HU:

Nincs csőlátásom, nem vagyok terelgethető birka, és rendelkezem saját ízléssel. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s törekszem rá, hogy ezt minél kifejezőbben tegyem, miközben kész vagyok más népekét is elsajátítani.

Az információgyűjtés megelőzi a véleményalkotásomat, és nem szeretem, ha az emberek összekeverik a kritikai hozzáállást a rosszindulattal. A normakövető széplelkűségnél többre tartom az ok- és célfeltáró gondolkodást. Ahelyett, hogy megadnám a segítségre szorulónak azt, amiről egóa úgy véli, hogy szüksége van, inkább segítek megtalálni, hogy mire lenne valójában szüksége.

A dolgok értelmét keresem. A bevett rutinoknak és problémakezelési módoknak is feltárom az eredeti célját, és ezt nem keverem össze az elérésére hivatott eszközzel. A pénzt is – eszközként – a helyén kezelem: a zsugori kapzsiság és a mesterkélt sznobság egyaránt távol áll tőlem.

Tudatosan lázadok agyam tápon tartása ellen. Nem dőlök be a divatnak, az élménytársadalom sulykolásának, értelmetlen illetve értelemellenes kampányoknak. A technikai vívmányokat ésszel, célvezérelten használom, nem pedig behódolok nekik. Nem divatos, hanem stílusos kívánok lenni az önkifejezésben.

Az arcomba tolt mainstream kultúrán kívül kirándulásokat teszek az undergroundba, és igyekszem megismerni, megérteni az alternatív mozgalmakat, megfontolni a nem kézenfekvőt is, tisztába kerülni a lehetőségekkel és a világ sokszínűségével.

Az együttélés adott szabályait tiszteletben tartom, de nem veszem természetesnek a fennálló gazdasági rendszert, társadalmi szerkezetet, sem a nyugati világ jogi és etikai rendjét. Mások nézeteit nem nézem le, de szintén nem veszem át kritikátlanul. A csoporton belül is saját egyéniségem nyilvánul meg, LeBon és Freud “tömegben feloldódott ősösztönei” helyett. Képes vagyok önálló véleményt alkotni, nem szorulok rá, hogy politikai, kulturális vagy vallási holdudvarokhoz csatlakozzam. A mindenkori rendszer konstruktív ellenzékeként (és nem romboló ellenségeként) kész vagyok értelmes, célravezető diskurzust folytatni e témákban.

Az emberekről tetteik szerint foglalok állást, nem pedig származásuk, identitásuk vagy külsőségeik alapján.

Minden körülmények között fontosnak tartom a számunkra adott valóság hathatós vizsgálatát, miközben nyitott vagyok a transzcendenciára és a belénk szocializált szűk, hipnotikus tudati állapoton való felülemelkedésre is.

Reflexszerű hárítás és elfojtás helyett fontolóra veszem a bírálatokat, saját magamat is folyamatos önvizsgálatra késztetem, és ezek tanulságai mentén kész vagyok változtatni az álláspontomon, képes vagyok bocsánatot kérni, hálát adni, alkalomadtán saját magamon is nevetni. Kreatív energiáim kibontakoztatására törekszem, és erre a törekvésre másokat is sarkallok.

A világ és emberiség egységének önálló megnyilvánulásaként törődöm saját fizikai és mentális jólétemmel, és tisztában vagyok vele, hogy akárcsak e kettő, úgy a köz és a szubjektum jóléte is egymást feltételezi.

A dipólusos gondolkodás csábító egyszerűségét legyőzve meglátom a rosszban a jót, a jóban is a tovább javíthatót, odafigyelek az emberek, az események és a jelenségek árnyalataira. Kontextusában tekintek mindenre; globálisan és jövőorientáltan gondolkodom, lokálisan és a jelen valóságára fókuszálva cselekszem.

Kifejezem gondolataimat és érzelmeimet, de tartózkodom a kategorikus kijelentésektől: dobozolás és címkézés helyett rugalmasan tartom kognitív kapacitásom. A személyes autonómiám felé megtett lépésekre öntudattal tekintek, de igyekszem távol tartani magamtól az önhittséget és az önvizsgálatot akadályozó önérzetességet – az igazságot keresem, nem az önigazolást. Választok magamnak és tisztelek bizonyos mintákat, de lojalitásom senkit és semmit nem követ vakon és kritikátlanul (még a sörreklám dramaturgiáját sem).

A realitás mezején mozgok, de utópiámra mindig kívánatos viszonyítási pontként tekintek, ennek pedig ezt az útját látom: SZELLEMI FÜGGETLENSÉG, ÉN ÍGY SZERETLEK!

...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

EN:

I’ve got no tunnel vision, I’m not a sheep to shepherd, I’ve got an own taste.

I aim to speak my language the more expressively, while being ready to learn other nations’ too.

I gather information before shaping my opinion. I don’t like when people confuse my critical attitude with malice. I value the reflection focusing on reasons and purposes. I rather help people in need to find what they really need instead of giving them what their ego think they need.

I’m searching for the meaning of things; I even explore the original purpose of established routines and coping methods, while not mixing them with means to achieve them. I handle money as a tool in its place: stingy greed and artificial snobbism are both far away from me.

I consciously rebel against keeping my mind on diet. I don’t dip into fashion, hammering into adventure-society, campaigns of no sense or against sense. I use technical achievements purposively with sense and don’t surrender to them. I don’t aim to be fashionable, but rather stylish on behalf of self-expression.

Besides the mainstream culture continuously coming to my face I regularly make trips into the underground and aim to get to know and understand the alternative movements, to be aware of the opportunities and the world’s diversity.

I respect the actual norms of the society, but I don’t take the existing economic system and social structure for naturally given, nor the legal and ethical rules of the Western world. I’m able to form an independent opinion, I don’t starve to join various political, cultural or religious associations. Furthermore, I’m ready to continue meaningful, counterproductive discourses regarding these topics, as a controlling opposition (and not as enemy!) of the current system.

I judge people based on their acts, not on their origins, identities or externalities.

I consider the effective and even scientific study of the reality given to us as important under all circumstances, while being open to transcendence and to rise above the tight, hypnotic state of mind socialized into us.

Instead of reflexive and egoistic parry I consider criticism, even force myself to do continuous self-examination, and based on these I’m always ready to change my opinion or even to laugh at myself. I strive for unfold my creative energies and I expect it from others too.

I care about my own physical and mental well-being as a unique manifestation of the unity of world and mankind, and I’m well aware that just like these two, the public and the individual’s well-being are interdependent too.

Overcoming the seducing simplicity of dipole thinking I see the good in the bad, and recognize the bad in the good as well; I pay attention to shades of people, events and phenomena. I contemplate everything in context. I think global and future-oriented, I act local concentrating on present's reality.

I express my thoughts and feelings, but avoid categorical statements. I keep my cognitive capacity flexible instead of boxing and labelling. I choose and honour certain patterns, but my loyalty follows no one blindly without criticism.

I’m moving on the field of reality, but I always view my utopia as a reference point, and this is the way I see it: INTELLECTUAL INDEPENDENCE IS LIBERTY ITSELF!

…