Hogy ne lógjon a levegőben, mit és meddig csinálok és csináltam eddig Spanyolországban, itt egy összegző időrendi visszatekintés, amire biztos sokat fogok majd hivatkozni. Így nézett ki a történet, a mai nappal bezárólag. :)

Not to let the thing hang in the air anymore what I’ve done in Spain so far and for how long I’ve done them, here comes a summarizing chronological retrospection what I surely will refer to a lot. So, the story looked like this, until this day. :)

 I. A naaagy eredeti zarándoklat, 2013 / The biiiiig original pilgrimage, 2013

1.) 16 – 20 August 2013. Budaörs – Ostabat

Stoppolás Budaörstől a francia-baszk Ostabat faluig, ahol a 3 tradicionális franciaországi zarándokút találkozik.

Hitchhike from Budaörs to the French-Basque village Ostabat where the 3 traditional French pilgrimage routes meet.

I.1. Stoppolás Franciaországon át, sátorozás ilyen helyeken / Hitchiking through France, camping at places like this

2.) 21 August – 2 September 2013. Ostabat – Estella

Séta Ostabattól, St.Jean Pied de Porton, Roncesvallesen és Pamplonán keresztül a navarrai Estella városkáig.

Walk from Ostabat, through St.Jean Pied de Port, Roncesvalles and Pamplona, to the little town of Navarra, Estella.

I.2. Hello Africa, hello BAZ megye - pár nap egy pamplonai hajléktalanszállón / With roommates of a homeless center in Pamplona 

3.) 3 – 12 September 2013. Estella

Estellában sikertelen alkudozási kísérletek a szamárra látatlanul, majd megismerkedés Rocinantéval, akit akkor még Anastasionak hívtak, szerelem első látásra, gyűjtögetés rá utcazenével, majd várakozás az állatorvosi papírokra, és kezdődnek az első szamaras zarándoknapok… Horror! A valaha volt leglassabb erőltetett menet…

In Estella, unsuccessful bargaining attempts with the donkey unseen, then getting to know Rocinante (that time called Anastasio), love at first sight, collecting money with street music to buy him, then waiting for the veterinary papers, and the first days of pilgrimage with donkey have begun… Horror! The slowest forced march ever…

I.3. Az első megcsacsigoltatott gyerekek Estella határában / First children rode on my first donkey

4.) 3 days in mid-October 2013. Matavenero

Matavenero független község, és hozzá a Cruz de Ferro eredeti, régi helyének meglátogatása –kiemelendő highlight kívül a zarándokúton, 7km-re Manjaríntól.

Visiting Matavenero independent village and the original old place of Cruz de Ferro – prominent highlight of the pilgrimage, outside the pilgrimage road.

I.4. Vacsi készül Mataveneroban / Preparing dinner at the community kitchen of Matavenero 

5.) 1 – 3 November 2013. Santiago de Compostela

Első megérkezés Santiagoba, sírás-rívás, apostolölelgetés, Rocinante megőrzésbe adása a környéken. (Saját képem nincs innen, van viszont egy a Voz de Galicia napilapból.)

First arrival to Santiago, weeping and Apostle hugging happened, with Rocinante being given into care in the neighborhood. (I don’t have own photo in Santiago, but there is this one from the Voz de Galicia journal.;))

I.5. "Hatalmas péniszű zarándok érkezett... Van vele egy ember is." / "Pilgrim arrives with huge penis... there is also a person with him." 

6.) Approx. one week in mid. November 2013. Muxia

Elsétálás Muxiába immár egyedül, pár nap önkénteskedés a magyar érdekeltségű Albergue Delfínben, gyors elbicajozás Fisterrába, szétrohadt ruhák hátrahagyása az áldozati máglyán. 

Walking to Muxia already alone, some days of volunteering in Albergue Delfín (the one with Hungarian interest), then a visit to Fisterra by bike, leaving behind rotten clothes on the sacrificial pyre.

I.6. Átrándultam bicajjal az egyetlen olyan pontra, ami Fisterránál is nyugatabbra van a földrészen: Cabo Touriñan / I biked to the only point in Spain that is more occidental than Fisterra: Cabo Touriñan

7.) 18 – 20 November 2013. Peruscallo

6-7 nap séta visszafelé az úton a Sarria melletti Peruscallo faluig, ott a szamár letétbe adása egy Camilla nevű caminós arc rezidenciáján, az akkori 103-as kilométerkő közelében, azaz jó 100km-re Santiagotól.

6-7 days of walking backwards on the road to the village Peruscallo located next to Sarria, there depositing the donkey at the residence of a Camino face called Camilla, near the former 103 kilometer stone, that is, some 100 km away from Santiago.

I.7. "A-szobában-lakik-itt" band / Rocinante's new family

II. Eddigi legjobb évem, a hosszú 2014 / Best year of my life so far, the long 2014

1.) 20 November – 31 January 2013. Budapest, Miskolc, Debrecen

Hazarepülés, relaxációs technikákról írott pszichológia szakdolgozatom leadása a Debreceni Egyetemen, arra 5-öst kapás, majd megbukás az államvizsgán. Nem vagyok pszichológus. Januárban üzenetek Camillától, hogy Rocinante már nincs jó helyen nála, vigyem onnét azonnal!

Flying home, submitting my psychology thesis about relaxation techniques at the University of Debrecen, getting a 5 for it (this is the best grade), then failing the final exam. Still not a psychologist. In January, messages from Camilla that Rocinante doesn’t have a place at her anymore, I’m to take him away at once!

II.1. Debreceni Egyetem / University of Debrecen

2.) 1 – 3 February 2014. Barcelona

Egy hétvége Barcelonában, majd tovareppenés Santiagoba.

Spending a weekend in Barcelona, then flying on to Santiago. 

II.2. Barangolás Barcelonában / Barcelona trip

3.) 4 – 24 February 2014. Hardcore pilgrimage in February: Santiago – Sarria – Santiago again – Muxia

Santiago repterétől magányos séta Peruscalloig, ott felkapni Rocinantét, visszamenetelni vele Santiagoba, majd sikertelen szamáreladási kísérletek után továbbmenni az óceán felé San Martiño de Ozónig, megtalálva jövőm egyik fontos színhelyét és közösségét: az Aurora de los Caminos kooperatíva fennhatósága alá tenni a szamarat, majd továbbmenni egyedül Muxiába, a téli retekből kipuceválni[1] és megnyitni a magyar illetőségű Delfín zarándokszállást a 2014-es szezonra.

Lonely walk from Santiago’s airport to Peruscallo, collecting Rocinante and marching back to Santiago together, then following the unsuccessful donkey businesses marching on to the ocean until San Martiño de Ozón, finding one of the important places and communities of my future: placed the donkey under the roof of a kooperative called Aurora de los Caminos, then went on to Muxia alone, to the Hungarian Delfín albergue to clean it¹ from winter’s crap and to open it for the season 2014.

II.3. Pompás februári kilátások Galiciában / Among incredible circumstancies in the Galician February

4.) 24 February – 26 May 2014. Muxia

Önkéntes munka a Delfínben, először nagyrészt magányban, szórványosan érkező zarándokokkal, majd az akkori tulajdonossal, aztán egy hónapig két önkéntes kolleginával.

/…erről a fenti három szakaszról (II.2., II.3. és II.4.) fog szólni a 12 részesre tervezett beszámoló, ami a következő hetekben jövöget majd szép sorjában, az akkori naplóim alapján./

Volunteering in Delfín, at first mostly alone, with sporadically arriving pilgrims, then with the then owner, and later with two other female volunteer colleagues for a month.

/…the next posts of 12 parts will be about these three sections (II.2., II.3. and II.4.) which come sequentially in the following weeks, based on my diaries of that times./

 II.4. Muxia, ahol jó öreg Nap testvér felkelni és lemenni is nagyon tud / Muxia where the sunrise and the sunset are equally beautiful

5.) 28 May – 22 June 2014. Finisterre, Burgos

Felkaptam Rocinantét San Martiñoból, és elsétáltunk a világ végére /’Finis terrae’/ nyaralni. Sátrazás a hippie beachnek nevezett Mar de Forán, barátkozás helyiekkel és egymást váltó zarándokokkal, megélhetésért időszakos furulya+állatsimogató+gyerekcsacsigoltató kombó üzemeltetése a világítótoronynál. Találkozás Rafaellel, a lovas zarándokkal. Pár nap múlva jött érte egy teherautó, ami hazaszállította őt és lovát Burgosba. Felajánlására lestoppoltuk Rocinantéval a verdát, és pár napot Rafa lovas-szamaras rezidenciáján töltöttünk. (Most is épp őt megyek meglátogatni Burgosig, ahonnan május közepén japán barátom kezd majd szamaras zarándoklatba, amiben segíteni szeretném.)

I fetched Rocinante from San Martiño and walked together to the end of the world /’Finis terrae’/ for vacation. Camping at the coast of Mar de Fora called the hippie beach, making friends with all the world, operating a temporary flute & petting zoo & riding service combination at the lighthouse. Meeting Rafael the equestrian pilgrim. After a few days a van came for him which delivered him and his horse home, to Burgos. If he already offered, we hitchhiked the van and spent a few days at Rafa’s residence. (I’m just to visit him again to Burgos, where my Japanese friend starts a donkey pilgrimage in mid-May, I’ll try to support and help him a bit.)

II.5. Megszokott világvégi kempingállomás a Mar de Forán / My good old camping spot at the Mar de Fora of Fisterra

6.) 23 June – 13 August 2014. Burgos – Foncebadón – Santiago – Finisterre – Muxia – San Martiño – Santiago – Madrid – Budapest

Summer of ’69: Fisterrából szamarastul eltranszportálódunk Burgosig egy teherautóval, ahonnan vidám menetelésbe kezdtünk a Cruz de Ferro falujáig, a Camino Francés legmagasabban fekvő településéig: Foncebadónig. Ott megálltam vagy 3 hétre dolgozni az Albergue Monte Iragoban, hogy addig a tulaj lányszamara összeszerelmezhessen Rocinantéval. Kiscsacsi nem lett végül, de cserébe én meg összeszerelmeztem a szintén ott dolgozó Olasszal, amiből aztán hosszútávon semmi jó nem sült ki. Továbbzúzás Fisterrába, lazulgatás és a szamár San Martiñoban hagyása újfent. Hazarepülés Madridból.

Summer of ’69: Were transported by a van together with the donkey from Fisterra to Burgos where we started a joyful march till the village of Cruz de Ferro, the highest settlement of Camino Francés: Foncebadón. There I stopped to work for 3 weeks at Albergue Monte Irago that in the meantime the owner’s female donkey could fall in love with Rocinante. Finally, little donkey we didn’t get, but in turn we fell in love with the Italiana also working there, out of which then nothing good turned out, in the long term. Then crushing on to Fisterra, some chillin’ and then leaving the donkey in San Martiño again. Flying home from Madrid.

II.6. Csacsiszerelem / Donkey love

7.) 16 August – till the end of October 2014. Miskolc and Alsózsolca

Otthon tüzépes barátaim alsózsolcai telepén tudtam idénydolgozni: fizikai munka, baráti közeg, harmincadik születésnap, faszaság, de folyamatosan ébredező visszatérési kedv. November 1-én Salamancába látogatás egy bő hétre, ahol elkezdődik a kálvária az Olasszal. Szóval ottani letelepedés helyett végül inkább San Martiñoban teleltem át az Aurora de los Caminosszal.

At home, I could do a seasonal work at the building yard of my friends, at their site in a village next to my town: physical work, friendly environment, 30^th birthday, real coolness, with the constantly awakening feeling of return. On the 1^st November visited Salamanca for a loose week where the Calvary with the Italiana began. So instead of establishing myself there, San Martiño was the place I overwintered with the Aurora de los Caminos.

II.7. Hajrá Miskolc! / Go Miskolc!

8.) 1st November 2014 – 7 March 2015. Salamanca, then San Martiño, and sometimes Buxán & Finisterre

Élet kommunában, amely egyben alternatív zarándokszállás is. Januártól hétvégente utcazenével gyűjtögetés egy új szamárra, ajándékként a közösségnek, hogy ennek fejében bármikor ott hagyhassam Rocinantét is.

Life in a commune which is also an alternative pilgrim accommodation. From January collecting money by street music at the weekends for a new donkey, as a gift for the commune, so that in return I could leave Rocinante in San Martiño anytime.

II.8. San Martiño de Ozón: egy középkori monostor a hozzá tartozó földterülettel, plusz egy extrahosszú horreo az Auroras-központ   /   San Martiño de Ozón: a medieval benedictian monastery with the belonging field, and a super long horreo - home of Auroras

III. Új utak és ötletek felé: 2015 / Towards new ideas: 2015

1.) 8 March – till mid April 2015. Camino Norte from Llanes, Asturias to Santiago and Finisterre

A legkeményebb, legmostohább, legcsóróbb zarándoklat és szegény Tolsztoj csacsi története, spirituális overload, transzperszonális overload… Húsvétozás Santiagoban, pirostojás nuku.

The hardest, toughest, most penniless pilgrimage and the sad story of poor donkey Tolstoy, spiritual overload, transpersonal overload… Celebrating the Easter holidays in Santiago, without any painted eggs.

III.1. Camino del Norte: Asturias elképesztő partjai / The amazing coasts of Asturias

2.) April – May 2015. From Fisterra to Foncebadón, there and back

Rocinantét megsétáltatom ismét a Monte Irago albergue-ig, hogy ott rendes alkalmazott munkaerő legyek pár hónapig, de a tavalyi körülményekhez képest minden a visszájára fordul, úgyhogy ebből csak három hét lesz. Visszatérés Fisterrába kiheverni a sérelmeket. Közben szórványos és hűvös levelezgetés az Olasszal, aki meglepetésre vett egy nagy fehér szamarat Pamplonában, és útnak indult vele zarándokolni.

Walking with Rocinante again to Monte Irago albergue to become an ordinary workforce again for some months, but everything has been reversed compared there to last year’s conditions, so only three weeks remains from it. Return to Fisterra to lick my wounds a little bit. In the meantime, scarce and cold mailing with the Italiana who’s bought a big white donkey in Pamplona – to everyone’s surprise – and set off with it to do a pilgrimage.

III.2. Ajándékrajz a hospitaleronak és szamarának / A charming gift for the hospitalero and his donkey

3.) June – July 2015. Fisterra – León – Mansilla de las Mulas

Magányos menetelés visszafelé, Mansillában szembetalálkozás az Olasszal meg a kutyájával és a szamarával. Közös tervek, de a valóságban csak siralom, borzalmak és jajveszékelés. Mindennek vége.

Lonely march backwards, in Mansilla confrontation with the Italiana, her dog and donkey. Common plans, but in reality only lamentation, horrors and wain. Everything’s over.

III.3. Nem kellett volna búcsút venni az óceántól / Saying goodbye to the ocean for a while

4.) July – December 2015. Mansilla de las Mulas – Santiago – Fisterra – Budapest – Debrecen – Miskolc

Terrorkamínó családostul. Karácsony közösen Magyarba’. Olasz haza, én maradok, immunrendszer romokban, orvosok látogatása (magyar egészségügy rulez), közben meg csak le kéne már diplomázni Debrecenben. Az államvizsgajegy két év után: 3-as. Mint az igazi buták. De a lényeg: pszichológus vagyok.

Terror Camino with “family”. Common Christmas in Hungary. Italiana to home, I remain, immune system in ruins, visiting doctors (Hungarian health care rules), meanwhile I should make my degree in Debrecen. The mark I got on the repeated final exam after two years was 3 (”C”). As the real dumbs. But the point is: I’m a psychologist.

III.4. Rocinante kiegészülve Solomonnal / Rocinante's friend called Solomon

5.) March – May 2016. Budapest – Barcelona – Santiago – San Martiño – Fisterra – Melide – Burgos

Visszafelé menetelés a világ végéről, blogindítás Melidében, ezeknek a soroknak a gépelgetése Castrojeriz nevű faluban. Irány Burgos, ahová május közepén érkezik Takashi barátom Japánból, hogy tavalyi találkozásunktól is inspirálva vegyen egy szamarat. Ebben fogok neki segédkezni, plusz az első napok nehézségeinek átvészelésében – ezért vagyok most nagy menetelésben visszafelé a Camino Francésen.

Itt járunk most…

Marching backwards from the end of the world, starting the blog in Melide, typing these lines in a village called Castojeriz. Go to Burgos where my friend, Takashi arrives in the middle of May from Japan to buy a donkey, being inspired by our last year’s meeting. I will support him in this as well as surviving the first days’ challenges – so this is why I’m in the middle of a big march backwards on the Camino Francés.

So here we are now…

III.5. Rafa a burgosi lovas, holnap találkozom vele újra, várom már :) / Rafael, rider pilgrim of Burgos, I'm to see him tomorrow :) 

[1] Minden idők legdurvább tele volt Galíciában az azévi, ezen a karácsonyon csapott a villám a muxiai kápolnába, majd a 8 méteres hullámok a bejáratba.  

[1] This year’s winter was the toughest of all times in Galicia, this Christmas was the time the lightning hit Muxia chapel, and the 8 meters high waves to the entrance.