miért? Nem, nem tudod. Nem baj, mások tudják... Látod-e már, mi a trollság magva: a troll az rombol. Képes lerombolni például egy viccet. Egy körmönfont csacskaságot, egy komolytalankodó szellemeskedést – cserébe a csacskakörmű fonákságot és a komolykodó szellemtelenséget emelve piedesztálra. Holott a rombolás és a mondatnál nagyobb szövegszerkezeti egységek (pl. <em>bekezdés</em>) privát értelmezési deficitjének folyamatos, erőszakos demonstrálása helyett élhetne a csendben lapulás kézenfekvő lehetőségével, ami mindig fennáll. Írtam erről korábban, más felületen; a cikket – áttételesen bár, de – nyugodtan vedd magadra: <a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2015/01/06/jo_jatek_a_kolbaszjogar_paintes_penisz_cimlapvihar" target="_blank">http://emberekruhaban.blog.hu/2015/01/06/jo_jatek_a_kolbaszjogar_paintes_penisz_cimlapvihar</a> )</span></small></p>
<p>-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="425" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/Vd79mpzBnJ4" frameborder="0" allowfullscreen=""></iframe></p>
<p style="text-align: justify;">------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="text-decoration: underline;">ENG:</span></p>
<p><strong>According to the Chinese calendar 2016 was the year of the monkey, and according to the Japanese it was certainly the <em>year of the donkey</em>. What’s the donkey like? Beautiful, useful, calm… maybe grey, disappears in the fog and behaves like Schrödinger’s donkey, however sometimes a bit noisy, capricious, unpredictable. So, totally cool! Donkey is a cool animal. And 2016 was a cool year. </strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15683587_10154942510289189_1167969450_n.jpg" alt="15683587_10154942510289189_1167969450_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="490" height="367" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Spoiler picture :)</small></strong></p>
<p>In January I completed my state exam in Debrecen, in school psychology master's degree. I did a good shit, but anyway, neither I felt otherwise that time. (By the way, don’t panic, I’m not planning to make use of the degree, e.g. to find job with it or something like this.)</p>
<p>At that time I was already in exchange of letters with Takashi, who walked along the Camino Frances starting from the Pyrenees a year before with his wife. They met me and Rocinante in the villages of <em>El Bierzo</em>, directly before Galicia. We had two conversations all in all, and he told me already at the second time that he’ll return from Japan to pilgrimage with a donkey like I do, he already even discussed it with his wife. Beause it’s something special, from which he can draw a lot. Many people say it ‘cause they feel this way, so I always leave my contact in case they would truly return as <em>burrogrinos</em>, so that I could help what I can. But nobody has returned yet...</p>
<p>Until now!</p>
<p>I told Takashi the story of poor little Tolstoy, my second donkey with whom we did our pilgrimage on the route of the Camino Norte, starting from the little town of Llanés in Asturias, back in March 2014, and who I then gave as a present to the <a href="https://www.facebook.com/auroradebuxan/?fref=ts" target="_blank">Aurora de los Caminos</a> cooperative (where Rocinante also spends his holidays sometimes when I’m out of Spain). Arriving in the near to the oceanfront Muxia, Takashi with wife visited the old monastery building, where the Auroras and Tolstoy are camping, so that he would make friends with these people and the little donkey. So in January, he already wrote me about borrowing Tolstoy from the monastery if it’s OK for me too, and he would walk with him a long one in late spring.</p>
<p>Of course I’m in, since I was the one who recommended him to ask the donkey from them, and I would be the happiest if Tolstoy would be a pilgrim once again for some weeks; only that at this time, sadely, Tolstoy was no longer alive. One night, they left him to graze a ittle bit further from the building than they used to, and there the wolves ate him... (The wolf attack happened in November 2015 – back then, a lot of ominous shadows also possessed my life besides this.)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15713220_10154942514934189_1022450026_n.jpg" alt="15713220_10154942514934189_1022450026_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="307" height="409" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Dear Tolstoy, you were a great friend with hard-working and difficult life, unworthy death. Thank you for your educational and psychological work completed on me, Rest In Peace!</strong></small></p>
<p>Since I was planning to return to Rocinante in March, the situation was clear: we will find a new donkey for Takashi, and I will do my best to be present at the business and to assist at the first pilgrim’s steps. Together with Roci of course! So in the beginning of March I picked Rocinante from the oceanfront and slowly, step by step we marched to Burgos, which seemed an optimal starting point for Takashi to walk to Santiago and Fisterra.</p>
<p>It was on my way to Burgos that I started to write this blog. It’s still quite mixed-up and random (I’ll change, I swear I’ll be good… and I swear I will also swear it many times), but it helps a lot in my solitude, and every one of viewers and commenters, friends of St.James found online again honours me and cheers me up. I would like to thank you also on this platform, again!!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15683038_10154942511324189_66642987_n.jpg" alt="15683038_10154942511324189_66642987_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="417" height="313" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>After two years, in Burgos I could meet my equestrian pilgrim friend Rafael again, who’s the mayor of a nearby village, and who helped me and Takashi a lot during our stay there. Gratitude, respecto, aigato!!</small></strong></p>
<p>A Spanish friend and me independently from each other found the same donkey stallion for sale for Takashi, there, close to Burgos. So Takashi turned that way in mid-May, got known and immediately embraced in his heart this little fluffyness, and named him Chewie. (Great name, but I’m rather a trekkie <small>/=Star Trek fan/</small>: I named <em>Spock</em> the cat I gave my mother as present two years ago.:))</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15712985_10154942513744189_1513076203_n.jpg" alt="15712985_10154942513744189_1513076203_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="393" height="246" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Takashi with his donkey</small></strong></p>
<p>A 4-year-old non-castrated donkey stallion can be quite unruly. Life is not easy with him, especially at the beginning. But Takashi based the donkey education on the strongest foundation of <strong>love</strong> and formed a rock-solid relationship with Chewie. He often overwhelmed himself, but not the donkey – in the name of responsibility and the progress. Respect!! Thus, we were definitely progressing well, we could celebrate his 68<sup>th</sup> birthday already in León, where I had to reflect on myself deeply ‘cause it became clear that this man is younger, more enthusiastic and more badass than me, regardless of the number of years. He carries out anything because he doesn’t want to take note of obstacles. His communication repertoire doesn’t include complaining, neither any kind of negative expressions. He keeps on and encourages, honours and smiles at you, continuously. Makes the world greater, and thus, makes <em>me</em> greater too. He brings the amazingly appealing Japanese version of “<em>keep calm and carry on</em>”. These experiences with him now seem to overwrite my South-American aspirations: after the Camino mission of finite duration I wouldn’t necessarily wish to travel America first, but above all to Japan. Then can come Argentina and Uruguay, Peru and Chile. <em>Go with the flow</em>, isn’t it?!</p>
<p>For Chewie I played the role of the <em>strict uncle</em>…</p>
<p>When the donkey’s already on the bridge, he’s not afraid any more, and he also steps on the next bridge without problem, but as for the first time he has to be forced, otherwise he never learns how to cross. It differs from a dog or a horse. The same case stands for stairs and for the stepping into water. It’s in Rocinante’s blood for a time, so it meant a big relief that Chewie was following him… but not everywhere… and than it came my turn...</p>
<p>Our ways separated in Villafranca del Bierzo, exactly in the near of the place where my first encounter with Mr. and Mrs. Takashi happened. To this point, unfortunately we missed the “gazing into the water” training; there was no possibility and need of it until then. Since then and right now Chewie is on pilgrimage again, with Marta, with whom afterwards in the autumn we made up for this course, maybe the most difficult at the Donkey University’s <em>pilgrim assistant</em> major.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15673301_10154942515094189_1695365189_n_1.jpg" alt="15673301_10154942515094189_1695365189_n_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="602" height="261" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>More than two years ago, at the end of her second pilgrimage I met Stefanie the first time. Since then she’s travelling and surviving, working and self-actualizing, planning and realizing (right now, for example, an albergue on the way to the ocean). She crossed our way in autumn just when Marta with Chewie was with me next to Melide for a few days, so of course she joined the training session too. It’s a hardcore job at its best, but it may seem on the faces that it’s joyful and uplifting too.</strong></small></p>
<p>(It is already the practicing phase on the picture, but this had to be preceded by the moment when two people draw the donkey from the front and I grab him on top of the thigh while I hold him not to be able to kick backwards, and then, carry him into the water by quasi lifting the animal. And the funnier this activity to watch, the more tiring it to do… I never had to fight an animal so hard. And, believe me, I already had a history with some donkeys and we had even water adventures with them, but Chewie is an extremely strong and stubborn creature…. I have to admit I almost crapped myself of the exertions.)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15683560_10154942512854189_1913803928_n.jpg" alt="15683560_10154942512854189_1913803928_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="299" height="398" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Villafranca del Bierzo – Iglesia de Santiago (Porta de Gloria)</small></strong></p>
<p>As I said we stucked at Villafranca with Rocinante, so Takashi and Chewie had to challenge with the elements without us since then. They succeeded very well up to Sarria from where Santiago de Compostela is only 110km far away. Directly following Sarria there’s a small river flowing, above which only a ramshackle wooden bridge lead through. Anyway, it’s a very impressive forest scene, many people even take photos, but for donkeys it’s not really accessible. They would have waded into the water, but back then Chewie was not yet able to perform this act. Takashi is trying to pull, drawing and motivating the animal, completely hopeless. Chewie has aversion to water...</p>
<p>But it’s important to know that always there are <em>angels</em> on the Camino!</p>
<p>Four big shaped angels appeared out of the nothing who escorted a disabled person in electric wheelchair on the way. They grabbed the electric wheelchair from the four sides, lifted and carried it through the stream. Then they returned to act as angels, to save the situation, and after some discussion they grabbed the donkey as well and carried it through the stream the same way. Blessed be their names, the <em>star <span style="text-decoration: line-through;">wars</span> pilgrimage</em> could continue from the other side of the stream up to Santiago, then to Buxán (next to Fisterra), where Chewie was taken care by Marta and her friends.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15713298_10154942514914189_1565851767_n.jpg" alt="15713298_10154942514914189_1565851767_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="401" height="301" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Auroras de Buxán: Marta and Jesús with the famous <em>woonkey</em></small></strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15645420_1330022937047902_1811763956_n.jpg" alt="15645420_1330022937047902_1811763956_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="431" height="302" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Since his donkey pilgrimage Takashi is working on a great Chewie project, a logo of which is the <em>Flying Chewie. </em>Details are secret yet...;) It’s so wonderful to know someone who dreams and immediately makes them come true! He is my role model. TAKASHI ANIMO!</strong></small></p>
<p>That was a great long march with meaningful encounters, countless new experiences and inexpressible beauties… For Roci and me this is the first semester of the <strong>year of donkey</strong>. </p>
<p>To be continued with the second one...;)</p>
<p>…</p>
<p>¡¡FELIZ NAVIDAD, PROSPERO AÑO NUEVO!!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F12%2F25%2F2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F12%2F25%2F2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F12%2F25%2F2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=2016 – A szamár éve (II./I. rész) / 2016 – Year of the Donkey (Part II./I.)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2016/12/25/2016_a_szamar_eve_ii_i_resz_2016_year_of_the_donkey_part_ii_i#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/12069679" border="0" /></a><br /></p>
japán
english
boldogság
szamár
donkey
happiness
aktualis
2016
Japan
Tolsztoj
Burgos
Rocinante
szamárvásárlás
Tolstoy
Chewie
Takashi
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15683587_10154942510289189_1167969450_n.jpg
https://rolandante.blog.hu/2016/11/26/london_crawling_egy_spanyolorszagi_magyar_benyomasai_a_londoni_magyar_helyzetrol
London Crawling - Egy spanyolországi magyar a londoni magyar helyzetről
2016-11-26T06:14:30+01:00
2016-11-26T06:14:30+01:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p style="text-align: justify;"><strong>Londoni kirándulásom tanulságai következnek, magyar szemszögből, betűk és képek formájában. Azzal kezdeném, hogy nem tudom, milyen nyelven beszélnek ebben a városban, de azt a nyelvet sajnos én nem beszélem... Egyébként <em>spanyolul</em> nagyobb részt, némi <em>magyar </em>behatással ugyebár, úgyhogy, oké, nem hazudok tovább: valójában egy csomó mindent értettem. A bennszülött-kiejtés megértésének problémáján viszont tényleg majdnem minden magyar átesik, és erre számítottam is. De hogy ennyire?! Állítólag évtizedek kérdése az egész, és megszokja az ember.</strong></p>
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/londoneye.jpg" alt="londoneye.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="582" height="436" /></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>A nagy forgó izé meg az a többi dolog, ami mindig ott van a haverok Facebook-képein</small></strong></p>
<p>Az történt, hogy Galiciában megszállt a honvágy, és ezért elhatároztam, hogy meglátogatom második legnagyobb városunkat, mert még sosem láttam. Bő négy napot kanapészörföltem ott, barátoknál.</p>
<p>Vigyázat, ordas nagy közhely következik: <em>mindennek örültem Londonban, csak épp a magyaroknak nem</em>.</p>
<p>Kivételt képez persze legkedvencebb gimis osztálytársam és barátom, Luca és hitvese, Balázs. Szállás: pipa. Valójában épp Luca hívott meg, és – ezt hasznos lehet megjegyezni – engem nem érdemes hívni sehova, mert én megyek!</p>
<p>Luciék jogászok amúgy, otthon is tisztesen meg tudnának élni, szóval nem annyira gazdasági, hanem inkább morális-hangulati kivonulók. Luca most kávét csapol, férje meg felhőkarcolókon ipari alpinista. Sose hallottunk még hasonlóról, ugye? :)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/reggeli.jpg" alt="reggeli.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="442" height="331" /></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Angol reggel: Mr.Bean, Mrs.Sausage és Mr. Chips</strong></small></p>
<p>Az előbb megint nem mondtam igazat: volt ám több pozitív magyar-kszpírjönsz, (valamint nyilván az aktuális jelenlévők is mindig kivételek), viszont összképileg az általános<em> londonimagyar</em> sztereotípiához sajnos nem tudok sokat hozzátenni, az ugyanis igaz. Vessünk egy pillantást a <em>Legnagyobb Info Oldal Nagy-Britanniában</em> (<a href="https://www.facebook.com/groups/LIONLONDON/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">LION</a>) nevű magyar Facebook-csoport leírására:</p>
<p>>><strong> DESCRIPTION</strong></p>
<p>Szabalyok:<br /> - politikaval kapcsolatos kiirasok TILOS<br /> - mas csoportot hirdetni TILOS<br /> - csunya beszed, masok inzultalasa TILOS<br /> - piramisjatekok, mlm hirdetese TILOS<br /> - hitelrontas, ragalmazas, masok lejaratasa (maganszemely, ceg) TILOS<br /> - bulvar es like-olos oldalak es celeb hirek megosztasa TILOS<br /> - napi MAXIMUM 1 hirdetes<br /> <br /> Barmelyik megszegese figyelmeztetes nelkul egybol KIZARASSAL JAR! <br /> <br /> Kizaras utan a csoportba valo visszakerulesre NINCS lehetoseg!<br /> <br /> Koszonjuk</p>
<p><strong>GROUP TYPE</strong></p>
<p>Buy and Sell <<</p>
<p>Nagyon tanulságos kis jellemzés egy csoportról. Szerintem ennek a felsorolásnak normál esetben fölöslegesnek kellene lennie. Nem az??? Ha nem az, akkor viszont még kiegészíteném azzal, hogy egy <strong>kifejezetten magyar témájú</strong> oldal leírását ékezetek nélkül megvalósítani TILOS, üvöltő kapitális betűkkel tiltani meg főleg TILOS! Legalábbis az általam keresett emberek köréből biztosan <u>KIZARASSAL JAR!</u> (Oda történő visszakerülésre viszont mindig VAN lehetőség!!)</p>
<p>Én nem akartam eddig elhinni, de a Londonban tapasztaltak tényleg nem egy barátságos, megbízható, egészséges nemzeti érzelmű, összetartó közösségre utalnak. Úgy szeretném, ha minden – hozzám hasonlóan – külföldön élő magyar, mielőtt nekiáll a feszültségcsökkentő gyurbánozásnak, tartana kis önvizsgálatot előbb, és föltenné magának a kérdést, hogy gondolatban, szóban, cselekedetben mindent megtesz-e nemzete és szűkebb közösségei jókedvéért, bőségéért, víg esztendejéért. Aztán ha a válasz <em>igen</em>, akkor orcsányolhat tovább. (Amit én is szoktam, de nyugi, nem fogok.)</p>
<p>Szerintem ez gáz.</p>
<p>A városban szórványosan előforduló magyar rendezvények, mondják, úgy néznek ki, mint egy túlárazott csajágómucsacsimborasszói falunap, ahol az egymás honvágyán nyerészkedő prolikavalkád Kis Grófót danolászva teríti asztronómiai áron a túrórudi-embargó előttről beraktározott titkos készletét… De legalább megsúgják, mennyi a bérleti költség!</p>
<p>Ja, hogy honnan ez a bérleti költséges dolog? Mondom máris.</p>
<p>A héten nyitotta meg kapuit a Hyde Park sarkában a Winter Wonderland nevű téli vidámpark-fesztivál, ahol a németek kolbit meg sert árulnak, az olaszok pizzát, bajuszpödrőt és pomádét, a magyarok meg nyilván lángost és házi rétest. A homesickness meg épp az ilyenek iránt felébredt vágyban szokott manifesztálódni; egyértelműen a magyarok veszik ezeket legjobban – magyaroktól.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/langos.jpg" alt="langos.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="518" height="517" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small><em>Mundo Maravillo del Invierno</em> … E kép miatt végre bárki csúfolhat <em>lángosképűnek</em>! (Lángos<em>os</em>kép a LION Fb-group oldaláról)</small></strong></p>
<p>A fent szereplő Denevérember és a füléből fehér gumiszalagot lövellő Robin arra utalgatnak, hogy honfitársaink belépve a rendezvényre bizony egyből mennek a lángosra. Kivéve minket… mi a rétesre mentünk. (Gimiben is lázadók voltunk! Haha, valójában csak olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudtam, egy héten belül már 250Ft-ért fogok fokhagymás lángost tolni a Búza téren, és nem 2500-ért a Hyde Parkban.)</p>
<p>Két (nép)visel(e)tes nő álldogál egy kis pult mögött, előttük jó féltenyérnyire nyesett rétesek, szépek, szagosak. Kérdi Luca, van-e mákos. Volt. Felette a tábla: „poppy ceed”. Kórusban súgunk nekik, hogy amúgy szerintünk az <em>poppy seed</em>, s-szel. Hát de ők a nagy tábláról másolták. És tényleg, ott a nagy, színes tábla, ugyanúgy helytelenül. (Vajon hány kézen megy át egy táblaterv, amíg ide kikerül?) Mondom, tessék, pont van nálam filctoll, írjátok át vele nyugodtan. Azt mondja, ne rugózzunk már ezen, majd később átírják. Nem rugózunk, de mögöttünk két helyi nő épp ezen röhög (ami nem szép tőlük amúgy <small>– a szerk.</small>), csak segíteni szeretnék.</p>
<p>Mennyi lesz? 5£ ! … Lucából felbuggyan egy spontán „<em>mi?!</em>” Ez most az ára vagy a készlet súlya? „Megsúgjam, mennyi a bérleti díj?” - vágja csípőre a kezét a kalocsai Pap Rita (<small>megj.:</small> ez a kézmozdulat a feka csajok nyakforgatós <em>kisanyám</em>ozásának pannon változata). „Megsúgjam, mennyi az előállítási költsége? Semennyi.” - fekacsajkodik vissza Luca, és nem vesz rétest.</p>
<p>Őt a pofátlan ár plusz bunkó stílus húzta fel, engem meg ez a kibaszott önérzetesség akasztott meg egy röpke pillanatra. Mert ha például azt válaszolta volna összekacsintva, hogy „a hülye gazdagok úgyis megveszik”, vagy bármi mást, ami nem a támadást észlelő egójából böffen a felszínre, akkor kivívta volna a szimpátiámat, és vettem volna tőle túrós rétest. Mert szeretem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/love.jpg" alt="love.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="340" height="453" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>London? LÓVÉ!</small></strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/barack.jpg" alt="barack.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="399" height="533" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small></small></strong><strong><small>Egy kis baracos rétest valaki? A barackot úgy írjuk, hogy "peace", nem?</small></strong></p>
<p>És nyilvánvalóan nem kell tudnia senkinek, hogyan írják a mákot angolul, KIVÉVE ANNAK, AKI ANGLIÁBAN, TÁBLÁRA KIÍRVA ÁRULJA 5£-ÉRT BAZDMEG!</p>
<p><small>(Egyébként lenne egy tök jó – azaz szimpatikus és mégis hatásos – üzleti stratégiám, hogy a <strong>kecske</strong>méti kivándorló is pénzénél maradjon meg a <strong>káposztás</strong> rétes is elfogyjon... Lehet, írok még egy második részt a London trip nyomán, ami majd arról szól, milyen módokon lehetséges itt szerintem hippiaranyat csinálni. Ha így lesz, abban felvázolom.)</small></p>
<p>…</p>
<p>Jöjjön valami jó, London night fever aranyosan magyaros esszenciája.</p>
<p>Szombat este egy nagy múltú rock pubban mulattunk, ami tetszett. A mulatás meg a pub. Dumálgatunk Balázzsal egy sarokban, mondom „<em>eddig ez a kocsma a kedvenc dolgom Londonban…</em>” (nem emlékszem, hogy miért, csak arra, hogy ezt mondtam), ekkor elmegy előttünk egy üres poharakat szedegető, igen extravagán<em>y</em>s kinézetű lány olyasmi színű hajjal, mint a pólóm e blog borítóján. Úgyhogy folytattam a megkezdett mondatot: „…<em>meg még ez a csaj itt</em>”. Mire a hölgy visszafordul, rám néz és mosolyogva közli, hogy:</p>
<p>„SZIA!” </p>
<p>Jáááj, ne mááár, majd’ kiesett a cider a kezemből, úgy elkezdtem szakadni, ő meg sarkon fordult és folytatta a pohárszüretelést. Utánakiabáltam, hogy „SZERETLEEEK”, de ahhoz, hogy oda is <em>merjek </em>menni, eggyel több cidert kellett volna innom, ahhoz meg, hogy oda <em>bírjak</em>, eggyel kevesebbet… Vajh' miért <em>London Crawling</em> (=<em>csúszás-mászás</em>, londoni <em>hívás </em>helyett) a cikk címe?!</p>
<p>Négy napos alkoholfesztivált rendeztünk, ami jól asszisztált a rekreációs ingervadászatomhoz, mivel kezdtem már megsavanyodni egyedül a mezőn egy szamárral, úgyhogy rám fért egy egészséges mértékű <em>egészségtelen coping mechanizmus</em>-alkalmazás. (Pszichológusul beszélek, szóljatok rám!) És hát jó társaságba jöttem: vendéglátóim sem tiltakoztak ellene, hogy társakká szegődjenek benne. De ezt senkinek, SENKINEK nem javaslom! (Ha csak nem akar úgy kinézni, mint én az alábbi képen.) Az utazgatást, na, azt viszont javaslom!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/15174581_10211446913430866_1334327770_n.jpg" alt="15174581_10211446913430866_1334327770_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="318" height="425" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Utolsó nap... Íjj, be csúf... Homer Simpsontól tanultam, hogy ha ilyen állapotodban valaki hozzáér a jobb kezedhez, akkor bal kézzel le kell ütni, azzal a szöveggel, hogy „EL A KEZEKKEL A NEJEMTŐL!”… Most olvastam, hogy a Glasgow-i Egyetemen végre <a href="http://urbanplayer.hu/kult/lol-homer-simpson-filozofiajat-tanitjak-a-glasgow-i-egyetemen/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">elkezdték tanítani Homer Simpson filozófiáját</a>. Itt volt már az ideje, mi tartott eddig!</small></strong></p>
<p>Végezetül, már megint <em>de-kicsi-a-világ</em>: támasztjuk egy pub előtt a kinti szegélyt (mivel munkaidő után a belvárosi krimók úgy tele vannak, hogy a népek fele az utcára lóg), a mellettünk lévő társaság összesúg, kilép egy nő Luca elé: „Maga csak nem miskolci? A főorvos úr lánya, ugye?” … Hehe, nehéz ügy egy főorvos lányának lenni, lépten-nyomon felismerik az embert, autogram-osztogatás stb., a nyilvánvalóbb tanulság meg az, hogy a világ végére is elmehetünk, úgyis ott lesz valaki/-mi a múltból. <em>Miskolc mindig várni fog</em>, vagy ha elunta a várást, eljön értünk.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/sorsodborsod.jpg" alt="sorsodborsod.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="511" height="383" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Steel City Underground - Pont ez volt a legutóbbi képem Lucával (csak ő nincs rajta, mert a lencse másik oldalán van). Kedvencünk a Sörsödi Bor!</small></strong></p>
<p>…</p>
<p>Utóbbi hetekben a kiégés tüneteit kezdtem produkálni a caminon, ezért nem is írtam semmit mostanában; nem lett volna hiteles. A Londonban átszállós trükk bevált, a rekreáció sikeresen lezajlott, ismét van bennem ötlet és kedv.</p>
<p>Köszi szépen, Luci és Balázs!!! Meghálálási alkalmat kérek Galíciában!!!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/skygarden.jpg" alt="skygarden.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="528" height="704" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Sky Garden, felhőkarcoló, jómagunk. Mögöttünk ablak, amögött város.</small></strong></p>
<p>Nektek pedig azt köszönöm, ha megosztjátok, mutogatjátok ezt a cikket, úgyis mindenkinek van londoni ismerőse, kérem, érkezzenek véleményt nyilvánítani, nem-egyetérteni (esetleg hitelt rontani, mlm-piramisjátékokat hirdetni) stb.! ;)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/szilviiii.jpg" alt="szilviiii.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="418" height="558" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>A London trip utolsó jópofa magyar meglepetése: hazaúton tök véletlenül találkoztam Luca munkatársával, Szilvivel, a géppel így az idő is repült. Az adott fénykép-kéztartást (bár különböző helyszíneken, de) mindketten ázsiai lányoktól leshettük el. Azt mutatjuk, hogy KÉT Heinekent kérünk a kigyúrt seggű sztyuárdtól! London: hely nekem.</small></strong></p>
<p>Összbenyomásom a kint élésről egy összetett mondatban (mert a helyzet is nyilván összetett): melózni kell, küzdeni és résen lenni, de amúgy megfelelő hozzáállással meg <em>having fun</em> az egész és rengeteget tanul ott az ember; kivándoroltjaink nagyobb része is ezt mondja, úgyhogy tökre lennék én is londoni magyar egy darabig. (De mostanában nem leszek, mert más ötleteim vannak: sétálósok, szamárosak. A következő posztok majd ezekről fognak szólni.) </p>
<p>És mivel ebben a pillanatban, ahogy leütöttem az utolsó billentyűt, megszólalt a véletlen keverésre állított lejátszólistám 13980. sorszámú tétele, Sebestyén Márta és Hobo <em>Kivándorlás</em> című közös albumáról <span>(véletlen, mi?)</span> az <em>Olcsó már a pásztor </em>blues, azt a dalt akkor még idebiggyesztem. Valami Amerikáról vagymiről szól, de akkor is, értitek:</p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="425" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/FmYQyypslhw" frameborder="0" allowfullscreen=""></iframe></p>
<p> </p>
<p>Ui.: Nagyon fontos, életbevágó!!! Kérem, ha valaki látja a rózsaszín pohárszedő lányt, mondja meg neki, hogy üzenem, hogy… hogy… Hát hogy a saját érdekében hordjon inkább más színű frizurát, különben soha nem fogják normális arcok leszólítani, max ilyen betintázott spanyolországi hobók! :DDD</p>
<p> </p>
<p><em><strong><small>/ HÁZI FELADAT: A szövegben elrejtettem valahol a „csacsi” betűsort. A becsületes megtalálók közt kisorsolásra kerül egy cv-hez csatolható kifejezés-keresőmező használati és billentyűkombináció-ismereti képesítés; londoni munkakeresésnél jól jöhet ;) /</small></strong></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F11%2F26%2Flondon_crawling_egy_spanyolorszagi_magyar_benyomasai_a_londoni_magyar_helyzetrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F11%2F26%2Flondon_crawling_egy_spanyolorszagi_magyar_benyomasai_a_londoni_magyar_helyzetrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F11%2F26%2Flondon_crawling_egy_spanyolorszagi_magyar_benyomasai_a_londoni_magyar_helyzetrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=London Crawling - Egy spanyolországi magyar a londoni magyar helyzetről"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2016/11/26/london_crawling_egy_spanyolorszagi_magyar_benyomasai_a_londoni_magyar_helyzetrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/11999064" border="0" /></a><br /></p>
magyar
trip
piálás
traveling
London
booze
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/londoneye.jpg
https://rolandante.blog.hu/2016/10/27/vendegposzt_hogyan_ne_vegyunk_szamarat_a_caminora_guest_entry_how_not_to_buy_a_donkey_in_spain
Vendégposzt: "Hogyan ne vegyünk szamarat a Caminora" / Guest entry: "How not to buy a donkey in Spain"
2016-10-27T21:00:48+02:00
2016-10-27T21:00:48+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p><strong><span style="text-decoration: underline;">HUN:</span></strong></p>
<p>Az alábbi történetet semmi kedvem nem lett volna magamtól megírni, mivel azóta is kábé minden nap el kell mesélnem valakinek, annyian kérdezik: „<em>hogy a vérbe jutottál a jószághoz, hombre?</em>” ... Most az élet egy kellemes meglepetés révén megmentett ettől, ugyanis 3 év után ismét összefújt a szél Zitával, a magyar zarándokkal, aki hamarabb találkozott Rocinantéval, mint én magam, és most saját fényképeivel illusztrálva, önként megírta helyettem az emlékirataimat – saját nézőpontjából, nyilván.</p>
<p>Nekem baromi szórakoztató volt elolvasni, más szemszögéből lesni ezekre a sorsfordító napokra. Vagy másfél hétig sátraztam Estella határában egy furulyával gyűjtögetve Navarra leghíresebb bikaölője, <a href="http://www.pablohermoso.net/" target="_blank">Pablo Hermoso Mendoza</a> eladó szamarára... Zsigereimben raktározom a gondolatot, ami akkoriban hasogatott belém: „Azta, ezekre a napokra egész életemben emlékezni fogok, az száz!”… Eddig így is van, és nem is bánom. Zita most segített, hogy így is maradjon, KÖSZI!!! </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est4.png" alt="est4.png" class="imgnotext open-in-modal" width="499" height="299" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Mendoza... én a bikának szurkolok</small></strong><strong><small>!</small></strong></p>
<p>„Tartozom egy sztorival:<span> </span><br /> <br /> Egy barátnőmmel 2013 szeptemberében indultunk a francia úton. Estellaba értünk, ahol is a szállásunk egy dombtetőn helyezkedett el. Miután lepakoltuk a cuccainkat és letusoltunk, eldöntöttük, hogy bemegyünk vacsorázni a városba. Az albergue-től egy kis út vezetett le a városba, rajtunk kívül egy lélek sem járt akkor ott, leszámítva egy gyanús alakot, aki mögöttünk vol<span>t pár méterre. Időnként kicsit közelebb jött, aztán picit megint távolodott. Az agyam akarva-akaratlanul elkezdte dobálni a rémképeket, és képzeletben már a csáknorriszos pörgörúgást gyakoroltam. Igazából olyan izomlázam volt, hogy lépni alig bírtam, de reméltem, hogy az adrenalin majd segít, ha erre tényleg sort kell keríteni. Egyszer csak a furcsa figura megszólalt és megkérdezte, hogy "ti magyarok vagytok?". Ez volt az első találkozásom Rolanddal. Elkezdtünk beszélgetni, elmondta, hogy nagyon nehéz a hátizsákja, nehezen tud vele menni, és úgy döntött, hogy magyar népdalokat furulyázik az út mellett, és az összegyűlt pénzből egy szamarat vesz. A szerződés aláírására talán másnap került sor, és a szamár is már a városban volt, de még pár euró hiányzott az árából. Mondtuk neki, hogy mikor jöttünk be a városba, akkor a templomkertben volt egy szamár, és erre mondta, hogy az az övé lesz, és még nem is látta!</span><span> </span><span>:)</span><span> </span><span>Kicsit még beszélgettünk, majd elváltak útjaink azzal, hogy akkor most megy megismerkedni a jövőbeni szamarával, másnap úgyis látjuk még egymást.</span><span> </span></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est3.png" alt="est3.png" class="imgnotext" width="440" height="662" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>A legkorábbi fellelhető kép Rocinantéról :)</small></strong></p>
<p>Másnap találkoztunk is, úgy volt, ahogy mondta, ült az út mellett és népdalokat játszott. Utána már nem találkoztunk, de mindig hallottunk róla. (Még 2014-ben a portugál úton is!<span>:)</span>)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est1.png" alt="est1.png" class="imgnotext open-in-modal" width="432" height="287" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small><small>Hogyan ne vegyünk szamarat a Caminora - 1. szabály: Ne adj ki érte 700 eurot!</small></small></strong></p>
<p>Erre idén megyek a Primitivon, elhagyom Melidét, és épp azt próbálom eldönteni, hogy a vízhólyagjaim vagy a térdem fáj jobban, mikor is egy patakhoz érve látok egy szamarat egy fához kikötve. Hozzá tartozó ember sehol, ellenben észrevettem egy sátrat egy pár méterre. Mondom a szamárnak: "Tán csak nem te vagy AZ A SZAMÁR?! Apád hol van?" Teljesen izgalomba jött, látszott, hogy tudja, ez egy<span> </span><span>rendkívüli pillanat! Na jó, ez persze nem igaz, konkrétan le se sz@rta a jelenlétemet. Emiatt nekem kellett a tettek mezejére lépni, és először kicsit félénken, majd egyre bátrabban hívogattam Rolandot. Kis idő múlva nyílt a sátor és kilépett belőle Roland!!! Nem hittem a szememnek! Még fel se ocsúdott, mikor én már daráltam, hogy három éve Estellában... tudod... szamár… akkor vetted... és tudta!:</span><span>)</span><span> </span><span>Nagyon régen örültem ennyire a viszontlátásnak, komolyan az egész napomat feldobta! (És még most is, akárhányszor eszembe jut!) Tök jót beszélgettünk! Akkor ígértem meg, hogy a sztorit megírom. Pici csúszással, de sikerült! De tranquilo van vagy mi!</span><span> :)</span><span> ”</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est2.png" alt="est2.png" class="imgnotext open-in-modal" width="468" height="351" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><small><strong>Reunion 2016</strong></small></p>
<p><span>---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</span></p>
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><strong>ENG: </strong></span></p>
<p>I wouldn’t have had the desire to write down the following story by myself, ’cause ever since I have to tell it to someone almost every day. So many people ask: „<em>How the hell did you find this poor cattle, hombre?</em>” ... And now the life – by a nice surprise – has saved me from all of this, as after 3 years I bumped into Zita, the Hungarian peregrine, again, who’d met Rocinante even before I met him, and has now illustrated with her own pictures and written my memoirs instead of me – from her own perspective of course.</p>
<p>For me, to read it was incredibly entertaining, viewing these life-determinating days from someone else’s point of view. I was camping for about one and a half week in the border of Estella playing on a flute to collect money for the donkey for sale of Navarra’s most famous bull killer, <a href="http://www.pablohermoso.net/" target="_blank">Pablo Hermoso Mendoza</a>... I’m preserving the thought that “I’ll remember these moments for the rest of my life, I swear it”… This has been this way so far and I don’t regret it. Zita helped me now so that it will remain this way, THANK YOU!!!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est4.png" alt="est4.png" class="imgnotext open-in-modal" width="482" height="289" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Mendoza... I support the bull!</small></strong></p>
<p>“I owe you a story:</p>
<p><span>I started with a friend of mine on the French Way in September 2013, arrived together in Estella, where our accommodation was located on a hill. After we unpacked and had a shower, we decided to go and have dinner in the town. A small road led into the center from the albergue, there wasn’t a soul apart from us, except for a suspiciously weird character with a few meters behind us. Sometimes he came a little bit closer, sometimes moved a little bit further. My brain started to play nightmares unwillingly and I imagined myself already practicing the spinning kicks learnt from Chuck Norris. Okay, to be frank, my muscles had so big soreness that I was only hardly able to move but I hoped for the adrenaline to help me when it should happen. And suddenly the strange figure asked “are you Hungarians?” This was my first encounter with Roland. We started to talk and he said that his backpack is so heavy, he is hardly able to walk so he decided to play Hungarian folk songs on the way to collect money for a donkey. They signed the contract just the next day and the donkey was also already in the town, but a couple of Euros were still missing from the full price. We told him that we saw a donkey in the church’s garden when we entered the town, and he answered that will be his and he hadn’t even seen it yet! </span><span>We talked a little bit more and then we parted ways ‘cause he’s going to get to know his future donkey and anyway, next day we’ll see each other… </span></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est3.png" alt="est3.png" class="imgnotext" width="408" height="614" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>The earliest available picture of Rocinante :)</small></strong></p>
<p>And we did meet the next day, he was like he’d said it, sitting beside the road and playing folk songs. Then we didn’t meet, but always heard about him. (Even in 2014 on the Portugese way! :) )</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est1.png" alt="est1.png" class="imgnotext open-in-modal" width="402" height="267" /></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-size: 10.8333px;"><b>How not to buy a donkey in Spain - 1st rule: Don't give 700 Euro for it!</b></span></p>
<p>And now, I’m on my way at the Primitivo, passing Melide, and I’m just trying to decide whether it is my blisters or my knee that hurts more, when arriving to a brook I catch sight of a donkey tied to a tree. There’s no man at his side, however I noticed a tent several meters behind him. I told the donkey: „ You can’t be THAT DONKEY, can you?! And where is your <em>dad</em>?” He got totally excited, he seemed to know this is an extraordinary moment of our life! OK, this is not true, actually he didn’t give a shit that I was there. So I had to do something and at first just shyly, then I started to call Roland by his name more bravely. After a little time the tent opened and Roland stepped out of it!!! I couldn’t believe my eyes!!! He didn’t even wake up properly but I started immediately to tell him that for 3 years, in Estella… you know… the donkey… you bought it… and he knew it!:)</p>
<p>I haven't been so happy about a reunion since long, seriously, it made my day! (And even now, whenever it comes to my mind!) We had a nice conversation! It was that time I promised that I’ll write the story. Maybe with a little delay, but I succeeded! But it’s tranquilo, isn’t it? :) ”</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est2.png" alt="est2.png" class="imgnotext open-in-modal" width="467" height="350" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Reuninon after 3 years</small></strong></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F10%2F27%2Fvendegposzt_hogyan_ne_vegyunk_szamarat_a_caminora_guest_entry_how_not_to_buy_a_donkey_in_spain%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F10%2F27%2Fvendegposzt_hogyan_ne_vegyunk_szamarat_a_caminora_guest_entry_how_not_to_buy_a_donkey_in_spain%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F10%2F27%2Fvendegposzt_hogyan_ne_vegyunk_szamarat_a_caminora_guest_entry_how_not_to_buy_a_donkey_in_spain%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vendégposzt: "Hogyan ne vegyünk szamarat a Caminora" / Guest entry: "How not to buy a donkey in Spain""><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2016/10/27/vendegposzt_hogyan_ne_vegyunk_szamarat_a_caminora_guest_entry_how_not_to_buy_a_donkey_in_spain#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/11844521" border="0" /></a><br /></p>
pénz
english
szamár
money
donkey
vendégposzt
aktualis
Estella
Navarra
guest_entry
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/est4.png
https://rolandante.blog.hu/2016/10/21/el_camino_februarban_12_resz_el_camino_in_february_pt
El Camino in February {Pt.12.} [The End]
2016-10-21T16:01:08+02:00
2016-10-21T16:01:08+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;">ENG:</span></p>
<p><em>This letter (or rather “retrospective diary”) was written in March 2014 in 20 pages, which was then sent to 20 of my friends. The unsophisticated style occurring sometimes is due to the primary audience of friends. On those reading through themselves, it usually had a nice impact: many of them reported meditative experience pulling out of everyday greyness, that’s why I made the whole of it available here, in 12 parts - this one is the final part. Eventual supplements will be always in footnotes. </em><span>/</span><strong><a href="http://rolandante.blog.hu/tags/camino" target="_blank" rel="noopener noreferrer">CLICK HERE</a> for the former parts/</strong><br /><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13271880_10154269425184189_423503914_o.jpg" alt="13271880_10154269425184189_423503914_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>/…/ When I reported about my pilgrimage and my plans to return home, many told me they <em>envied</em> me. It’s strange for me because I was never in a position to envy. But you who’ve read the story of this short pilgrimage may be able to see that the main part of my project is torment and hardship. I don’t think many would like to complete it this way. However, these difficulties bring lots of joy for me, and therefore, since I went to hitchhike to Budaörs in the end of August and slept at the bank of a ditch ‘cause nobody’s brought me that day, from that day on neither I am envy of anybody, as I feel that I’m there where I’m supposed to be right now… And nobody should want to be there where I’m supposed to be.</p>
<p>I’ve got no money, no job, no woman, neither do I have Martini, champaign, internet, not even food sometimes, however, I appreciate in every moment that e.g. the <span>socks on my feet are clean and dry, even if I only have two pairs of them in all</span>. And two t-shirts, a shorts and a trousers. Why the hell should I have more stuff?! And meanwhile I feel in my guts that my life line is moving towards something great this way. If we deconstruct and reduce the ego to the minimum, this feeling in the guts is the communication chanel to God! But it will mystify us until we don't do this deconstruction...</p>
<p>Moreover, I’ve got time! Which by the way doesn’t exist as we know, but I have it, wehehe… to run, meditate, read Nietzsche and Jung, and to write that long retrospection for you. And I’ve got ocean, sandy beach, stony relaxation place. And a lot of shit to be thrown out of my mind, so I’m waiting for the wifi-connection to empty it a little bit to my blog. I immediately post my <a href="http://emberekruhaban.blog.hu/2014/03/31/komuves_kelemenanna" target="_blank" rel="noopener noreferrer">first “theatrical play”</a>, you can soon check it out. I was laughing a lot while I was writing it... And some day there will be a camino blog too!<sup>1</sup></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/muxiadelfin2014.jpg" alt="muxiadelfin2014.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="440" height="330" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>A narrow little evening pilgrim jamboree</small></strong></p>
<p>So far the biggest number of pilgrims in this albergue were 5 in one night, when we also did kind of a little party. This time there’s the typical emotional talks and fate analysis, which is cool, so the tendency should start, to bring at least this number of pilgrims a day. Since I arrived in Galicia this was the first time I got drunk a bit. By rarifying these events, this also counts as a celebration.</p>
<p>It was just the third day of my stay here when a pyknic-looking local guy around fifty came in and said that he sees from outside I’m alone, sure I’m bored – do I want to buy stuffs from him. Obviously there’s no budget for things like this, there’s total puritanism but it’s cool that things are going smoothly here. And that lad is a good guy, sometimes comes to talk a bit without any special reason. <img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/leggitor.jpg" alt="leggitor.jpg" class="imgleft" width="190" height="286" /> Doing this Spanish people like a lot. There was a carnival tent party, a kind of Spanish village celebration day, the dude was there in a clown costume and people were marching to the stage in groups to make fool of themselves for free, which activity I value above all things; that’s why I think the world of the institution of Karaoke and also used to be the emperor of every air guitar contests.</p>
<p><strong><small>Pure strength and harshness - air guitar contest Sziget 2005, that time the second place only ;((((</small></strong></p>
<p>There came a pilgrim looking for some kind of hippies. I didn’t know of whom he was talking about but anyway I mentioned him the cooperative of Auroras, and by the time I went there to visit Rocinante, the guy was already there, staying as long as next October. There are interesting faces who appear especially concentrated out of the camino season. A big piece of a Latvian guy from Riga has been marching by foot for 6 months through Lithuania, Poland, Germany and France. He was story-telling during the whole evening, then arrived another delinquent of the day, a German retired man with the maximum of 55 kilos who started to explicate how much weight he lost on the pilgrimage but still felt fat. While his legs’ diameter is around the size of my arms’. And the Latvian guy who by the way was actually fat couldn’t really react to it so just blinked a few and then went to sleep without a word, however until then he didn’t shut his mouth for even a second. I’ve never seen an anorexic man, especially not in a sixties release. I always believed it is a body image disorder of teenage girls... By the way, it’s an open-plan room with kind of quasi-bulkheads – one night I woke up for the fact that the separately arrived German guy in his fifties and the alemana with 35 of age are screwing... So, stuffs like that.</p>
<p>Yesterday the first Hungarian pilgrim arrived, together with the first awkward moments. Big rover with a pack of 30 kilos and with some more years lived. He trampled down the Northern camino.The boss went to deal with something while I was writing the guy’s personal data. He’s already heard about me in Santiago, about the Hungarian with the donkey. So we have sympathized a little bit when it turned out he’s got no money… uh-oh. But he’s got stones from which he prepares jewelries – could he pay with stone donativo? My head just became heavy ‘cause since Balázs arrived here from Budapest, I heard at least three times his opinion about this kind being so unabashed and stories that he took a knock many times because of them. And “you don’t say on the bus, neither in the shop that sorry I don’t have money” etc., so I’m not to let this <em>kind of pilgrim</em> in, especially that we hardly have paying guests. (This connection I don’t really understand, but I’m just an employee or what.) So I told the guy that I don’t think this could be an option. He insisted that he would even work, he’s good in many things in case there’s stuffs to repair or anything like that. He waited until Balázs returned, this time we were talking. Although, I strongly empathize with these survivor pilgrims since I’m one of them too. Moreover this is from Debrecen, very much remembers me of the singer of the popular band from Debrecen "Tankcsapda" (called Lukács Laci), maybe they are relatives but I failed to ask, plus thing that his first names are Lukács and Márk, which are my confirmation names.</p>
<p>However, he asked incredibly lamely: when the owner returned complaining (as usual he does) that he hasn’t eaten anything today and also his car needs to be taken to the mechanic, and the guy then: “Balázs, would it be OK if I pay with stones?” … “Well, it fucking wouldn’t!”and he flooded the guy the same ocean of arguments with educational intent, so I’ve listened it for the fourth time, and the usual part of which is also that how annoying if somebody is incapable even <em>to ask</em>. So far I thought it means an unashamed-ungrateful pretentiousness, but this lad was only asking very awkwardly. (By the way, not everyone is a communication genius, asking is really a great skill to have, as well as receiving, thanking. And, well, giving too.)</p>
<p>He told me while leaving that okay that we also have no money but it doesn’t cost anything if he sleeps here, and according to the principle of fairness we should help our compatriot in the distance, and instead he even got to be fucking told off. The problem is that I totally agree this. I can’t even imagine how one can not agree with it.</p>
<p>Then it turned out that Balázs just didn’t sympathize with him, that’s why he didn’t even think about helping. But the thing is that he didn’t even have a sentence of conversation with him. They shook hands, he was stinking and got into the box of <em>parasite bums</em>, and from that on he wasn’t interested in him at all. As you <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/06/22/el_camino_februarban_5_resz_el_camino_in_february_pt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">could have read above</a>, I also got into situations to permanently have homeless bouquet without the ability of doing anything about it. And I talked with this guy and I received a much more detailed picture of him, which I don’t want to fill the place with. I only go into details regarding some happenings in a baroque style so that I give a look about resonances of my little soul, in this certain case about my cognitive dissonance <small>(=acting against my attitude, and the resulting feeling of discomfort)</small>.</p>
<p>Anyway, he could be “not so OK”, he didn’t even have an identity card, only a passport, he told when Bajnai ex- prime minister introduced the passport with chip and fingerprints (does it really exist?), he suddenly made one of the old type valid for 10 years. First I was thinking maybe he’s just irritated by the Orwell-afterfeeling, which I am actually. But if my theory is true and he’s a relative of Lukács Laci, then Lukács must be his second name ‘cause who the hell is named Lukács nowadays. My child is born, how I should name him, eh... let’s see... Lukács! Do you like it, woman? Eh… good… Do anyone of you have an acquaintance named Lukács? I don’t. He may have arranged in the<span> bureaucratic mazes that they write it as a first name ‘cause the family name stated a typical Hungarian "guess name" that you say to data-asking controllers coming first to your mind… Despite all of this I would naturally let him in if it was up to me, as it is my mania to strengthen compatriot ties.[2] (Moreover, it weights a lot how you speak about places, say, if he speaks about it to some people how they dealt with him here, it can easily stick to us, so even if I told him to leave, maybe I would have been more diplomatic or at least a more professional kind of host like “OK, you take a shower, sleep, leave before 9 am and tell everyone how cool this place is but don’t say about you getting it for free” – I would have solved the situation like this… I also have to add if I had a place like this, probably I would have lead it to bankrupt already... I'm not a good capitalist. But at least already not even a bad one.<em> I'm just simply not a capitalist.</em>)</span></p>
<p><span><sup><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/14248775_10154590240984189_1261751751_n.jpg" alt="14248775_10154590240984189_1261751751_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="423" height="314" /></sup></span></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small></small><small>Albergue Delfín (Muxia) nowedays – the owner is already a Hungarian lady called Roze, hugs to her from here :)</small></strong></p>
<p>So much for the past. As for the present, there’s relax and happiness. I wasn’t starving as a teacher or as a tender-writer, but still have goose bumps if I remember those times. And here I’m all smiles even just looking out of the show-window with full panorama. According to the boss Balázs, it’s good to spend a transitional period as a volunteer or a pilgrim but for the future you must have some kind of “perspectives”. Only that for me this is the perspective itself! Especially if I read that certain book, even I could think too that there’s no past and future...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13162182_10154234617219189_1483815780_n.jpg" alt="13162182_10154234617219189_1483815780_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="538" height="403" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Viewing the sunrise from the mountain of Muxia</small></strong></p>
<p>For me Paul Watzlawic’s book entitled <em>Change</em> was an attitude changing basic work, let me recommend it here. The book is about why many of us feel themselves inside the cycle of their problems, no matter how they change the settings. They change their living place, work, husband, then find themselves in the same shit again. Because the real change is on <em>second order</em>: doesn’t happen in the same system but quits it. One doesn’t realize that in the same system only the same result can happen from the same ingredients. And the ingredient – yourself – you can’t change so the system has to be changed. I am definitely on the way to quit the system which wants to dictate I have to have a so called <em>perspective</em> that in this content is equal to have a career. And I think people can actually have a higher perspective than that in this world. For example to make it better.</p>
<p>I was really trying what am I good at and in the given system I was actually shitty or maximum an average in everything but now I’ve found (and partly created) something: I’m good at pilgrimage. Only that it’s outside the system… This all doesn’t mean I want to stay here on the Camino forever. It would be nice to try out other things too here or at home or other places, but I don’t think one have to see everything in the world. There’s not only learning by induction but also by deduction: we see and experience some things and get the “formula” and draw the conclusion regarding other things as well, of course while carefully and consciously avoiding of boxing in stereotypes.</p>
<p>After the <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/06/06/el_camino_februarban_2_resz_el_camino_in_february_pt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Barcelona guys</a> the next person with whom I was talking about Uruguay was <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/07/05/el_camino_februarban_6_resz_el_camino_in_february_pt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Renée</a> who hasn’t got idea about the existence of this country before his pilgrimage. Then he was walking together with a pilgrim from Uruguay telling a lot about it – so did he to me. For example that it’s a traditionally agricultural country and people don’t really need anything else, they love the rustic characteristics and also the nature, which the government also protects. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Jos%C3%A9_Mujica" target="_blank" rel="noopener noreferrer">President Mujica</a> is a legend, right, requesting only 10% of the wages, living in a farm around Montevideo and drives to work in his ancient VW Beatle. They can’t stand him in the UN ‘cause he stands up in shorts and sandals to support things like stopping the industrialization of the world, because if the number of cars per person in India will be the same as in Germany for example, then it will mean the end of the planet. Obviously he’s not participating in the world press, only in independent forums, as it is better if all that people in the world know is it’s an insignificant country with a relatively good football team and that’s all. However, he’s a national hero at home, in his youth he was a guerrilla together with his wife. Every representative has only one cycle there, so does he, then goes back to work, there’s no imbedding into concrete, which resulted a cross-party politician-businessman mafia since the regime change in Hungary. I’ve read a touristic blog, in which people collect 10 positive and 10 negative facts about certain countries. In connection with Uruguay they only found 7 negative things, among which there’s one like it’s boring to drive there ‘cause you hardly find other cars on the roads – so, there’s 11 positive facts. Moreover, we talked about the country also with the <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/08/30/el_camino_februarban_10_resz_el_camino_in_february_pt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Brazilian journalist lady</a> who has already spent a lot of her time there, likes to chill out, as she considers Brazil very businesslike, in contrast to Uruguay which is still full of virgin beaches for long kilometers… Must-seen. Who comes?</p>
<p>As a long term goal I’d like to get free of the prison of the fucking money and move towards self-preservation and rotate the conclusions of it – towards which I’m just doing the first steps. I would need money, but actually I’m not so anxious without it already. I’m pretty sure that if the whole population of Europe and America lived so and consumed as much as me in the past one and a half month, the ecosystem would get into balance as well as the people’s set of value, and the terrorist monocracy of broker-banker world mafia would upset. I am now finally the one who doesn’t speak things into the air as a smart-ass philologist but actually <em>does</em> the things. I’m the modern human, fuck it, one must move with the times! And those, in turn, making selfies with their iPhones just stay the bitches of the age.</p>
<p>The fall of Don Quixote may be necessary but I still feel better than compromising beneath my dignity.</p>
<p>…</p>
<p>Click: <a href="http://galicia360.com/muxia-santuario-da-virxen-da-barca/">http://galicia360.com/muxia-santuario-da-virxen-da-barca/</a></p>
<p> </p>
<p><small><span><span>[1]</span></span> <span>And here it is, you’re just reading it. And you can smile at the old blog here: </span><a href="http://emberekruhaban.blog.hu/">http://emberekruhaban.blog.hu/</a></small></p>
<p><small><span>[2] </span>Last time a French guy stopped to rest at my little stamping station. I just had to drive away with my bike Frau Brinkmann to buy ink pad so I asked him to stamp for the people until I return. I just remembered on my way that he’s mentioned he’d spent some time in prison for thievery. But when I asked him to help out, it didn’t even come to my mind that he may rob me. I returned in an hour and he was there on the spot with sprouted money, which then I shared with him. At first he didn’t want to accept it… The feeling of unity is one of the Camino's miracle: you learn that it’s <strong>not reciprocity</strong> that you have to make with kindness and trust, <strong>but to circulate and pass</strong>. And by the way, these (my <em>kind </em>of) poor ones are the most grateful, sometimes in a way you don’t expect. As well as the most sensitive to hypocrites.</small></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F10%2F21%2Fel_camino_februarban_12_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F10%2F21%2Fel_camino_februarban_12_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F10%2F21%2Fel_camino_februarban_12_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=El Camino in February {Pt.12.} [The End]"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2016/10/21/el_camino_februarban_12_resz_el_camino_in_february_pt#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/11819141" border="0" /></a><br /></p>
magyar
pénz
tél
english
money
napló
trip
zarándoklat
diary
február
camino
winter
traveling
pilgrim
pilgrimage
hospitalero
Uruguay
February
Muxia
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13271880_10154269425184189_423503914_o.jpg
https://rolandante.blog.hu/2016/09/19/el_camino_februarban_11_resz_el_camino_in_february_pt
El Camino in February {Pt.11.}
2016-09-19T00:06:54+02:00
2016-09-19T00:06:54+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="425" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/481Ghv_MWhA" frameborder="0" allowfullscreen=""></iframe></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>The venue that year:)</small></strong></p>
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;">ENG:</span></p>
<p><em>This letter (or rather “retrospective diary”) was written in March 2014 in 20 pages, which was then sent to 20 of my friends. The unsophisticated style occurring sometimes is due to the primary audience of friends. On those reading through themselves, it usually had a nice impact: many of them reported meditative experience pulling out of everyday greyness, that’s why I make the whole of it available here, in 12 parts. Eventual supplements will be always in footnotes. </em><span>/</span><strong><a href="http://rolandante.blog.hu/tags/camino" target="_blank" rel="noopener noreferrer">CLICK HERE</a> for the former parts/</strong></p>
<p> </p>
<p>/…/ Next day finally I got to the pilgrim mass, which is always a cathartic experience for the arriving rovers considering the hardships of the way. When I came out from the cathedral, Rocinante was donkey-petted by an Austrian woman who’s already walked along 4 ways, is now a volunteer in one of the local private albergues and is planning for years to walk along the longest intra-Iberian Camino, the Via de la Plata starting from Sevilla – with a donkey. She is luckier than me ‘cause I didn’t have the opportunity before to talk to anyone who’s already pilgrimages with a donkey. Maybe I was a sign for her too...<sup>1</sup> (Since then she has already visited me twice in Muxia, besides she has also spent a few days in the monastery nearby, where – spoiler alert! – I could finally place Roci.)</p>
<p>It was quite late when I started to head towards the ocean because the time went wasted with stuffs like visiting a woman with <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/08/08/el_camino_februarban_9_resz_el_camino_in_february_pt" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>El Italiano</em></a>. This woman wanted to buy a donkey in principle, but of course it turned out that she didn’t… How is it, if I accidentally don’t waste my time, then others will do it instead of me?? This has been the case all in my life even back in the exam periods… With Alba we also called the man in Monte do Gozo who was interested in buying Rocinante, with whom I failed to bargain because of language problems. He would like to buy it for her daughter as a hobby pet, but he wanted to bargain it surrealistically and I don’t exchange my saint pilgrim golden burro for coins… So the night reached me on the way again, but I found an awsome stable, divided into two parts: one with hay, the other with horses. We slept in the one with hay ‘cause if Rocinante starts to bray to the horses as usual, señor horse owner may come out of the house and I will be in trouble.<sup>2</sup></p>
<p>It the autumn it was a big luck that I could leave Roci at Mayka’s and could head to the ocean alone from Santiago, because there are many barriers on the way there, which is impossible to accomplish with 4 hooves (e.g. circle beamed wooden bridge with enormous gaps, which put me in life danger even with hooves of my size 44). Now I had to solve these impossible situations. I barely remember anything of these days: it was hardcore marching and nothing else.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/14233868_10154590240464189_1187016462_o.jpg" alt="14233868_10154590240464189_1187016462_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="439" height="329" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Way to the ocean: Camino de Fisterra y Muxia</small></strong></p>
<p>The February full moon horror night has also come when I realized not only the Camino repeats your life in small, but this small Camino of mine also repeats the joys-crises-waves of the big one – in smaller design. As in the autumn there were bunch of community experiences and personal talks, now only one was from both, or as after Santiago, while still marching towards the ocean I had a chance to be alone, turn inside and deal with myself, now I had only one afternoon (when I left Roci in Monte do Gozo municipal) – and stuff like that. So now the time has come to repeat the storm of the century that was preluded by wandering-in-the-same-village-for-hours-and-finding-no-signs. (In these villages there’s totally no chance to find anyone on the streets after dark.)</p>
<p>When I got out of the village, for a long time there was no sign of another, but there was a woody hill 200 meters from the way, so I thought this is the place where I give <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/08/08/el_camino_februarban_9_resz_el_camino_in_february_pt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">my tent</a> the <span>coup de grace. This execution was so successful that I found the whole collapsed and stuck to me in the night. Water flew everywhere; you couldn’t even support the tent’s wall effectively. With my other hand I tried to put my clothes and my socks dripping from wastewater, the crippled lamp in my mouth and Rocinante languishing outside, no better than me. It was an indescribably long and massive torture; moreover it was outside the Camino so if, say, a tree falls on me or something, then no one finds my corpse for weeks, and this would be </span><span>so derogative. We</span><span> left the place still in the dark, in the middle of the storm marching along in the rain, soaking wet, to the village of Olveiroa, where we arrived to the albergue municipal for the opening (1pm). </span></p>
<p>In Olveiroa is the world’s best Galician municipal! I could cook, do the washing and sleep a damn good, with other pilgrims only flowing in late afternoon, moreover they all (there were approx. 6) chose the other dormitory so I had an own room to dry and pull myself together. In the evening they made a fire in the kitchen’s fireplace, there I remained alone until midnight, and I could dissolve the mental traces of vicissitudes in idyllic meditation again.</p>
<p>The reward for tolerating my ordeals without complaining was the sunshine. This is a beautiful part with mountains, ocean, moreover the Lord has provided his sign of peace after flood at the sky on several times:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/14273279_10154590240379189_1537194632_o.jpg" alt="14273279_10154590240379189_1537194632_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="485" height="363" /></p>
<p>Here the way splits: you decide whether you get to the Ocean heading towards Muxia or Fisterra. Along the Muxian way you find a little village, San Martiňo de Ozón, where a couple of hippie-like people are farming in a building of an old monastery, and pilgrims can also have an accommodation for donativo <small>(=donation)</small>. I heard a lot of this place and something was telling me inside maybe they would like to have a donkey.</p>
<p>And so it happened!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/rokinak016_0.jpg" alt="rokinak016_0.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="538" height="403" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Mosterio de San Martiňo, one HQ of the Aurora de los Caminos</small></strong></p>
<p>The monastery includes a huge grassy field and also a smaller barn where there’s place for a donkey next to their five sheep. This is a „cooperativa” (which must be a legal concept I guess), you can join them for periods, like a volunteer. The founder, Marta rents the monastery building from the Santiago church, with no monks anymore but still with a medieval feeling. This is also the same kind of cultural mix, which is a characteristic of whole Galicia: Christianity is combined with Celtic traditions, and here they are also doing yoga, playing music for pleasure, archery and knightly exercises (etc.). There live children and older people too, they have guests for lunch and dinner almost every day from here and there. But obviously mostly people of derailed lives find these kinds of places, so there are some weird faces. One of the lads immediately greeted me in Hungarian, he’s learnt it some 20 languages during his wanderings... They also have a webpage: <a href="http://www.auroradeloscaminos.org/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">www.auroradeloscaminos.org</a> ; <a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100004402510060&fref=ts" target="_self">https://www.facebook.com/profile.php?id=100004402510060&fref=ts</a> .</p>
<p>The next day I headed further to Muxia, which is only 9 km from here on the Camino so there was time even for a little getting-lost... The Albergue Delfín looks at the ocean bay, I had to ask for the key at the florist next door, but there was still siesta time – there’s everything closed in Hispania early-afternoon. Until this time we walked up the hill from where you can see the sea, the village and the Virxen de Barca (the pilgrimage church erected to the sailing Virgin Mary), which I especially like in this cultic-celtic environment, even with a burned roof:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/14303679_10154590240459189_802142467_o.jpg" alt="14303679_10154590240459189_802142467_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="493" height="369" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Santuario Virxen da Barca /Muxia/</small></strong></p>
<p>There was a US woman who immediately went off on the packed donkey ‘cause she works with cargo lamas at home, in the mountains. Beautiful job, just don’t cross their way when they spit... Next plan is ready: Camino with lama! Even before Portomarín I passed an ostrich farm, so I have the following animal-assisted pilgrimage too: riding an ostrich… hmm, that would kick ass…</p>
<p>I found horrible conditions in the Delfín: from the lot of raining all of the walls and other things made of organic material became moldy, but in three days I made the place lively and from that day on I was waiting for pilgrims who didn’t really want to arrive ever since. There’s been some 25 of them at all, some of them for two days, but all in all, this isn’t even enough for the breakeven point. In general the people are coming in greater number from around Easter that was very early last year, and be in turn very late this year.</p>
<p>While the big cleaning I succeeded to break a lampshade, which I tried to replace before Balázs the owner returned, but the same I didn’t find (day by day I was chasing the lady at the furnishing shop with a dictionary in my hand) and the approximately-same would have cost some 70 Euros that I didn’t have. So at Easter time with the anticipated mass coming I would like to go out to Santiago with the flute and the donkey and collect some money ‘cause – besides the lampshade – not only me but little by little Balázs (who has already returned) will also starve to death. The rent had to be paid in the winter too what he spent in Budapest without any income. In the middle of April will arrive two volunteer hospitalera (Rose & Melinda) and in turn I will walk the donkey a little bit and burn something I should get rid of in Fisterra (because this tradition is one I directly practice).</p>
<p>The first night Roci spent here, behind the albergue, and the next day I brought him back to the monastery in San Martiňo where he is permanently in the near. More precisely, with no packs this time <em>he</em> was carrying <em>me</em>. This 9 km was so fucking entertaining… This picture was taken from donkey-back, only from the glare shining into my eyes his shadow is missing. Smashing fun! In the background you see the mountain with the observation tower in the tip of the peninsula, on which Muxia’s been built. Plus ports in the bay:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13843476_10154452835094189_251983548_o_1.jpg" alt="13843476_10154452835094189_251983548_o_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="400" height="332" /></p>
<p>Sometimes people from San Martiňo stop by to chat when they come to shop in Muxia, besides I also visited Roci once, but in the absence of pilgrims mainly Luis the neighbor means the local relation to me. There was also wifi from him next to the wall until his router didn’t go wrong. He’s a gorgeously fashionable florist in his forties who can also give you dance lessons but in fact it’s a mystery from what he makes ends meet, ‘cause I’ve never seen costumers in the floristeria (of which there’s also another in the village of 1500 inhabitants. Plus there are two furniture stores, four banks, a taxi station, a diving shop, a costume shop for children… a little bit different than those with the same population at home where usually there’s only a pub and nothing else – OK, maybe another pub.) Luis has a wife and a cool little daughter, but in the meanwhile he does things like singing in a chore, playing the bagpipe, always preparing proper decorations for every occasions in the flower shop, spinning (!), making lace (wtf?!)... My favorite thing of all is the parquet-cruiser dog in the shop who he combs all the time and fixes her hair with rubber ring.</p>
<p>The other day he brought me some seafood called <em>percebe</em> for tasting, which is mostly similar to the feet of a dinosaur, highly expensive and you can only get it by scratching the coastal cliffs that the percebe hunters used to die in. In Hungarian, maybe it is called “sea acorn” and, yes, its eatable part is very much like the acorn of a baby. National starter of Galicia. <small>(left: percebes; right: carrot)</small></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/percebe.jpg" alt="percebe.jpg" class="imgleft open-in-modal" width="308" height="232" /><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/repa.jpg" alt="repa.jpg" class="imgright" width="325" height="222" /></p>
<p>But mostly I live my everyday life in the potato-carrot-onion-pasta square and thus am continuously hungry. I thought that during my long pilgrimage I have already maximized the opportunities of reducing the consumer needs, but now it seems that not. Now I spend less, and only for food. I eat carrot with everything, soon I become a rabbit. If, say, it’s 5 cents less than the potato, I prepare mashed carrots instead of mashed potatoes, with oil and onion as topping. There’s only a small cooker here, but the very limited combination opportunities mobilize an extraordinary creativity in my cuisine. With spices, I say, one can make magic...</p>
<p>If things happened this way, I thought to give it a try how would I cope with being a vegetarian, and for 3 weeks – we can as well call it fasting – until Balázs was still away, I actually didn’t eat meat and fish. Then, you can be without it; I could devoid meat without problem. But yesterday, for example, two Italian pilgrims threw away two vacuum-packed not-so-fresh salami, nicely selectively: the packet among the plastics, the content among the organic. Of course I took it out and washed it. Sshit, it’s meat!! The fuck with wasters and the squeamish ones (and sometimes with Italians, obviously, wehe.) On one hand, it must be bad for them, on the other THE FUCK WITH THEM, GET OUT TO THE WAR FOR A LITTLE TRAINING.</p>
<p>Meanwhile the thought started to annoy me that from March on my monthly income is 0 HuF, as I don’t have 30 days officially worked hours in the previous 1 year – no social assistance anymore. But the student loan has to be paid, and what came to my mind only a few days ago: social insurance, as well. For a few days I have a toothache ’cause of a deep hole in it, in which the food gets stuck, I’m on the way to find a solution… Well, these things are very much likely to be included in the changing of living space and lifestyle, whatever. /.../</p>
<p> </p>
<p><small><sup>1</sup> This is Nicole with whom we have already changed letters and sometimes meet if she can be found around Santiago. When she explained to her psychoanalyst that she’d like to be a pilgrim with a donkey (which idea she’s temporarily dropped), he immediately came with the interpretation: “how cathartic the thought could be to share the too big burden with someone by transferring it to him.” Hmm, yeah, who’s got too much..</small></p>
<p><small>2 After this case I slept there several times and it turned out that my fear was causeless: the horse owner is a señora and instead of sending me to hell she rather gave me food when she detected my presence, at the best time then. That was just... a real pilgrim experience. </small></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F09%2F19%2Fel_camino_februarban_11_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F09%2F19%2Fel_camino_februarban_11_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F09%2F19%2Fel_camino_februarban_11_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=El Camino in February {Pt.11.}"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2016/09/19/el_camino_februarban_11_resz_el_camino_in_february_pt#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/11722063" border="0" /></a><br /></p>
utazás
tél
english
napló
trip
diary
február
camino
winter
traveling
albergue
Galicia
February
Muxia
Aurora_de_los_Caminos
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/14233868_10154590240464189_1187016462_o.jpg
https://rolandante.blog.hu/2016/08/30/el_camino_februarban_10_resz_el_camino_in_february_pt
El Camino in February {Pt.10.}
2016-08-30T19:14:06+02:00
2016-08-30T19:14:06+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;">ENG:</span></p>
<p><em>This letter (or rather “retrospective diary”) was written in March 2014 in 20 pages, which was then sent to 20 of my friends. The unsophisticated style occurring sometimes is due to the primary audience of friends. On those reading through themselves, it usually had a nice impact: many of them reported meditative experience pulling out of everyday greyness, that’s why I make the whole of it available here, in 12 parts... </em><span>/</span><strong><a href="http://rolandante.blog.hu/tags/camino" target="_blank" rel="noopener noreferrer">CLICK HERE</a> for the former parts/</strong></p>
<p> </p>
<p>/…/ The bum characteristics in Santiago are often mixed up with pilgrim characteristics. This Italian guy pilgrimages as a way of living, has several meters long credential (<small>stamp collecting pilgrim certificate</small>) starting from Germany, besides he speaks many languages. So far I knew the cannibal English and here I’ve met a lot of people speaking the <em>bum English</em> which is fluent but also operates with few words, excluding almost any grammar or conjunctives. He never mentioned his name, neither asked for mine, just referred to me as “El Hungaro”…</p>
<p>There was another lad who was able to bother almost every tourist in their own language until they gave him cigarette and money to bugger off. But most of them are wandering hobos who run down the big cities of Europe, meanwhile learning bum German, bum French etc. Of course, there are the simply slid down bums and very run-down junkies who don’t even speak Spanish any longer, are just mumbling, crawling and vegetating. Further difference is that they are not only permanently drunk, but smoke herbs all day, as well. Many of them even sell it (e.g. the glass eyed one). Not even discreetly at all, so the police knows about it and doesn’t bother them. There are big differences compared to the situation at home. Bums are organic parts of the ecosystem.</p>
<p>For me, in the other hand, I had to keep avoiding the police ’cause day by day one or two of them warned me that I must leave the historical town with the donkey; a special permit is required to enter it with big animal. Because big animal makes big crap. However, miraculously Rocinante never shits in the city. In front of the Cocina, always a police car was waiting until lunch time – probably there used to be troubles where the good company gets together. At this time it was up to my special talents to dodge out of the way of the police so that I could also eat and at the same time take care of the packed donkey not to be robbed meanwhile. But, for example, they never, not even once asked me to show an identity card. At home every one of them starts with this even if you haven’t done anything; your only sin is that you are at the same place. Obviously this is (there use to be articles about it) because there’s an order regarding all the shifts to paper a certain number of measures so it appears in the administration that they were doing something. This was the case even long before Pintér (actual Hungarian interior minister).</p>
<p>„El Italiano” showed me where he regularly sleeps: a covered part of a university building where he invited me too. It would have been OK, but I didn’t feel the place ‘cause meanwhile I started to feel he wants to push me into the <em>bum mafia</em>, or at least I’m getting into some jail hierarchy where he supplies me with everything and I, in turn, would have to be his bitch. “I make food, you make joint”, and I go for water (leaving there all my stuffs with the donkey) and a lot of little things that together are ill-omened. It was becoming ever more obvious that he wants me to give him Roci for the Northern Camino on which he’d like to march backwards in autumn. Meanwhile, of course, people were making photos of the donkey and he was the cool guy with that. I finally backed out urgently when one of the students asked who the donkey belongs to and his bum Spanish sentence contained the pronoun “nosotros”, which – according to my modest Spanish literacy – doesn’t mean that “it’s this Hungarian pilgrim’s, over here.</p>
<p>The building was obviously outside the city, but a policeman came to tell me not to graze this animal in teaching time there. After 7pm I can come back if I still think so. But I didn’t think so, but walked back to Monte do Gozo to camp where I immediately lost my way in the dark (I told you, backwards it’s difficult to find the way), then I got extremely wet in the storm, whatever... By the way, this policeman was also very nice, he told me not to hurry and <em>it’s not a problem, but well, please</em> –anyway, Rocinante has already devoured half of the bushes.</p>
<p>Next day, on the way from Monte de Gozo to Santiago, in the suburbs a Brazilian journalist joined me who was wandering. I told her I might sell the donkey. Meanwhile the photographer of El Correo Gallego newspaper appeared, shot a series of Roci, then left. According to the professional intuition of the woman, my story is a big hit and I should go and find this paparazzi journalist to be interviewed, this is a good promotion for the donkey sale. She invited me for coffee and there we bumped into a dear friend, <a href="http://rolandante.blog.hu/2016/07/21/el_camino_februarban_7_resz_el_camino_in_february_pt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Mayka</a>. The right time, the right place (synchronicity again!), so the Brazilian could translate between us. She ensured me personally so that he takes care of Roci for some time, ‘cause he’s a cool donkey. (Of course, as it’s already clear from the story, actually he’s a real <em>ass</em>, but anyway, he’s my dude.) </p>
<p>The three of us started a brainstorming, we even called Alba at her workplace to help me to keep in touch with the journal in Spanish etc. (Mayka’s daughter Alba is a graduate medical student and works at the luggage service next to the pilgrim office.<sup>1</sup>) Following the Internet-surfing and contact searching I started to her, but instead I thought I check this <em>oficina de los peregrinos </em>before to ask for a compostela (<small>certificate of the completed pilgrimage</small>) for the donkey, just for fun. They didn’t give him, but this time I met there the journalist of El Correo (what a <em>coincidence</em> again!), and it turned out she’d already seen the pictures sent by his colleague to the editorial office, and she wants an interview with me – which we immediately did on the spot. Cool, you don’t have to search for them, they find you, anyway. The article came out the next day, almost a full page with a huge picture, on which I seem totally homeless, but that time it reflected the reality. I got a copy just because I fetched it at the office. The article is also <a href="http://www.elcorreogallego.es/monograficos/catedral/ecg/un-hungaro-peregrina-burro-navarra/idEdicion-2014-02-14/idNoticia-852925/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">can be found on the Internet</a>. There’s some misunderstandings due to the fact that the woman didn’t have much better English skills than my Spanish. However, I actually received 3 emails of interest. One from the local radio to invite me to a show, besides they help to find a place for Roci. I answered in English it’s OK but I don’t speak their language. They didn’t answer to this, never mind…</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/14102279_10154556781344189_8727080885403465860_n.jpg" alt="14102279_10154556781344189_8727080885403465860_n.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>Hooey, how ugly I looked in the newspaper... Whatever, the donkey is handsome.</small></strong></p>
<p>After the pilgrim office I was talking to Alba at the luggage service until a policeman came for me to bring the donkey away. Funny situation: outside some pilgrims were surrounding him, feeding and petting him (one of them also supplied me with a lot of canned fish and instant soup, yeah), and when I lead Roci away, the policemen marched in front of me, showing the direction for leaving the old town. People didn’t see that the two policemen went before me ‘cause of the donkey, so they kept stopping me to take photo, gave him apples, and the policemen almost felt shame as obviously they were the bad guys in this situation and everyone loves the donkey.</p>
<p>Okay, here’s another policeman-story (now it was really a lot): I went to dinner to the Cocina and a Jamaican-style father joined me to make his 2-year-old son Yago, ride the donkey. The father was called Santi (=Santillana); Santi and Yago – pretty witty. The police car that is normally parking in front of the Cocina came behind us and wanted to send us away as usual. Santi explained to them that I just want to eat and then go back to Monte do Gozo. They accepted it easily and cool, indeed, while I was inside, they also dealt with the donkey. At least they took care of the packs while I ate inside, perfect.</p>
<p>During my 3 and a half days staying here, it was not only Mayka I met by chance, but everyone I got to know in autumn, even those who were staying at Camilla’s when I was first there. One of them, a crazy Holland wanderer-greenpeace activist was for example hanging out with the glass eyed back then when I got into them. Little town where the wind blows the rubbish together. Returning to my camping place, I was hanging out a little bit with a German hippie family running along the caravan. One of their (four or five) daughters goes to school here; true wanderers, good for them.</p>
<p>Was raining like hell. I leaked so much and became so ragged that I rather went to the municipal albergue in Monte do Gozo to recreate a bit, immediately when it opened. And I paid. Also for a washing machine, the first time ever! The previous day I tried to get into the Franciscans homeless shelter in Santiago (which the bum lads didn’t talk very pretty of, ‘cause there are too many people in one room, including some with heroine- and crack heads), but they sent me with the explanation that I’m actually a pilgrim and pilgrims are not able to come here. I’m sure with some Spanish knowledge I could get admission into this place, whatever…</p>
<p>I left the donkey in the albergue, I went for a walk in Santiago alone in the afternoon and now could do the Cathedral. Philosophizing, statue-hugging, sightseeing, fetching my paper, making friends with another hobo, checking the university and the bar belonging to it, Cocina feast for half Euro, then returning to the albergue and being happy for the clean, drying clothes – man can value the little pleasures sometimes. /…/</p>
<p><sup> </sup></p>
<p><small><sup>1</sup> This luggage service has since been liquidated.</small></p>
<p><small><sup>2 </sup>Santi is a great friend of mine ever since, already father of two kids. There was a time we met more, but since then the family lives in Ponteverda.</small><sup></sup></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F08%2F30%2Fel_camino_februarban_10_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F08%2F30%2Fel_camino_februarban_10_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F08%2F30%2Fel_camino_februarban_10_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=El Camino in February {Pt.10.}"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2016/08/30/el_camino_februarban_10_resz_el_camino_in_february_pt#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/11656334" border="0" /></a><br /></p>
utazás
rendőr
police
tél
english
napló
trip
csöves
diary
február
camino
winter
szinkronicitás
traveling
synchronicity
bum
Santiago_de_Compostela
February
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/14102279_10154556781344189_8727080885403465860_n.jpg
https://rolandante.blog.hu/2016/08/08/el_camino_februarban_9_resz_el_camino_in_february_pt
El Camino in February {Pt.9.}
2016-08-08T17:24:31+02:00
2016-08-08T17:24:31+02:00
Rolandante
https://blog.hu/user/1114100
<p> </p>
<p><span style="text-decoration: underline;">ENG:</span></p>
<p><em>This letter (or rather “retrospective diary”) was written in March 2014 in 20 pages, which was then sent to 20 of my friends. The unsophisticated style occurring sometimes is due to the primary audience of friends. On those reading through themselves, it usually had a nice impact: many of them reported meditative experience pulling out of everyday greyness, that’s why I make the whole of it available here, in 12 parts... </em>/<strong><a href="http://rolandante.blog.hu/tags/camino" target="_blank" rel="noopener noreferrer">CLICK HERE</a> for the former parts/</strong></p>
<p> </p>
<p>/…/ Let me introduce my tent: it also has a soul that it has already given up. I found it in August, a day after the last day of the Sziget festival, at the Dutch camping area. Many people used to leave their cheep tents behind, they don’t give a fuck about collecting it. I liked it immediately ‘cause it had kind of graffiti patterns on it. Simply single layered, for two people (or rather 1 person + big bag). According to its label it was 39,90 Euros. Some bums also have already been hunting between the tents, one of them even shared his opinion about my choice: “You want to go to the big world with THAT?” I say “why, with WHAT should I go?” “Well, with something... better.” Whatever, I left with THAT. When I looked into the tent, I found all in all a leaf of contraceptive with two pills left in it, three used bags of condom and also some tampons. So I knew immediately that the owner was a very good girl, since she double-protected herself: she uses pills and condon even when having her period. I built up and down this tent during my way approx. 50 times. Many times in the rain, wind, on stony ground etc. Some times it soaked from the rain, got full of ants, once bedbugs bit my leg fully swollen, and once it stank from dog shit for weeks because I accidentally built it up on a dog toilet in the dark.</p>
<p>Following O’Cebreiro, where the province of Galicia begins, at my most frightening horror night of my pilgrimage the storm of the century arrived out of nothing, and not only manhandled and took it with me, but the donkey as well. Galicia greeted me this way. She put me to the roof many times before inviting me to live inside her body... Now the tent was almost fully destroyed, but I finished my pilgrimage with it; I didn’t really have other option.</p>
<p>After Santiago I met a couple doing their pilgrimage without words. They really didn’t speak a word with each other until Santiago. However, they had tent-firstaid stuffs and helped me repair my tent around the end of the way - with not as much success. The point is that by this moment the tent neither had a part that would be complete, nor a function that would work normally.</p>
<p>Nonetheless, I built up this poor cripple structure in idyllic camping mood in the windless orange sunset, which I considered as a reward received for my previous trials. I leaned against the pilgrim statue, tied Roci to its stick, and I started my dinner with the rest of bacon brought from home, staring at the town. Absolute ecstasy. Until the donkey stepped in front of me, with his face gazing at me, asking “maaan, let me go, there’s not much grass here”. I answered: “well, sorry, you’re fuckin’ gobbling all the time, you were the reason I came here, and until now I was always dealing with only you. But NOW, this is my moment and I want to have a romantic dinner, and my cutey-sweety donkey should be beside me to feel like the king of life”. “Really?” – said my cutey-sweety donkey, and with the momentum he turned his ass into my face and crap out under my nose... OK, understood, dear universe and dear Mr.Donkey-with-shit-as-his-communication-channel. I let him go, cleaned the crap, ate, water-piped, meditated and meanwhile the donkey also remained quite close.</p>
<p>Not like the next day in the morning while I packed up. The problem is that in this area you find either trees which you can tie him to, or grass he can gobble. The two of them you never find together. By the time I set off the tent, the animal was grazing already some 100 meters away, so I could go after him. However, when he sees someone coming, the animal instinctively starts to run away from it. He ran down to a way apart from the camino leading to another village. And me after him. But without packs, the son of a bitch is extremely fast. At the same time he runs funnily but right now I was not in the mood to laugh. Fortunately he turned into a dead end (heh, the looser) where I could grab him.</p>
<p>I decided not to go back on foot so far, but instead, this motherfucker will give me a ride. I broke a nice little wand and got on him. But he was so angry and started to do rodeo, of course shaking me down at least three times. When you happen not to sit on him, this kicking-bouncing can also be pretty funny, but if you sit on him, it’s not as much funny. I already got used to the fact that donkey is a stubborn animal, and the only working method against him if I prove that he cannot be more stubborn than me. So following a few fallings and donkey steps on me, I succeeded to break and ignite this creature – I rode with pride back to the place of the tent. This little intermezzo even came with handy, because whenever I set on him before, he never moved, no matter if I hit his ass. The wand, in turn, is an effective ignition key, besides, Rocinante is a quick learner, so next time he just needed a subtle caress to start… Finally a vehicle to ride!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13843476_10154452835094189_251983548_o.jpg" alt="13843476_10154452835094189_251983548_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="491" height="407" /></p>
<p style="text-align: center;"><strong><small>This photo was made from donkey back near Muxia :)</small></strong></p>
<p>The council of Santiago maintains a canteen called Cocina Economica for local bums where they get cool food thrice a day, but otherwise anyone can go in and eat lunch for 80 Cents, three-course dinner for 50 Cents and breakfast for 20 Cents. Of course, not so many people have the desire to share meal with suspicious junkies, but I used to. I was already late from the mess, but just caught the end of lunch time.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13838432_10154452834954189_986451139_o.jpg" alt="13838432_10154452834954189_986451139_o.jpg" class="open-in-modal imgleft" style="margin-right: 5px;" width="220" height="293" />At the Cervantes square near to the Cocina I met an Italian bum who I knew since autumn. Back then, he just left the pizzeria of his friend and got me pizza and beer to care with the donkey while I eat and drink. And now he saw that people are taking photos of the donkey and he was wondering about how he could use this animal to benefit from it. So I left the burro with him while I was eating to let him collect a little money. For three and a half days, during my staying in Santiago I ate here and hanged out with this lad. A run-down figure in his fifties, one of his eyes is from glass through which I got a glimpse into the local bum culture. Participative anthropological observation, but it’s not so hard to stick in it, especially here, where they fully thrive. /…/</p>
<p> <span style="font-size: 10.8333px;"><b>Here's a quite new photo of El Italiano, he spends some months in Santiago again</b></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F08%2F08%2Fel_camino_februarban_9_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F08%2F08%2Fel_camino_februarban_9_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Frolandante.blog.hu%2F2016%2F08%2F08%2Fel_camino_februarban_9_resz_el_camino_in_february_pt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=El Camino in February {Pt.9.}"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://rolandante.blog.hu/2016/08/08/el_camino_februarban_9_resz_el_camino_in_february_pt#comments"><img class="item_ctp" src="https://rolandante.blog.hu/rss/image/post/id/9910134" border="0" /></a><br /></p>
utazás
tél
english
napló
camping
diary
február
camino
winter
sátrazás
traveling
pilgrim
Santiago_de_Compostela
Galicia
February
0
Rolandante
https://rolandante.blog.hu
https://m.blog.hu/ro/rolandante/image/13843476_10154452835094189_251983548_o.jpg